Farkas szemmel

11. A sötétben tapogatózva

-Nem tudom milyen hatással van az állatra, ha a szájába kerül a szérum!-mondta még mindig halkan. Katy nagyon megijedt. Pár perc múlva, jöttek az autók. Védelmezőn morogtam Luna fölött. Klaudia elment a kocsi elejére. Katyt és a régi gazdám, bevitték egy kocsiba. Klaudia vissza jött a táskájával.

-Figyelj, tudom, hogy félted. Csak segíteni akarunk!-mondta nekem, Klaudia. Azzal, hogy Luna megsérült, elveszett az emberekkel a bizalmam. Morogtam tovább.

-Alfa, ha nem engeded, hogy segítsek, akkor elkel altatnom!-mondta, de engem semmi sem érdekelt. Még mindig morogtam. Aztán, oldalról éreztem egy kis szúrást. Nem Klaudia altatott el, mert folyamatosan őt néztem.

Amikor felkeltem, megint egy ládában voltam. Láttam Klau lábát, meg azt, hogy egy asztal mellett állt, amin rajta volt Luna. Próbáltam széttörni a dobozt.

-Látom, hogy felébredtél.-mondta, de én még mindig morogtam. Ott hagyott, vissza ment Lunához. Pár perc múlva, feladtam a próbálkozást. Elkezdtem sírni. Én hibám, és nem tudom meg védeni! Gondoltam magamba. Még eltelt pár perc.

-Jó hírem van!-mondta, de meg se vártam a jó hírt. Elfordultam.

-Mi a baj? Magadat okolod Luna miatt, igaz!?-kérdezte. Meg se fordultam. Elvitt egy nagy ketrecbe, amiben tudtam mozogni. A kis ketrecben feküdtem tovább. 2 napig voltam egyedül bent, nem ettem, nem is ittam. Nagyon szomorú voltam.

-Na hogy vagy?-jött be Katy, nagyon sok sebtapasz volt a kezén, de még az arcán is. Csak feküdtem tovább, utána nem is zavart senki. Este nagy vihar volt. Éreztem, hogy közel volt. Felkeltem, és kimentem a dobozból. Elindultam az ajtó felé, és a ketrecbe, amiben voltam belecsapott a villám. Megijedtem, elkezdtem futni, a fedett helyre, de becsapott elém a villám. Nagyon világos volt egy pillanatra, aztán elájultam. Felébredtem, kinyitottam a szemem, de nem láttam semmit.

-Alfa jól vagy?-kérdezte egy hang. Nem tudtam hol vagy, mit csinálok, és hogy kik vannak itt. Elkezdtem morogni, és hátrálni.

-Csak én vagyok az!-mondta, de nem tudtam eldönteni ki az az én.

-Miért nem ismer fel?-kérdezte valakitől.

-Egyáltalán lát minket?-kérdezte. Nem érzékeltem semmit a környezetemből, csak a falat a hátam mögött.

-Szerintem, most nem lát! Megvakult, de szerintem nem véglegesen!-mondta egy másik hang. Elkezdtek az egyik irányból tapsolni, futni kezdtem a másik irányba, és neki szaladtam a falnak. Valami kattanást hallottam. Próbáltam vissza futni, ahonnan jöttem, de egy rácsnak szaladtam neki. Befeküdtem a sarokba, és hallgatóztam. Nagy volt a ketrec. Eltelt pár perc. Megint kattanást hallottam, felálltam és morogtam a hangirányába.

-Nem ismersz fel?-kérdezte egy hang.

-Luna?-kérdeztem vissza.

-Igen, én vagyok az! Miért nem ismertél fel?-kérdezte. Megfordultam.

-Hahó!-hallottam közelebbről. Megijedtem, és elkezdtem morogni.

-Úgy viselkedsz mintha nem látnál!-akadt ki. Megint elfordultam.

-Látsz egyáltalán?-kérdezte gyanakodva.

-Nem.-mondtam halkan. Luna hozzám bújt. Lefeküdtem, idegesített, hogy nem látok. Reggel megint kattanást hallottam.

