Dragon Ball Galaxy: Új Világ

Első Fejezet: A Nagy Semmiben

"A nagy végtelen sötét Semmiben... Hogy hol is van ez? Ki tudja. Egy másik világ? Vagy hely? Ami végtelen akárcsak az univerzum. Vagy egy dimenzió talán? Vagy a túlvilág egy zuga? Talán... Áh Pff...Tuti inkább, hogy rosszabb, mint a másvilág pokoljába jutni. És én ide jutottam.... Én, mint a legendás ultimate szuper csillagharcos Savior. Hm... milyen érdekes. Én az egész univerzumot akartam magamnak. Erre mi jutott nekem? A nagy semmi. Gondolom, hogy innen nincs kiút."

Gondolta mindezt keservesen magában Savior, ahogy lebegett ebben a nagy Ürességben. Haladt-e valamerre? Ezt már nem tudta. Csak tehetetlenül lebegett. Talán el is aludt közben, mert nem látott reményt abban, hogy innen valaha is kikerül.

"- : Ébresztő..."

Szólt hozzá egy visszhangzó hang. Ám nem kapta fel rá egyből a fejét. Gondolta, hogy csak hallucinál. Bár hirtelen valami mást érzett. Nem lebeg többet, hanem már áll valamin. Különösnek érezte, amire már lenézett maga alá. Egy kis fényben volt, miközben egy oszlop tetején állt.

???: Ébresztő kis harcosom.

Szólt hozzá ismét ugyanaz a hang, de már nem visszhangzott. Felnézve, meg is látta a hang forrását. Egy hatalmas alak volt. A Lényt magát nem látta a sötétbe, csak a szája mozgását, és a vörösen világító szemeit. Savior csak tátott szájjal bámult előre. Nem tudta, hova tenni.

Savior: Mi történt? Hol vagyok? Te ki vagy?

???: Oh... már egyből három kérdés is hozzám?

Nevette.

???: De rendben. Elmagyarázom.

Köszörülte meg a torkát a hatalmas idegen alak.

???: A nevem Daedra nagyúr. Én vagyok ennek a világnak az ura. És én megmentettelek téged az ürességtől, amibe belekerültél a varázslat által.

Savior: Livi... valahogy vissza fogok térni.

Súgta maga elé.

Savior: Értem. De akkor gondolom, hogy te vagy ennek a világnak az ura. Így biztosan tudod, hogy juthatok vissza az enyémbe.

Mutatott rá. Ám erre csak kuncogást hallott felőle.

Daedra: Lassabban kis harcos. Mint mondtam ugye, megmentettelek. Éppen ezért, kérek is tőled cserébe valamit.

Savior: És ugyan mit?

Daedra: Játszol velem.

Mosolyogta. Savior felhúzott szemöldökkel nézett rá.

Savior: Cöh... én ugyan nem fogok veled játszani.

Tette karba a kezét.

Daedra: Oh ebben nincs választásod. Hanem éppen ezért mentettelek meg, hogy te legyél az utolsó játékosom.

Savior: Miféle játék lenne ez?

Daedra: Nos... hogy fogalmazzam meg egyszerűen...

Gondolkodott el.

Daedra: Harcolsz, vagy meghalsz... de nem is a semmiért fogsz harcolni a többiek ellen. Hanem egy kívánságért.

Savior: Kívánság?

Figyelt fel a végére.

Daedra: Így van. Akár az is lehet, hogy haza jutsz. Feltéve, ha megnyered.

Savior lehajtotta egy pár pillanatra a fejét, majd becsukta a szemeit.

Savior: Ha ez az ára, hogy haza jussak...