Dragon Ball Galaxy: Új Világ

Nyolcadik Fejezet: Az Utolsó Harcos

Erana: Idióták! Idióták!

Ismételgette hangosan magának az utcán, ahogy futott.

Erana: Képesek voltak az engedélyem nélkül hátra hagyni, és a nagybátyám után nézni!

Futott át a zebrán a piroson. Az autók épp időben fékeztek, hogy ne csapják el. A lány hátra nézve elnézést kért, miközben rohant előre.

Erana: Ezért nem lesznek kiengedve az őrszellemségből!

Eközben Gogeta még azóta sem tért magához a varázslat hatása alól. Csak görnyedten ült a földön, és maga elé tekintett. Körülötte a halott emberek csak úgy kiabáltak vele, hogy mit tett, és hogyan. Gogeta előtt a képek egyre jobban előjöttek, amikre eddig nem nagyon emlékezett.

Gogeta: Nem, nem! Nem akartam! Kérlek hagyjatok békén!

Húzta fel a térdét maga elé és rejtette el közötte a fejét, hogy ne hallja őket.

Savior mindeközben harcipózban állva várta ellenfelét, hogy támadjon. Összeszorított fogakkal szemezett a férfival.

??? : Mutasd meg mit tudsz!

Indult meg Savior fele, aki két kezét keresztezve az arca előtt védte ki az első ütést. A következőt már viszonozta, amivel messzire ütötte a másikat. A mágus csak szájtátva nézte, ahogy mestere repült, majd a földön csúszott tovább, míg lábra érkezve meg nem állt.

Eközben Gogetát egy pofon érte Saviortól, aki odafutott hozzá. Megrázva az arcába ordított.

Savior: Térj magadhoz! Az nem a valóság!

Gogeta szemei ismét normálisak voltak. Pislogott párat Saviorra, aki felé időközbe újra igyekezett ellenfele.

Gogeta: Mi történt?

Kérdezte miközben látta, hogy Savior harcol azzal a férfival.

Savior egy ütést kikerülve hátra szökkent, majd a magasba ugrott. Fentről a két kezébe ki-t gyűjtött össze, és lőni kezdett. Több száz ki labda szállt a levegőbe pár másodperc alatt, mind egyenesen a férfi irányába. Rezzenéstelen arccal figyelte a halálos támadásokat. Ide-oda cikázva kerülte ki őket, amik mögötte robbantak fel a talajba.

Aztán az egyikre felnézett, és egy íves rúgással Gogeta felé irányította, aki azóta is csak ott állt. Kikerekedett szemekkel figyelte a támadást, ami el is találta, és nagyot robbant rajta. Az erőtől hátra száguldott, bele egyenesen a nagybácsi házába.

Savior: Oh a fene.

Nézett arra, majd egy suhanó hangra lett figyelmes, hozzátársult aztán egy csatakiáltás. Meglepve figyelte, hogy az ellenfele felugorva előtte volt, és visszaütötték a földre. Mielőtt háttal nyomódott volna bele, még az utolsó pillanatban megfordult, és fél térdre érkezett. A talaj így is besüppedt alatta, de megúszta. Kifújva magát felállt. A férfi könnyen landolt a mágus mellett.

Xenia: Tényleg jó harcos vagy. Mit szólnál, ha csatlakoznál hozzám?

Kérdezte tőle vérmesen mosolyogva, széttárva a kezeit.

Savior: Felejtsd el!

Xenia: Pedig, ha csatlakozol, teljesítem a kívánságod, hogy haza juss. Hisz tudom, mennyire haza akarsz menni.

Vigyorogta.

Savior: Az ilyenek miatt, mint te jutottam ide!

Xenia: Igen, tudom. De hidd el nekem, én tényleg haza jutatlak. Csak add a kezed, hogy az enyém lehess.