Bakugo x reader
Első rész
Te és Bakugo már lassan egy éve alkottok egy párt. Bakugo mindig is tudta, hogy a családi állapotod nem éppen a legjobb. A szüleid folyton folyvást veszekednek. Először még csak a munkán, viszont mára már azon is össze tudnak veszni, hogy ha valamelyikük nem jó helyre teszi a poharat. És a legrosszabb, hogy ezek a viták mindig több órás vagy akár több naposak és ami téged a legjobban zavar, hogy hangos. Ugyanis te nagyon nem szereted ha valaki kiabál. Főleg a szüleid. És akkor még pluszba, hogy mindenfélének el hordják egymást. Ezért nem is szeretsz otthon lenni. Legtöbbször Bakugonál töltöd el az egész napot vagy pedig a barátnőiddel. Ha otthon vagy akkor pedig egyszerre mész föl a szobádba és csak akkor jössz ki ha vacsorázni és fürdeni mész. De egyszer te se bírod tovább. Így volt ez a mai nap is.
Reggel már megint arra keltél, hogy a szüleid ordítoznak. Ilyenkor legszívesebben be vágtad volna a fülest a füledbe és bömböltetted volna a zenét. Ezt csak egy valami akadályozta meg. Az, hogy máma iskola van. Nagy nehezen de végül kikászálódtál az ágyból. Gyors fel vetted a már tegnap elő készített egyenruhádat és ki mentél a fürdőbe. Megcsináltad reggeli rutinodat majd mély lélegzetet véve megindultál az egyre hangosabban üvöltöző szüleidhez.
- Jó reggelt... - morogtad.
- [Név] nem igaz, hogy nem tudsz rendesen köszönni! - üvöltött most már neked anyukád.
- Sajnálom-mondtad halkan majd meg se várva a választ fel vetted iskola táskádat, cipődet és kirohantál az ajtón. Amint ki értél megcsapott a hűs őszies szellő. - Lehet jobb lett volna ha kabátot is veszek. -mondtad magadnak. Amint ki léptél az utcára megpillantottad barátodat, Bakugot. Habozás nélkül el kezdtél futni és amint közelebb értél a fiúhoz, bele ugrottál nyakába. Szinte úgy kapaszkodtál bele mintha az életed függne tőle.
- OII! Meg folytasz! Baka. - halkan felkuncogtál majd engedtél a szorításodból de éppen csak annyira, hogy nem folytsd meg szegényt.
- Hiányoztál. -mondtad neki majd két kezed közé vetted orcáját.
- Háá? De hisz csak addig nem láttál ameddig aludtál.
- Tudoom de az is sok volt. -mondtad egy kicsit hisztisen. Bakugo mélyen a szemedbe nézett.
- Már megint történt valami otthon?-kérdezte halálos komolysággal. Tudtad, hogy Bakugo mindig észre veszi ha valami bajod van és nem vagy jó a hazudozásban viszont egyáltalán nem akartad fárasztani a gondjaiddal ezért még nála is komolyabban válaszoltál neki.
- Nem. Minden rendben otthon.
- Aha értem. Akkor menjünk. Bakugo válaszát hallva egy kicsit kitágultak a pupilláid. Azt hitted, hogy még kérdezgetni fog egészen addig ameddig el nem mondod neki de nem így tette. Lehet, hogy most jobban is így. Mivel ilyen dolgokról nem nagyon szeretsz beszélni még Katsukinak se.
*időugrás*
A suli gyorsan el telt. Nem igen volt kedved beszélgetni a nap folyamàn ezért nagy részt csak ültél a padodba. Ezt barátnőid is észre vették és meg is kérdezték mi a baj. Te erre viszont csak annyit feleltél, hogy nem aludtad ki magad. Ezt persze nem hitték el de mivel látták rajtad, hogy nem akarsz róla beszélni ezért inkább nem erőltették.
Vége a sulinak. Bakugoval a megszokott kis kávézótokba tartotok. Ezen a helyen volt az első randitok és azóta nagyon a szívetekhez nőtt.
- Jó napot!- köszöntök szinkronba majd le ültök a legközelebbi asztalhoz.
- A szokásos?- kérdezi a felszolgáló fiatal lány egy széles mosollyal.
- Igen, köszönjük.- mondja Katsuki és ezzel el is megy a felszolgáló. Bakugo és közted eléggé feszült volt a légkör ezért inkább rá kerdeztél, hogy mégis mi a baja.
- Katsuki. Egész nap hozzám se szólsz... mi a bajod?- vonod kérdőre.
- Még hogy nekem mi a bajom. Ha el mondanád, hogy neked mi a franc bajod van akkor ez nem történt volna meg.
- Komolyan csak azért csináltad ezt?- háborodsz fel egy kicsit.
- Tudod nekem is rohadt szarul esik, hogy nem mondod el mi van veled! Így még segíteni se tudok! De tudod mit! Biztos nem is kell neked, hogy én segítsek ugye? Ha ez kell akkor tessék csak, old meg magad!- és ezzel fogta magát és idegesen ki viharzott az üzletből. Te csak ültél ott le fagyva. Katsuki még sohasem hagyott így faképnél. Bűntudatod volt az miatt, hogy nem szóltál neki az otthoniakról de nem is erőszakolhatja rád, hogy el mond.
- Itt is vannak a ren-de...lések... -jelent meg a lány.
- Elnézést megtenné nekem, hogy vissza viszi mindkettőt? A pénzt pedig nyugodtan tartsa meg.- mondtad majd fel álltál és te is el hagytad a helyet. Mihelyt ki értél el fogott a magány. Katsuki nélkül nem igazán tudtad és szeretted azt a személyt aki vagy. El indultál a parkba egy kicsit ki szellőztetni a fejed. Le ültél egy padra és néztél ki a fejedből mígnem egy ismerős hang ütötte meg a füledet.
Na az a helyzet, hogy túl hosszú lett a Bakugo x reader ezért ha nem baj kettő részes lesz. Előre szólok hogy egy kicsit depis rész lesz úgyhogy aki nem bírja az olyat az ne olvassa. Remélem tetszik nektek!
Bye, bye!💕
