Farkas szemmel

19. Jussunk haza

Nem tudtam mióta fekszek ott, lassan kinyitottam a szemem. Egy víz parton feküdtem, az egyik lábam pedig nagyon fájt. Nem tudtam rá állni. Lassan felkeltem, és el indultam. Nem tudtam merre és hogyan, de mentem. Szép volt a környék minden hol gyönyörű fák, bokrok és virágok voltak. Pár órát mentem, míg kiértem a völgyből. Már nagyon éhes, és szomjas voltam. Nem tudtam vadászni, mert fájt a lábam. Nem tudtam inni, mert nem volt víz a környéken. Folytattam az utam. Fogalmam se volt merre tartok, de kerestem az utat. Az erdőben megláttam pár embert.

-Nézd, ott egy farkas!-mondta az egyik srác a másiknak.

-Sántít, szerinted oda enged magához?-kérdezte a másik. Vállat volt és elindult felém lassan. Elkezdtem rá morogni erre megállt. Ott hagytam őket, és próbáltam valami kaját keresni. Már egy hete bolyongok, és nem találtam semmit. Se a haza utat, se kaját, se vizet. Nem tudtam már hol vagyok, de azt igen, hogy mindjárt szomjan és éhen halok. Végre találtam egy város, bementem a szélén, de nem sokáig jutottam, mert össze estem. Lassan hallottam, hogy körbe vesznek. Nem tudtam a szemet se kinyitni. Egyre nagyobb lett a hangzavar.

-Nézd, ez nem az a farkas akit egy hete láttunk?-kérdezte valaki. Ide jöttek ők is.

-Emberek oszoljanak nincs itt semmi látni való!-mondta a másik. Lassan leült a hangzavar. Éreztem, hogy megfogják a hátsó lábam, és bevisznek az árnyékba.

-Még él, de nem tudom mi lehet a baja!-mondta a kisebbik.

-Gyere vigyük el állatorvoshoz, majd ott megmondják!-mondta a másik és rá tett egy kötelet a számra. Feltettel valahova és elindult. Lassan gurultam utánuk. Egyszer csak megálltunk, és bevittek valahova.

-Ezt a farkast ma találtuk az út szélén, egy héttel ez előtt is láttuk, de nem engedett közel magához!-mondta a nagyobbik.

-Had nézzem meg!-mondta egy női hang, és feltett egy asztalra. Levette a számról a kötést, és elkezdte nézni a szív verésem.

-Jól van, de éhes és szomjas!-mondta és elment.

-Menjetek nyugodtan, innentől átveszem!-mondta a nő. A gyerekek el is mentek.

-Na gyere, igyál egy kicsit!-mondta és felemelte egy kicsit a fejem. Betett egy ilyen kis tű szerű kis valamit a számba, amiből lassan folyt a víz. Már nagyon szomjas voltam. Mi után ittam, végre kitudtam nyitni a szemem. Nem a szokásos állatrendelőben voltam, és nem Klaudia gondoskodott rólam. Kaptam kaját, aztán elengedtek. Mentem tovább.
Az óta, legalább egy év telt el, csak bolyongtam. Nem tudtam már hol vagyok, de éreztem, hogy egyre messzebbre kerülök. Sétálgattam az erdőben, megint megláttam 2 embert, egy hordozóval.

-Ez nem az a farkas?-kérdezte az egyik. Elkezdtek közelebb jönni, hozzám. Én hátrálva morogtam.

-Shhhhhh! Nincs baj, gyere ide!-szólalt meg a másik. Lassan elővettek egy botot. Nem tudtam mit akarnak. Az egyik bele tett egy altatót. Már nagyon morogtam, és egyre gyorsabban hátráltam.

-Lassan, nehogy el ijesszük!-szólt a másik. Ő is betöltötte, és a szája elé helyezte. Lassan megfordultam, hogy majd elszaladok, de ők gyorsabban voltak, és eltaláltak. Elkezdtem futni.

-Inkább, kábítóval lőjük, az tuti hat rá!-szólt a másik, és már be is töltötte. Futottak utánam. Kerülgettem a lövedékeket. Egy szikla aljához kergettek, ahol körbe vettek. Megfordultam, és elkezdtem rájuk morogni. Felugrottam, hogy majd kitörök, de közben eltaláltak. Homályosan kezdtem el látni, és még mozdulni se tudtam. Ez egyik ember hirtelen elkapta a grabancom, hogy ne tudjam megharapni. Lassan betettek a hordozóba. És kihúzták az oldalamból a kábítót. Elkezdtem ficánkolni, hogy kiszabaduljak. Feltettek egy kocsira, és elindultunk valahova. Nem tudtam hova, miért. Kb. egy napon át a kocsiba voltam, és csak utaztunk. Egyszer csak megállt a kocsi, és bevitték valahova a dobozt. Még mindig nem tudtam hol vagyok. Láttam, hogy bejön valaki az ajtón.

-Lujdzsi!-kiáltotta egy női hang.

-Nem egy fekete farkast kerestél egy éve?-kérdezte Lujdzsi.

-De, meg találtátok?-kérdezett rá gyorsan a nő. Valaki rá csapott egyet a dobozra. A nő felsikított, és elkezdett telefonálni. Pár perc múlva kinyitották a ketrecem. Körbe tudtam nézni. Nem sok mindent tudtam megnézni, mert megláttam Lunát. Nem szóltam semmit, csak oda szaladtam, és megöleltem.

-Mondtam, hogy vissza jövök!-mondtam neki, és még jobban magamhoz öleltem. Luna elkezdett sírni.

-Hogy? Azt hittük már halott vagy!-mondta, és hátrált egy kicsit, hogy a szemembe nézhessen.-Lementünk érted, de már nem voltál ott! Napokig vissza mentem oda, hátha meglátlak!-mondta, és még mindig potyogtak a könnyei. Hallottam, hogy mellém jön valaki.

-Jó újra látni Alfa, már azt hittük meghaltál!-mondta nekem Katy. Elkezdett simogatni.