Attól a naptól kezdve amikor megszülettem mindent elmeséltem hogy miken mentem keresztül egészen a mai napig.
Hogy nem voltak szüleim árván nőttem fel.
Hogy Roberto és Diana volt a családom.
És hogy csalódnom kellett bennük.
-Szereted még?
-Nem.Utálom.Hogy lehet szeretni egy ilyen embert?
-Ha bárki látna azthinné hogy megkeseredtél.Ugyan nem ismerlek csak pár órája de elfelejteni valakit nem lehet egy nap alatt.
Főleg ha több éve mellette vagy és együtt vagytok minden nap.
-De nem tudja hogy mit éreztem akkor amikor megláttam hogy más nőt ölel és csókol.Nagyon szerettem.
-Szerinted ő nem szeretett téged?
-De biztosan szeretett.Mert amikor
együtt voltunk mindig kedvesen és jól bánt velem.
Mindig oda figyelt rám.
Mindig mellettem volt amikor szükségem volt rá.
Minden egyes szavában amikor ki mondta hogy szeret én hittem neki.
Bebizonyította nekem hogy érdemes volt a szerelmemre.
Megtett értem bármit.
Elfogadott amilyen vagyok.
Ezért bíztam meg benne olyan vakon.
Ezért szerettem bele.
A legszőrnyűbb dolog ebbe az egészbe az hogy nem tudom miért vetett véget a szerelmünknek ami olyan határtalan volt.
Ami olyan tisztának tűnt.
Amiben boldog perceket töltöttünk el oly sokszor amikor együtt voltunk.
A közös álmok amiket együtt akartunk megvalósítani.
A közös meghitt pillanatok,emlékek
amiket együtt éltünk meg.
Hogyan felejthetném el mind ezt?
Mégis hogyan?
Azért jöttem el ilyen messzire hogy távol legyek tőle.
Bár távol van mégis itt érzem őt a közelemben mert végtelen sok emléket őrzök ide bent a szívemben.
-Mit tennél ha váratlanul betoppana ide?Rádtalálna valahol?A szemedbe mondaná hogy azért jött csak is fel a fővárosba hogy téged lásson?Kijelentené hogy csak téged akar senki mást,hogy hiányzol neki és szeret téged?
-Hogy mit tennék?
Nem tudom.
Nehéz ezt megmondani.
Talán elutasítanám talán adnék neki egy második esélyt.
De akkor már lehet hogy késő lenne.
Nem tudom.
De ha megkeresne engem és megtalálna azzal nem tudná bebizonyítani hogy szeret.
Nem tudná elfelejtetni velem a fájdalmat és az ürességet
amit miatta érzek.
Nem csak miatta.
Hanem Diana miatt is.
Aki mindig ott lenne köztünk.
Ha fizikailag nem is de szellemként mindig ott kísértene köztünk.
Mert elég volt egyszer megbíznom benne másodjára nem fog menni.
Most az a legfontosabb hogy tudjak dolgozni és hogy tanuljak.
A szerelmet most elkell felejtenem egy időre.
Talán örökre.
-Egy új szerelem.Egy másik fér...
-Soha többé nem leszek szerelmes.
Nem akarok többet sírni,csalódni egy másik férfi,egy másik szerelem miatt.
-Nem kell keresned a szerelmet.
A szerelem akkor fog eljönni éppen akkor amikor a legkevésbé vártad.
-Most azért küzdök hogy elfelejtsem őt és addig amíg ez nem sikerül nem tudnék másik embert szeretni.
Nem tudom hogy mikor fogok rajta
túllépni de az biztos hogy a távolság és az idő segíteni fog hogy felejtsek.
Hosszas beszélgetésünk után kitakarítgattuk a lakást majd lepihentünk.
Nagyon jól esett egy időre lehunynom a szemem.
