Farkas szemmel

12. Zsarolás

Pár napig, nem is volt gond. Elmentünk megint sétálni Lunával.

-Gyönyörű vagy ezen a napon!-jelentettem ki.

-Köszönöm a bókot!-fogadta. Nagyon halk volt az erdő. Nem foglalkoztunk semmivel, csak egymással. Elmentünk két fa között, és láttam, hogy kilő a fa valamit. Altató volt. Engem, és Lunát is eltalálta. Elaludtunk. Amikor felkeltünk, külön dobozokban voltunk. Ádám (eszembe jutott a régi gazdám sokat hallott neve) állt előttem.

-Jó reggelt! Na, vissza jöttél harcolni! Remélem még nem jöttél ki a formából!-mondta. Morogtam.

-Na majd ettől megváltozik a véleményed!-válaszolt és a mellettem lévő ketrecből kivette a nyakánál fogva Lunát. Elővett egy kést, és a torkához szegezte. Luna nagyon megijedt. Abba hagytam a morgást. Lerakta Lunat, és rátett egy vas nyakörvet, de legalább könnyű volt. Megint megfogta, és bedobta mellém. Én nagyobb ketrecben voltam. Ádám elment.

-Luna jól vagy?-kérdeztem, és próbáltam letépni a nyakörvét.

-Azt hiszem!-válaszolt. Hozzá bújtam. Egy kis idő múlva, jött Ádám.

-Gyere ki!-mondta nekem, és kinyitotta a rácsot. Morogtam. Felmutatott egy gombot, és megnyomta. Luna úgy felkiáltott fájdalmában, hogy így még nem hallottam üvölteni.

-Luna!!-kiáltottam, és gyorsan kimentem a dobozból. Ádám becsukta a rácsot. Luna csak feküdt a földön, és remegett.

-Jössz velem, vagy...-mondta Ádám és felemelte a gombot. Soha nem gondoltam, hogy így fogok engedelmeskedni neki. Bevitt abba a jól ismert arénába, és bezárt egy dobozba. Velem szemben egy másik ketrecben egy doberman volt. Elkezdett megtelni az aréna nézőtere. Felnéztem a közvetítő központra és láttam, hogy Ádám a kezében tartja azt a gombot. Kinyíltak a ketrecek, és támadtam is. Nem akartam bántani, próbáltam meggyőzni, hogy nem muszáj harcolnia, és akkor gyorsan végzünk. Láttam a szemem sarkából, hogy a régi gazdám megnyomja a gombot. Ráugrottam az ellenfelemre, és nyertem is. Kivitte a dobermant.

-Befelé!-mondta a gazdám. Morogtam, de nem sokáig, mert megint megnyomta a gombot. Utálom ezt a gombot! Bementem a dobozba, és vártam, hogy vissza vigyen Lunához. Luna, még mindig a földön feküdt. Kinyitotta a dobozokat. Berohantam Lunához.

-Jól vagy? Mit csinált veled ez a szörnyeteg?-kérdeztem. Láttam, hogy kicsit szikrázik a szőre.

-Ugye nem áramos nyakörv van rajtad?-kérdeztem.

-De igen!-mondta, és már sírt a tehetetlenségtől. Hozzá bújtam.

-Nem lesz semmi gond, se félj!-mondtam neki, hogy lenyugodjon egy kicsit. Este jöttek nekünk kaját hozni. Nem Ádám volt, egy fiatalabb nő. Nála volt a gomb, amit most már ki nem állhattam.

-Nyugi, nem foglak bántani!-mondta és letette egy asztalra a gombot. Morogni kezdtem. Kinyitotta a rácsot, és dobott be nekünk húst. Én, csak egy szelet húst ettem, a többit pedig oda raktam Lunának. Luna nem evett semmit. A csaj látta, hogy rosszul van, és oda nyúlt Lunához. Oda kaptam.

-Nyugi, én nem foglak titeket bántani!-mondta. Féltettem Lunát. A nő még párszor próbálkozott, de nem engedtem. Egy kis idő elteltével Ádám is ide jött.

-Miért vagy még itt?-kérdezte morcosan.

-A kutya nincs jól, szerintem nem fogja túl élni!-aggódott a csaj. Én csak morogtam tovább.

-Csak addig kell használnom, ameddig a farkas meg nem tanulja, hogy én vagyok a főnök!-mondta.

-Elég legyen már!-idegesítette fel magát a morgásomon, én megnyomta a gombot. Rá néztem Lunára, megint fájdalmasan fel vonyított. Abba hagytam a morgást. Ádám el is ment. Oda feküdtem Luna mellé.