-Diana! -kiáltottam a fogadott nővérem után miközben futottam utána a forró homokban ami szinte már a cipőm talpát égette.-Diana
állj már meg!
-Elena?-végre meghallotta a hangomat ahogyan kiabálok utána.
-Nem tudtam hogy ilyen gyorsan végeztél a bárban.Mit keresel itt?
-kérdezte bosszúsan- és mit akarsz most?
-Mi bajod van Diana?
-Ugyan mi bajom lenne?
-Sietek a szalonba mert késésben vagyok és ha nem érek be kirúgnak.
Aztán nem tudom miből fogunk kifizetni mindent mert a te fizetésed szinte semmire sem elég.
-Ebéd szünetem van és éppen Robertohoz indultam mert együtt eszünk Manuel éttermében.
-Ugye milyen romantikus?
-Annyira szeretem őt.
-Annyira kedves,megértő,őszinte és hát helyes is.
-Alig várom már hogy egy családot alkossunk és együtt éljük le az életünket.
-De persze erre még várni kell mert előbb az esküvő aztán jöhetnek a gyerekek.
-Olyan szép dolog a szerelem.
-A család.
-Ahogy látod felnőni a gyerekeidet.
-Hallod ahogy kimondja az első szavakat,megtanul járni és ami jön még utána.
-Ha lesz gyerekem soha de soha nem akarom őt magára hagyni.
-Nem akarom hogy árván nőljenek fel ahogyan én...-miközben áradoztam az álmaimról eszembe jutott hogy én egyedül nőttem fel apa és anya nélkül. Amikor anyám világra hozott ez neki az életébe került.Hibásnak érzem magam emiatt.Ha én nem születtem volna meg anyámnak nem kellett volna szenvednie és meghalnia miattam.Apámról semmit sem tudok él vagy hal,de nagyon szeretnék vele találkozni.
-Diana?Miért hagyott el az apám?Miért nem maradt velem?Hol van most? -keservesen sírtam.Diana ekkor megölelt.
-Ne sírj.Nem tudom hol van az apád de ne törődj már vele.
-Elment.
-Nem jön vissza soha többé.
-Nem tudod hol lehet most.
-Van felesége,talán született neki egy gyereke.
-Ha elment oka volt rá.
-Annyira örülök hogy te itt vagy velem.
-Nem árultál el soha úgy viselkedsz velem mintha az anyám lennél.
-A nővérem helyett a nővérem vagy és egyben a legjobb barátnőm.
-Elhagyhattál volna.
-De nem tetted.
-Nagyon jó ember vagy és értékes.
