Farkas szemmel

13. Háború

Nem bírtam tovább ébren maradni, bealudtam. Amikor felkeltem, otthon voltam. Luna mellettem feküdt, ő is aludt. Be voltam takarva. Katy az ágyon beszélgetett Nataliennel. Katy észre vette, hogy felkeltem. Lejött hozzám, és megölelt.

-Köszönöm!-mondta halkan. Nem értettem.

-Megmentetted Luna életét!-mondta. Kaptam kaját. Luna is egy idő után felkelt.

-Luna! De örülök, hogy jól vagy!-mondtam, és felkeltem. Most látszott mennyire sérültem meg. Igazából, csak a hátamról, meg a lábaimról égett le a szőr. Felnézett rám.

-Ezt miattam?-kérdezte félve, mikor rám nézett. Megöleltem a fejemmel.

-Érted bármit!-mondtam. Luna is megnyugodott, most már. Pár nap alatt, teljesen felépültem. Egyik reggel kopogtattak az ajtón. Felkaptam a fejem, Katy kinyitotta az ajtót.

-Katy, de jó, hogy itt vagy!-mondta Natalien.

-Mi történt?-kérdezte Katy. Natalien leült az ágyra. Katy mellé ült.

-Kitört egy háború, és az összes segítség kell! Jöttök ti is harcolni?-kérdezte reménykedve.

-Persze! Segítünk, amiben tudunk!-válaszolt Katy. Eléjük ültem.

-Szerintem Alfa is segíteni akar!-mondta Katy.-Mikor kezdődik?-kérdezett megint Katy.

-Holnap délben, de fel kell készülnünk!-válaszolt Natalien.

-Akkor induljunk!-mondta Katy elszántan. Luna is ide ült mellém. Elindultunk valahova. Bementünk egy helyre, ahol nagyon sok ember volt.

-Jó napot szép hölgyem! Az én nevem 3. Ferenc József!-mondta valaki.

-Ne hülyéskedj már Dominik!-röhögött Natalien.

-Jól van na! Dominik a nevem.-szólalt meg megint Dominik.

-Az én nevem Katy! Örülök a találkozásnak!-mondta Katy.

-És ő a híres neves Alfa?-kérdezte, és lehajolt hozzám.

-Igen, viszont nem szereti, ha valaki túl közel megy hozzá!-figyelmeztette Katy. Elkezdtem morogni.

-Jó felfogtam! Gyertek velem!-mutatta az irányt. Szépen mentünk, de engem nagyon idegesített a tömeg.
Megálltunk egy asztalnál.

-Innen fognak támadni!-mondta Dominik. Rámutatott egy térképre.

-És mivel?-kérdezte Katy.

-A háború előtt meg lett beszélve mivel lehet támadni! Íjjal, Íjpuskával, kézi fegyverekkel (kard, dárda, stb...) és állatokkal!-válaszolt. Katy elgondolkozott.

-Gyertek, kezdünk el gyakorolni!-mondta. Lassan eltelt egy nap, és már mind a csata mezőn álltunk. Egymással szemben. Láttam, hogy ők többen vannak, de nem nagyon foglalkoztunk vele. Elkezdődött a csata. A kutyás egységek vártak, míg a többiek nyilaztak. Egy szőke hajú fickó nagyon jól nyilazott. Minden találata talált. Oldalt be volt fonva a hosszú haja, de előre lógott egy kis része. (Aki tudja kiről beszélek, az tudja. Aki nem az nem.) Az ellenség közeledett.

-Most!-szólt oda Katy. Az állatok kirohantak, támadásba lendültem. Akit csak láttam haraptam. Az egyik embernek a lábát haraptam le, a másiknak a kezét. Én csak legyengítettem őket, a többiek pedig elvégezték a maradékot. Elrepült mellettem egy nyílvessző.

-Vissza!-szóltak az emberek. Az egész csapat megfordult. Az ellenség megfutamodott. Kergettük őket, viszont én éreztem, hogy nem azért, hogy feladják. Megálltak, és és fentről nyilaztak minket. Vissza vonultunk. Bementünk a táborba, és egy kis pihenő volt. Körbenéztem addig. A sebesülteket látták el. Luna Katyvel szemben ült. Lunának az egyik hátsó lábából kiállt egy nyílvessző. Katy pont azzal foglalkozott.

-Mi a baj?-kérdezte Natalien.

-Semmi különös, csak hozz fertőtlenítőt!-válaszolt Katy fel sem nézve. Natalien el ment. Luna kicsit be izgult, és ezt látni lehetett rajta.

-Héj, héj! Nyugi kis lány, nem lesz baj!-nyugtatta Katy. Lassan oda mentem Lunához. Luna nagyon boldog lett.

-Jól vagy!-mondta boldogan. Oda mentem Luna elé, és leültem. Katy hátra ment Luna hátsó lábához. Luna nagyon megijedt.

-Luna rám nézz! Nézz rám! Nem lesz gond!-utasítottam Lunát. Felnézett a szemembe. Láttam, hogy Katy óvatosan megfogja a nyilat. Luna becsukta a szemét, és össze szorította a száját. Katy kihúzta a nyílvesszőt. Luna még mindig maga elé nézett. Katy gyorsan még lefertőtlenítette, aztán magához ölelte Lunát.

-A következő támadás holnap lesz,de ha így lesz mint ma, akkor vesztünk!-mondta Dominik, azzal elsétált.

Este arra kelek föl, hogy Katy kimegy. Utána mentem. Kint leült egy padra, én pedig leültem a lábához.

-Te se bírsz aludni?-kérdezte, én csak halkan vakkantottam egyet.

-Holnap vagy nyerünk, vagy vesztünk! Ha nyerünk tök jó lesz mindenkinek, de ha vesztünk, akkor mindenkinek rossz élete lesz, bele értve az állatokat is!-mondta Katy. Elgondolkoztam, közben Katy leguggolt hozzám.

-Hozz erősítést!-mondta, azzal vissza ment aludni. Kint maradtam gondolkozni. Bele aludtam. Reggel ahogy felkeltem indultam is az erdőbe. Össze hívtam egy állat tanácsot. Minden állat eljött. Felálltam egy nagy kőre.

-Barátaim! Segítsünk a háborúban!-mondtam, vártam a reagálást.

-És ez nekünk már jó?-kérdezett egy medve.

-Azért jó, mert ha nem segítünk, akkor a gonosz fog győzni, és akkor mind meghallunk!-mondtam.

-Honnan tudjuk, hogy igazat mondasz?-kérdezte egy vaddisznó.

-Mert engem is megkínoztak!-mondta ezt egy kicsit halkabban.

-Igaza van! Én ismerem, és a gonosz meglőtte, amikor egy kölyköt megmentett! Én hiszek neki, és mellette állok!-mondta Viola.

-Köszönöm!-mondtam neki.

-Én is mellé állok!-mondta a medve.
-Én is!
-Én is!
-Én is!
-Én is!-mondták sorba az állatok.

-Köszönöm a segítséget!-köszöntem meg.

-Mondom mi kell csinálni!-szóltam oda.

-A gonoszok a piros ruhások, azokat kell támadni! A jó, akik velünk vannak, azok zöld ruhában lesznek. Na induljunk lassan!-utasítottam a többieket, az úton még megbeszéltük, hogy kinek mi lesz a feladata. Közben a csatatéren: