Farkas szemmel

2. Ismerkedés

-És, hogy kerültél az előző gazdádhoz?-kérdezte.

-Hát, megölte a családom és az egész falkám még kölyök koromban.-meséltem. Olyan tűz volt a szemembe,  le se tagadtam volna, hogy utálom az embereket.-Mindenki támadott, csak én bújtam be a sarokba félelmemben.

-Ó, szóval ezért vagy ilyen veszélyes. És mi történt a gazdádnál?-kérdezett vissza.

-Hát kutyákkal harcoltatott.-ennél a résznél Luna egy kicsit hátrébb húzódott.-Nyugi, csak akkor támadok, ha megtámadnak.

-Oké, de mért akarod bántani a gazdámat, ha ő nem bántott!?-kérdezte megint

-Mert az emberek gonoszak, egytől- egyig.-válaszoltam.

-Ez nem igaz! Nem minden ember gonosz. Katy a legkedvesebb ember akit ismerek. Sose fog bántani!-mondta.

-Nem hiszek neked!-válaszoltam.

-Akkor ne hidj! Majd megtapasztalod!-azzal ott hagyott.

Reggel mikor felkelltem, megint meg voltam kötözve. Láttam ahogy Katy hozzta felém azt a valamit, amivel beittata a sebemet a másik nő. Megint próbáltam kapálózni, de megint nem sikerült el kerülni a fájdalmat. Megint 1 óra szenvedés után el lettem engedve.

-Még, hogy nem fog bántani!-kiabáltam Lunára.

-Nem is bántott, sőt még segített is rajtad, nem kellene ellenségesen viselkedned.-kiabált vissza rám.

-Szenvedek a gazdád miatt, ez aztán nagy segítség-kiáltottam gúnyosan.

-De akkor is segít-válaszolt.

-Nem hiszek neked, ő is olyan mint a régi gazdám, folyton bántani akar!-akadtam ki teljesen.

-El se hiszem, hogy mennyi minden rossz dolgot éltél át, de egy dologban nincs igazad, nem minden ember gonosz.-válaszolt és megint ott hagyott. Este nem aludtam, féltem, hogy megint mikor felkelek meg leszek kötözve. Reggel oda jött hozzám Katy, de persze úgy hogy én ne érjem el. Luna is oda jött és megnyalta az arcomat, nagyon meglepődtem.

-Ezt miért kaptam?-kérdeztem értelenkedve.

-Nyugodj le!-mondta kedvesen-Esküszöm nem fog bántani, csak segít neked. Ha nem keni be a sebed akkor meg is halhatsz, ha nem tud begyógyulni.-mondta halkan.

-De te nem tudod milyen érzés szenvedni.-ekkor megpróbálta megkötni a szám Katy, de láttam mit akar, ezért rá morogtam. Értette miért tettem és vissza ült.

-Tényleg nem tudom, milyen szenvedni, de azt tudom, hogy jobb mint a halál. Létszi, a kedvemért működj eggyütt velünk. Velem!-mondta még mindig halkan. Sikerült meggyőznie. Lassan megint próbálkozott a gazdánk. Most viszont, becsuktam a szemem és próbáltam másra gondolni, amíg bekötötte a szám.

-Köszönöm-mondta Katy. Lefeküdtem, Luna oda jött mellém és ott maradt míg én szenvedtem. Néha meg-meg nyalta az arcomat, mint egy gondoskodó anyuka. Így nem is fájt annyira. Mikor végesztünk, nem kaptam oda. Feküdtem tovább és vártam, hogy el múljon a csípés. Luna, még mindig mellettem feküdt. 1 óra múlva kaptunk kaját. Nagyon finom volt. Igazából kezdem meg kedvelni ezt a két lábút. Aztán elaludtam, fel se kelltem reggelig. Reggel hamarabb kelltem, mint a többiek. Luna egész este mellettem maradt. El gondolkoztam, hogy is kerültem én ide és hogy még mindig a családommal lehetnék, ha nem jön az a vadász. Míg ezen gondolkoztam, kicsordult pár könnycsepp a szememből. Egy fél óra után fel kellt Katy is. Oda ült mellém, nem volt nála semmi. Oda nyújtotta a kezét nekem. Az első gondolatom az volt, hogy leharapon. Aztán eszembe jutott, hogy Lunának mennyit jelent ez a kétlábú. A végén inkább lefeküdtem, de ő tovább próbálkozott, megpróbált megsimogatni, de az érintésétől megilyedtem. Morogni kezdtem. Értette megint, hogy mit akarok.

-Nagyon rossz életed lehetett, ha ennyire félsz.-mondta nekem. Aztán ott hagyott. Luna pár perc múlva fel is ébrett.

-Jól aludtál?-kérdezte tőlem.

-Igen, és te?-kérdeztem vissza.

-Én is. Na mindjárt vissza jövök.-válaszolta. Felkellt és oda ment ahol a kaját tárolják, ott volt a gazdája. A gazdánk, kezdtem megszokni ezt a gondolatot. Katy megint jött a löttyel. Le is feküdtem. Nem volt nála a madzag és ez fura volt. Megállt tőlem pár lépésre, míg Luna elfoglalta a helyét mellettem. Oda jött ő is mellém és már ittata be a vattát.

-Mért nem köti be a szám?-kérdeztem Lunát.

-Mert már bízik benned, hogy nem fogod megharapni.-válaszolt Luna. Elkezdte itatni a sebeim. Felvonyítottam, végre nyitva volt a szám és letudtam nyugtatni magam egy kicsit a vonyítással. Még mindig nagyon fájt.

-Nagyon ügyes farkas vagy.-mondta nekem Katy-Még egy kicsit bírd ki!-biztatott. Kaptam biztatást! Nagyon jól esett. Eddig soha senki nem biztatott. Mikor végeztünk adott egy nagy hús darabot. Oda nyújtotta a nekem, kicsit megszeppentem, hogy nem dobta. Óvatosan elvettem. Luna már egy ideje kint volt. Katy megint megpróbált megsimogatni. Elkezdtem bízni benne. Megengedtem, de nagyon fura érzés volt.

-Azt mondták, hogy nagyon vad vagy, meg, hogy nem lehet téged megszelidíteni.-mondta nekem. Abba hagyta a simogtást és le vette a nyakamról a kötelet amivel ki voltam kötve. Aztán elment valahova. Én addig körbe néztem a házban.