Lefeküdtem az ágyba és üres tekintettel néztem magam elé.
Nem tudtam hogy mit gondoljak.
Nem tudtam hogy mit érezzek miután azt olvastam hogy Roberto és Diana már nincsenek együtt,
Hogy Roberto folyamatosan Ninat faggatja hogy mondja el neki a városi címem,
Hogy megakar keresni engem.
Össze voltam zavarodva.
Valahogy nem tudtam hogy mit is érzek valójában.
De igen.
Nem tagadhattam le hogy milyen jó lenne ha itt lenne most velem.
Nem tagadhattam le hogy talán hiányzik.
És nem tagadhattam le azt hogy kicsit örültem neki amikor azt olvastam hogy megakar találni és hogy már nincsenek együtt Dianaval.
De bármi is történjék nem fogok mégegyszer ugyan abba a csapdába esni.
Ha azt hiszi hogy újra vissza fog szerezni azzal hogy utánam akar jönni akkor nagyot téved.
Ha azt hiszi hogy szerelmesen fogok
a karjaiba futni akkor bizony nagyot fog csalódni.
Ha egy nap találkozni fogok vele
a szemébe fogok nézni és megmondom neki hogy mennyire megvetem őt.
De mindegy is.
Úgysem fog felutazni a városba csak is azért hogy engem lásson és hogy bocsánatot kérjen tőlem és hogy ott folytassuk ahol abba hagytuk.
Lehet hogy a börtönben töltöm le a fél életemet és így képtelenség lenne
folytatni még ha szeretne is.
A mai nap volt az eddigi leghosszabb
nap a fővárosban és egyben a legkellemetlenebb is.
Könnyes szemmel de nyugodtan próbáltam elaludni.
Nyugodtan mert arra gondoltam hogy talán szerencsém lesz és nem fognak elítélni.
Vagy nem hagynak elítélni.
Másnap reggel kivetett az ágy magából.
Éppen hogy csak megvirradt.
Reggel hét óra volt.
Álmosan felkeltem és körbe néztem a lakásban de Brendat nem találtam sehol.
Kicsit furcsáltam a dolgot mert ő nem az a korán kelő típus inkább az a fajta lány aki addig alszik ameddig csak tud és mindig arra ébred fel hogy éhes.
Éppen a konyhába indultam egy szokásos reggeli pohár tejért amikor
csengetést hallottam.
-Ki lehet az ilyenkor?
Az ajtóhoz vánszorogtam és kinyitottam.
Nem lepődtem meg csak váratlanul ért hogy a felügyelővel találtam magam szemben korán reggel.
-Jó reggelt kisasszony!-köszönt majd folytatta.-Gondolom sejti hogy miért jöttem el önhöz.
-Azért vagyok itt hogy bevigyem a rendőr örsre ugyanis az áldozatot Don Armando De Albat kihallgattuk
és ő maga ellen volt.
-Itt a letartóztatási parancs!-mutatott fel egy papírt.-Kap öt percet hogy elkészüljön és hogy velünk jöjjön!
-De mégis miért?
-Mit követtem el?
-Az áldozat gyilkossági kísérlettel vádolja magát ami eléggé kényes ügy.
