Amikor beléptem az ajtón nem akartam elhinni amit láttam.
-Mégis mi akar ez lenni?-törtem rá Robertora és Dianara.Szemem könnyekkel telt meg a szívem haraggal de a legjobban csalódással.
-Elena?Megtudom magyarázni!
-mentegetőzött Roberto.-Ez nem az aminek látszik!
-Igen?Akkor mégis minek látszik?
Minden teljesen világos!Mindent láttam!Mégis mióta vertek át engem?Azt hittétek soha nem jövök rá?Mennyire néztetek engem hülyének?
-Nem Elena félre ért...
-Mégis mit akarsz ezen magyarázni és túl bonyolítani Roberto??!
Ne akard nekem bemesélni hogy Diana elesett és véletlenül kezdtetek el csókolózni...ch..Ugyan már..
-Tudod mi fáj a legjobban?
-Nem az hogy egy másik nővel látlak hanem az, hogy így áttudtatok verni és megbíztam bennetek.
-És te Diana.
-Testvéremként tekintettem rád szerettelek,tiszteltelek soha nem bántottalak.
-Nem tudom hogy mi okod lehetett volna rá hogy így elbánjatok velem.
-csak mondtam és mondtam ami kijött a számon már semmi sem érdekelt.
A kétlegfontosabb ember az életemben
csúnyán átvertek.
Nem tudtam visszafogni a sírást.
Keservesen sírtam.
Nem tudtam hogy
mit tegyek ebben a helyzetben.
Nem volt mellettem senkisem.
Egyedül voltam.
Egyedül voltam a hatalmas fájdalmammal és az űrrel amit éreztem ebben a pillanatban.
-Tudod miért jöttem ide Roberto?
-Mert szükségem volt rád.
-Ártatlanul kirúgtak a bárból.
-Meggyanusítottak olyan dologgal amiért egyáltalán nem én voltam
a hibás.
-De nem is magyarázkodok
és panaszkodok tovább.
-Sajnálom.-jött ki egy halk szó Roberto torkán.
-Sajnálod?
-Tényleg?
-Hát nem kell.
-Nem akarom hogy az emberek azért
legyenek velem mert sajnálnak.
-Már meguntam.
Minden megbeszélés és tisztázás nélkül kimentem a házból.
Egy pillanatra megálltam.
Megálltam és visszanéztem.
Körbenéztem és vissza emlékeztem
azokra az eltöltött időkre amiket
ebben a házban töltöttem el életem
egyik legfontosabb volt személyével.
Nemrég még itt tervezgettük a jövőnket.
Álmodoztunk.
Nevettünk.
Nagyokat beszélgettünk.
De ennek vége.
Ez a történet vége és azt hiszem ennek nem is lesz folytatása.
Miután eszembe jutottak az emlékek azon nyomban ott hagytam őket ahonnan kiléptem.
