-Azonnal vegye le róla a kezét!
-hallottam mégegyszer a megszólaló férfi hangját.
-Ugyan már mi lesz ha nem engedem el őt?Ő is ragaszkodik hozzá.
Menjen el kis ficsur semmi köze ahhoz hogy mit művelünk itt kettesben ezzel a pincérlánnyal.
-Nem úgy látom mintha annyira élvezné amit maga akar tenni vele.
Engedje el azonnal! A nőkkel nem bánhat így senki sem hiába van hatalma több másik ember felett.
-az alkoholtól bűzlő vénember elengedett majd kiment az ajtón.
Felkaptam a ruhámat ezután hirtelen
megfordultam és a megmentőm arcát akartam megnézni.Amikor megláttam
nem akartam elhinni hogy tisztán látom
hogy ő az a férfi aki miatt elvesztettem az állásom Veracruzban.
Csodálkozva és hosszan bámultam rá.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen.Vagyis nem tudom.-válaszoltam zavarodottan.-Most mennem kell.
Köszönöm.-nyögtem ki végül.Épp kiakartam menni az ajtón majd megfogta a vállamat és a szemébe néztem.
-Hogy hívnak?-Hogy micsoda?Nem ismert fel?Pedig megmernék rá esküdni hogy ő az a férfi akivel Veracruzban találkoztam.-Elena.-válaszoltam végül.
-Elena.Nem találkoztunk mi már valahol?
-Nem.-vágtam rá.Jobb lesz nekem ha nem tudja meg hogy én voltam az a lány aki miatt rosszul lett.Ha nem ismert most fel valószínű hogy már nem is fog.
-De most mennem kell.-köszöntem el végül egy halvány hálás mosollyal és kiléptem az ajtón.Gyorsan kapkodtam a lábam nehogy utánam jöjjön majd beleütköztem Brendába.
-Jajj ne haragudj Brenda!Már megint!
-Elena.Mi a baj?Zaklatottnak tűnsz.
-Siessünk haza.
Otthon mindent elmesélek.
Nem fogod elhinni hogy mi történt velem.
Brenda amíg átöltözött a bejáratnál vártam meg.
Idegesen néztem körül mindenhol nehogy feltűnjön az rejtélyes férfi akinek még mindig nem tudom a nevét.
Még mindig nem tudom a nevét pedig már kétszer futottam vele össze.
Nagy merengésembe egy kart éreztem a vállamon mire felsikoltottam.
-Elena.Nyugodj meg csak én vagyok az Brenda.Mi történt veled?
-Siessünk gyorsan haza.
Mikor beléptünk a lakásba Brenda levágta a holmiját és kérdezősködni kezdett.
-Na mondd már gyorsan hogy mi ütött beléd te lány.-mondta türelmetlenül.
-Miután elmentél énekelni nem sokkal utána elkezdtem dolgozni.
-Minden jól ment amíg megnem
érkezett egy nagydarab,öreg,gazdag ember akit én szolgáltam ki.
-Elkezdett zaklatni először szavakban majd mielőtt lejárt a munkaidőm elindultam az öltözőbe hogy átöltözzek.
-Ekkor ez az undorító vénség utánnam jött az öltözőbe és erőszakoskodni kezdett nálam.
Nem tudtam elmenni mert nem hagyott.
-Majdnem elérte amit akart.
-Majdnem?
-Had folytassam.
-Képzeld csak.Egyszer csak úgy a semmiből megjelent az a férfi aki miatt Alonso úr kirúgott a bárjából.
-Ezt nem hiszem el!-kiáltott fel Brenda.-Azaz a férfi aki összekevert téged valakivel?
-Igen ő volt az.
-Amikor szólt a vénembernek hogy engedjen el már akkor éreztem hogy ő az mert ugye nem láttam az arcát.
-És ez még nem minden.
-Nem ismert fel.
-Megkérdezte a nevemet.
-Hát ez különös.És te.Te tudod a nevét?Elmondta?
-Nem.
