Elveszett lány

6.fejezet

Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja a kezemet. Hirtelen nyitottam ki a szememet, ezért egy kicsit megszédültem. Halk édes kuncogást hallottam. Istenem elolvadok. Amikor magamhoz tértem egy aranyos kisfiús mosollyal nézett vissza rám a világ leghelyesebb pasija. Mire nekem is felfelé görbült a szám. 

-Mióta alszom- kérdezte kicsit rekedtes hangon.

-Három napja- hirtelen álltam fel, hogy kinyisam az ablakot, de akorát roppant a hátam, hogy Tavvy arcáról egyből lehervadt a mosoly és aggódó tekintettel vizslatott tovább.

-Na jó ez mi volt? -kérezte még mindig aggódva.

-Tudod nem olyan kényelmes három napon keresztül abban a székben- mutattam az "ágyamra"- aludni.-erre hitetlenül rám nézett.

Intett, hogy menjek oda, amit meg is tettem. Félre csúszott és megpaskolta maga mellett a szabadon hagyott helyet. Én leültem, de amint elhyezkedtem a fejét a hasamra fektette és úgy ölelt át. Gondolkodás nélkül hajába túrtam, mire felkuncogott.

-Tényleg végig mellettem voltál?

-Igen csak mosdóba és fürödni mentem ki, de az is csak öt percbe telt.- mondtam suttogva.

-Komolyan?- emelte fel a fejét 

-Igen - pirultam el. De ő csak közelebb jött.

-Imádlak- és  megcsókolt. A gyomromban lévő lepkék egyből feléledtek. Levegőhiány miatt elváltunk egymástól, majd Tavvy visszarakta a fejét a hasamra én pedig a haját simogattam.

-Ez mi volt? Mármint tudom, hogy mi volt. Csak ez most...ez most hogy jött? Komolyan gondoltad? Vagy jelentett egyáltalán neked ez valamit?- habogtam össze-vissza. Már a mondadóm közepén felemelte a fejét és mosolyogva figyelte tovább ahogy beszélek.

-Ez egy csók. Sejtettem, hogy tudod. Úgy jött, hogy meg akartam tenni. Igen, komolyan gondoltam. És igen, nagyon sokat jelentett nekem.- mire elmosolyodom és most én húzom magamhoz egy csókra. 

-Na és mit jelentett?

-Leszel a barátnőm?- kérdezte hirtelen. Nagyokat pislogva néztem vissza rá.- Tudtam te nem akarsz ilyen szintre lépni. Sajnálom nem is tudom honnan gondoltam azt, hogy te is így vagy ezzel, hogy így érzel.

-Ó fogd már be- szólok rá, mire végre valahára elcsendesedik.- Ne mond meg, hogy mikor milyen szintre lépjek vagy, hogy hogy érzek irántad. Igenis szeretnék a barátnőd lenni. Amikor Chris közölte veled, hogy neked a húga tabu én abban  a pillanatban meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben, mert azt hittem, hogy akkor vesztettem el életem szerelmét. Igen azt hiszem szerelmes vagyok beléd.- a végét már suttogtam.

-Én is így vagyok veled. Első látásre beléd szerettem. Elvetted az eszemet. Csak rád tudok gondolni és nagyon örülök, hogy leszel a barátnőm.- majd újra és újra ajkaimra tapadt.

Amikor elmondtuk Chris-nek, hogy mi történt ő csak ránk emelte a tekintetét majd vissza a papírokra és úgy szólalt meg:

-Na végre azt hittem mejd nekem kell minkettőtökkel lelkizni, hogy rájöjjetek.

Nos ő ennyivel le tudta, de apa már más kérdés. Na nála jött az amit egy báty szokott mondani. Szépen kijelentette, hogyha egy hajam szála is görbül akkor már csak alulról szagolhatja az ibolyát. Na jó nem pont ilyen szépen, de ez a lényege.

Este a nappaliban ült mindenki és tv-ét néztünk, amikor dörgött egy hatalmasat az ég, mire megrezentem. De amikor villámlott akkor egyből Tavvy ölébe másztam és közel bújtam hozzá. Olyan voltam mint egy kiscica. A többiek furán néztek rám, de Tavvy egyből körém fonta erős karjait és simogatta a hátam. 

-Félsz a viharoktól?- kérdezte csendbe, de mindenki hallotta.

-Nem csak a villámlástól. 

Amikor vége lett a filmnek mindenki  elment aludni. Én csak forgolódtam, mivel még mindig villámlott. Ilyenkor mindig azt hiszem, hogy amikor megint megtölti a szobámat a fény, akkor egy ijesztő nő fog ott állni előttem, mint a horror filmekben.

Nem   bírom tovább. Kimegyek a folyosóra és sorba nézek be a szobákba. Apa mélyen alszik és nagyon jó álma lehet, mert mosolyog. Nem ébreztem fel, mert szerintem anyáról álmodik. Had legyen egy kicsit boldog álmában, ha már az élet elvette tőle a szerelmét. Így jutottam el Chris-hez. Aranyosan aludt, viszont még nem olyan a kapcsolatunk, hogy csak úgy befeküdjek mellé. Biztos, hogy nem zavarna el és az is biztos, hogy nyugtatna és ha kell akkor egész éjszaka velem beszélgetne. De még új nekem az a helyzet, hogy van egy testvérem. Apával az a más, hogy őt egy kicsit ismertem. Tavvy felé pedig azért nyitok jobban, mert ő a pasim és egy fiú a régi életemben is ugyanúgy megkapta volna ezt a helyet.

Végül Tavvy szobájánál kötöttem ki. Bementem és halkan befeküdtem mellé. Ő egyből átkarolta a derekam és szorosan magához húzott. Felkuncogtam, majd a mellkasára hajtottam a fejem.

-Azt hittem alszol- szóltam halkan.

-Te jártál a fejemben, hogy mennyire félhetsz. Már azon voltam, hogy megnézem mi van veled amikor bejöttél.- simogatta a hajam.

-Bocsi, hogy hozzád jöttem, de apa olyan boldog volt álmában. Chris-sel pedig olyan nehéz, mert fura, hogy van egy bátyám és nem tudok mit kezdeni a helyzettel. De te más vagy. Feléd nyitok a legjobban. Talán azért, mert a régi életemben is jöhetett volna egy fiú aki miatt elvesztem az eszem. De nem jött és én ennek nagyon örülök.- fejeztem be a monológomat.

-Na ennek én is nagyon örülök- adott egy puszit a fejem tetejére. Annyira biztonságban éreztem magam, hogy pár perc múlva elaludtam, miközben akkorákat villámlott, hogy ha most nincs mellettem, tuti pánikrohamot kapok. Amúgy azért félek a villámlástól, mert a "szüleim" egy viharos éjszekán haltak meg és a horror film miatt. Emiatt már volt pánikrohamom is.