Farkas szemmel

5.Farkas falka kísérés

6 nap múlva:
Reggel elindultunk a farkas falkához. Sokat kellett gyalogolni. Mikor oda értünk láttam, 15 felnőtt és öt kölyök volt ott.

-Luna!-kiáltott fel boldogan az egyik lány farkas.-Te meg mit keresel itt, rég nem láttalak.-én addig elkezdtem szervezkedni.

-Viola!-kiáltott vissza Luna. Viola oda ment Lunához.

-Ki ez a nagyon jó képű farkas?-kérdezett rám rögtön Viola.

-Ő, mostantól velem fog lakni.-válaszoltam.-Én fogok rá vigyázni, hogy ne öljön meg senkit.

-Hogy, hogy veled fog lakni? Azt még értem, hogy agresszív.-kérdezte Viola.

-Hát volt egy vadász aki megölte az egész falkáját, csak őt nem, őt kutyaharcra használta, de egyik nap egy kis fehér kutya, úgy megsebezte, hogy a gazdájának elkellet vinnie állatorvoshoz. A vadász meg csak úgy ott hagyta az orvosiba. Röviden ennyi, de ne említsd előtte a falka szót.-mondta Luna.

-Szegény, biztos rossz lehetett az élete.-válaszolt Viola. Aztán csatlakoztak a falkához. Katy ment elől Lunával, én pedig a sereg hajtó voltam. Szépen mentünk nem volt semmi baj. Néha egy kölyök lemaradt a csoporttól, akkor én vissza vittem.

-Alfa! Egy kölyök beszaladt az erdőbe. Visszahoznád?-kérdezte Luna.

-Persze!-kiáltottam vissza és már mentem is az erdőbe. A kis farkas ott állt a a fák között és nyüszített, egy vadász állt vele szembe és éppen célzott a puskával. Leakarta lőni. Cselekednem kellett. Gyorsan oda ugrottam és hallottam, hogy durrantott egyet. Nagyon elkezdett fájni, az oldalam. Felnéztem a vadászra, a régi gazdám volt az. Morogtam rá. Ő lehajolt hozzám.

-Ezt nem fogod túl élni-nézte meg a sebet, aztán ott hagyott. Felkaptam a kis farkast és mentem vissza a falkához. Mire beértem a falkát, már nagyon fájt mindenem. 2 óra múlva átléptük a park határát.

-Kész vagyunk!-mondtam, miután a falka elment. Lefeküdtem, nagyon nem voltam jól.

-Jól vagy?-kérdezte Luna.

-Jól vagyok, semmi bajom.-felakartam állni, de nem bírtam.

-Biztos jól vagy?-kérdezett megint, valahogy érezte, hogy hazudok.

-Jól vagyok, csak kicsit fáradt.- mondtam. Luna lefeküdt mellém, hogy jobban érezzem magam.

-Nem, te nem vagy jól!-mondta idegesen, megérezte. Elszaladt, pár perc múlva vissza is jött Katyvel a nyomában.

-Alfa, mi van veled?-guggolt le hozzám. Elkezdett simogatni, de abba hagyta, amikor az oldalamhoz ért.

-Jézus, te vérzel!-kiáltott fel Katy, mikor ránézet a kezére. Elkezdte keresni, a sebhelyet.

-Egy vadász volt.-találta meg. Luna szomorú volt, a nyakamra hajtotta a fejét. Katy telefonált valakivel.

-Mért nem szóltál, hogy találkoztál egy vadásszal? És amúgy mikor?- kérdezte.

-Nem akartam megállítani, a költözést. -válaszoltam halkan, elkezdtem közben remegni is.

-De mikor történt!-kérdezett megint.

-Emlékszel amikor elküldtél a kis farkas után?-kérdeztem vissza.

-Igen. Mért?-válaszolt.

-Na akkor találkoztam egy vadásszal, éppen a kicsit akarta megölni. De én megvédtem.-válaszoltam.

-Jézusom, te azóta ilyen állapotban vagy?-tett fel nekem egy költői kérdést. Közben vissza jött hozzám Katy.

-Jó van nyugodj meg. Mindjárt jönnek és segítenek.-mondta. Luna egy percre se hagyott magamra. Egyszer csak egy autó jött be az erdőbe. Ki szállt belőle egy nő és oda rohant hozzám.

-Ő az én farkasom Alfa, meglőtte egy vadász.-mondta Katy. Luna morgott az érkező emberre. Sose hallottam még Lunát morogni.

-Nyugi Luna, nem fogja bántani.-mondta Katy.

-Ez a farkas nagyon nincs jól-mondta amikor megfogta a fülem.(az állatoknál legtöbbször a fülüknél lehet érezni, ha lázasak)

-Tudom és Luna nagyon aggódik érte.-válaszolta Katy.

-Nagyon magas lehet a láza. Be kell vinnünk a klinikára, ott megpróbálom meg gyógyítani. Addig is adok neki egy kis fájdalom csillapító tablettát. Út közben mindent elkélne mesélnie amit csak tud róla.-mondta Katynek. Próbálta szétfeszíteni a szám, hogy beadja a fájdalom csillapítót, de én nem engedtem.

-Nem akarja be venni!-mondta a nő.

-Na létszíves vedd be, jobban leszel tőle!-mondta nekem Katy. Nagyon nem akartam, de azért kinyitottam a szám.

-Jó van ügyes vagy!-mondta a nő. Kihozott valami ágy szerű cuccot és rátett.

-Luna utazhat vele, nagyon izgul miatta?!-kérdezte Katy.

-Persze, nem lehet belőle gond.-mondta a szállítóm. Betett a kocsinak a hátsó részébe és elindultunk. Igazából én majd nem az egész utat végig aludtam. Arra kellek fel, hogy Luna mellettem fekszik és sír.

-Ne sírj Luna, nem lesz semmi gond!-mondtam neki. Luna rám nézett és megnyalogatott. Egyszer csak megállt a kocsi és kinyitották az ajtót. Kivették a hordágyamat és mentünk be az épületebe. Egy állatkórházba. Most nem ellenkeztem, mondjuk erőm se volt hozzá.

Sziasztok, szeretnék véleményt kérni a könyvről!