Az ajtó kívűlről zárva volt lehetetlen
lett volna hogy elmeneküljek.
Minden erőfeszítésem hiába lett volna mert tudtam hogy innen már nem fog semmi sem megmenteni.
Egyre jobban csak közeledett felém
tudtam hogy ez a játék végét jelenti.
Most nem volt sörös üveg a földön,
Most nem volt itt senki sem hogy megakadályozza ezt a szőrnyűséget
amit ez az ember akar ellenem elkövetni.
Nem vagyok férfi hogy megtudjam
védeni magam.
-Nem fogsz tudni elmenni!
-Te csak azután hagyhatod el ezt a szobát miután elszórakozhattam veled egy ideig!-nevetett fel gonoszan és vágta a fejemhez az undoritóbbnál is undorítóbb terveit ami eszébe juthat egy ilyen ocsmány embernek.
-Mégis honnan jönnek magának ezek a visszataszító gondolatok egy fiatal lánnyal szemben?
-Nincsen magának gyereke?
-Mit tenne ha ugyanezt művelnék meg a saját lányával vagy esetleg a feleségével?
-Ha nincs is,bele gondolt már abba hogy milyen nagy fájdalmat érezne
a lánya amiért egy ugyan ilyen féreg mint maga meggyalázná és tönkre tenné a lánya életét és az álmait?
-Én férfi vagyok a szó szoros értelmében nem fogsz tudni meghatni engem ezzel!
-Maga férfi?
-Ugyan már!
-Egy gyáva disznó aki kihasználja
az ártatlan lányokat és megfélemlíti
őket.
-De miért?
-Hogy élvezkedjen pár percig?
-Hagyd már abba ezt a felesleges szent beszédet!
-Ezzel nem fogsz elérni nálam semmit sem!
Elrántott az ajtótól majd az asztalra lökött és próbálta letépni rólam a ruhát.
Minden erőmmel tiltakozni és védeni próbáltam magamat.
Segítségért kiáltottam de senki sem hallotta meg.
Nem láttam más megoldást mint hogy teljes erőmből a karjába harapjak de ez nem így történt.
Hirtelen elengedett és nézett egy darabig majd össze esett és a földön feküdt mozdulatlanul.
Az ajtóhoz rohantam hátha Isaac meghallja hogy segítségért kiáltozok.
De nem jött.
Fogalmam sem volt hogy mitől lett
rosszul nem tudtam hogy mitcsináljak.
Mégis hogy történhetett ez meg velem?
Most mitcsináljak?
Megláttam az asztalon a vezetékes telefont és tárcsázni próbáltam a mentőket.