-Na hogy vagytok?-kérdezte azt hiszem Katy. Rám tett valamit, és kivezetett.

-Luna! Velem maradt igaz?-kérdeztem.

-Persze, de nem ígérhetek semmit!-válaszolt. Látni akartam, hogy tényleg itt van mellettem. Sétáltunk valahova. Amikor megálltunk, levették rólam azt a valamit. Hallgatóztam.

-Alfaaaaa! Segíts!-hallottam Lunát tőlem kb. 100 méterre. Elkezdtem futni a hang felé, neki mentem valaminek. Kikerültem, és egy másiknak mentem neki. Aztán elkezdtem szagolni a levegőt, szó szerint a szaglásommal láttam. Felugrottam egy dobozra, onnan egy másikra, és oda is értem.

-Mi a baj?-kérdeztem idegesen.

-Hogy, hogy látsz?-kérdezte.

-Nem látlak, csak érzem, hogy itt vagy!-válaszoltam. Hozzám dörgölőzött.

-Na, menjünk haza!-mondta Katy. Otthon pihentünk egy kicsit, aztán kimentünk sétálni Lunával. Csak sétálgatunk, és élveztük egymás társaságát.

-Érzed ezt a szagot?-kérdeztem Lunát, gyanakodva. Meg is álltam. A hátunk mögül jött a hang.

-Ha a lány ide jön, akkor sértetlenül távozhatsz!-mondta egy másik farkas.

-Ki vagy?-kérdeztem és védelmezőn Luna elé álltam. Luna csak állt és figyelt.

-Az én nevem Démon, és jöjjön a lány!-mondta.

-Ő nem megy sehova!-válaszoltam, leengedtem a fejem, és morogtam.

-Ó, szóval ezt akarod, még egy lehetőséget adok neked, aztán széttéplek!-mondta, én továbbra is morogtam.

-Ne tedd ezt értem, most nem látsz!-mondta nekem Luna és elindult. Elé tettem a mancsom. Megtorpant.

-Nem! Akkor sem engedlek oda!-suttogtam oda neki. Megint Démonra néztem.

-Te akartad!-mondta és elkezdett felém rohanni. Nem kapcsoltam elég gyorsan, ezért sikerül megharapni. Észre vettem, hogy már támad, és elkezdtem kitérni előle. Próbáltam kifárasztani, sikerült is. Rá ugrottam, és megadta is magát.

-Oké, oké! Megadom magam!-mondta. Én elégedetten kihúztam magam.

-Nem gondoltam, hogy ennyire erős vagy?!-mondta.

-Úristen jól vagy?-kérdezte tőlem Luna.

-Igen, jól vagyok!-válaszoltam. Luna Démonhoz fordult.

-Csak mondom, hogy úgy is erősebb nálad, hogy nem is lát!-kiabálta le a fejét.

-Nem.. Nem látsz?-kérdezte, én pedig ott hagytam! Éreztem a fákat, a bokrokat, a madarakat, egyszóval éreztem az erdőt. Szerettem a szabadben lenni. Este, amikor már besötétedett, Lunával haza mentünk. Féltem, hogy sohasem nyerem vissza a látsom.

-Nyugi Alfa, megoldjuk valahogy!-mondta Luna. Szerintem látszott az arcomon. Bementünk a házba.

-Jó hír Alfa, Klaudia rá jött,hogy hogy nyerd vissza a látásod. Örültem, és tudtam, hogy holnap jön is át Klau. Gyorsan próbáltam elaludni, de nehezen ment. Reggel ahogy gondoltam, Klaudia átjött.

-Jó reggelt Alfa! Figyelj most rátekerek valamit a fejedre!-mondta én csak ültem tovább. Kicsit megszeppentem, amikor hozzámért, de nem nagyon. Amikor letekerte a fejemről azt a valamit, megint láttam.

-Alfa, látsz valamit?-kérdezte óvatosan Luna.

-Igen, igen!-mondtam boldogan. Lunának is mosoly ült az arcán.

Pár napig, nem is volt gond.