Henry szemsz.:
-Annyira hiányzott a hülye fejed Hen. -mondta Emma
-Köszi........Héj! -háborodtam fel mikor rájöttem mit mondott.
-Nyugi, nem viccelek. -"nyugtatott"
-Nagyon megnyugodtam hidd el nekem. -mondtam
-Figyelj szerintem ne menj le a bázisra. Apa ki fog nyírni. -javasolta
-Nem. Lemegyek mert újra a tini akarok lenni. Nem érdekel amit mondani akarsz. Soha nem veszekszek veled. SOHA. -jelentettem ki
-Akkor ne halgass rám.
-Jó. Nem fogok.
-Nem akarsz lemenni a liftel? -kérdezte
-De........ Csak félek. -vallottam be
-Akkor megyek veled. -hát more ebbő baj lesz (bocs de ezt muszály volt. Ui. Szerk.)
-Ray. Itt vagyok. -keszdte Emma mikor leértünk a lifttel
-Jó. Figyelj nem találom Hartot. -mondta miközben hátra se nézett
-Én tudom hol lehet. -szólt neki Em
-Hol? -kérdezte még mindig a képernyőt bámulva
-Fordulj meg és elmondom....... vagy nézd meg magad. -suttogta az utolsó mondatot
-Rend.... -kezdte de nem fejezte be mert meglátott -ben. -mondta ki az utolsó 3 betűt. -Hol voltál kölyök? -kérdezte idegesen
-Nyaralni? -mondtam félénken
-Jó. Akkor vár a munka. Emma felhivott és mindent elmondott. Szerencse hogy szeret színészkedni. -mondta Ray
-Várj. Te mindenről tudtál? -kérdeztem
-Hát persze. Az állás még a tiéd. Csak amíg nem voltál itt addig Emma átvette a helyed. -hogy lehet valaki ilyen nyugodt?
-Oh. Akkor vissza veszel?
-Hát persze. Ja és az a csaj tudja hogy ki vagy? -kérdezte Ray aggódva
-Nem. A maszk mindig rajtam volt és kapucnis pulcsiban voltam. -nyugtattam
-Szerencséd.
-Hány óra? - szólalt meg Emma
-Nem tudom. -feleltem -Amúgy eljössz velem a parkba?
-Rendben. A csővel menjünk. -mondta
-Oké -válaszoltam és odamentünk a csőhöz. -Cső betölts. -mondtam
-Mi az a fontos amit mondani akartál? -kérdezte miközben sétáltunk
-Szerintem üljünk le egy padra. -javasoltam. Szerencse hogy a közelben volt is egy -Figyelj. Tudom hogy most haragszol rám meg minden, de én nagyon szeretlek és nem tudok nélküled élni, de főleg azzal a tudattal kelni hogy te mérges vagy rám. Te vagy a mindenem, nem akarlak elveszíteni. Sajnálom hogy elmentem Veronicaval, csak nagyon dühös voltam és......... -mondtam de belém folytotta a szót
-Henry én nem haragszom rád. Tudom hogy dühös voltál meg minden, ezért tudtam hogy vissza fogsz jönni. Én is szeretlek. -jelentette ki. Én nem bírtam magammal ezért megcsókoltam. Szerencsémre visszacsókolt.
-Akkor leszel a barátnőm? -kérdeztem már magabiztosan
-Nem is tudom. -húzta az agyam ezért adtam neki egy puszit -Rendben.
-Megyünk a bázisra? -kérdeztem
-Apának erről egy szót se. -szólt fenyegetően. Ilyenkor elég ijesztő. Gondoltam.
-Rendben. -válaszoltam
-Megjöttetek? -kérdezte Ray mikor meglátott minket
-Nem. Mi csak bábok vagyunk. Az igazi Henry Hart-ot és Emma Manchester-t elraboltuk. Hát persze hogy mi vagyunk azok. -szemétkedett Emma
-Tehát jártok. -jelentette ki Ray
-Utálom azokat a chipeket!! -dühöngött Em
-Nem az én hibám hogy nagyon közel észlelt titeket egymáshoz. -mondta Ray
-Na mindegy. Én megyek haza anyáék aggódhatnak értem. -szólaltam meg
-Henry ne!!!! -üvöltöttek egyszerre. Én csak kérdőn néztem rájuk
-Ha akkor mész haza amikor veszélyes tini jó lett és visszajött Swellview-ba akkor sokan fogják azt mondani hogy te vagy a tini. -folytatta Emma
-Oké. De nincs hol aludjak.
-De van. Itt alszol. Emma szobálya mellett van egy másik szoba. -jelentette ki Ray
-Akkor nincs ruhám. -mondtam mikor Ray Emmára nézett
-Jó. Elintézem, de kapok érte egy 20-ast mármint 20 dollárt. Csak úgy nem fogom magam leégetni. -jelentette ki
-Mivan? -kérdeztem
-Elmegyek hozzátok, bekamuzok valamit a szüleidnek és egy nagyobb táskába bepakolok ruhákat. -válaszolt Emma
-Értem. -ekkor Em beszállt a liftbe és elment
Emma szemsz.:
Most indultam el Henry-ékhez. Kb. úgy 10 perc múlva ott leszek. Hoztam magammal egy edzős táska féleséget amibe a ruhákat rakom. A hazugság is megvan. Miközben én gondolkodtam már oda is értem a házukhoz és becsengettem.
-Szia Piper! -köszöntem neki
-Oh. Szia Emma! -köszönt vissza. Róla azt kell tudni hogy nagyon bír engem, ezért néha én vigyáztam rá. -Miért jöttél? Tudtommal most nem kell rám vigyáznod.
-Most vettem észre hogy a bátyádnál maradt egyszer a pulcsim. Azért jöttem hogy elvigyem. -mondtam és Piper beengedett. -Üdv mr. és mrs. Hart. -köszöntem nekik is
-Szia Emma! És már mondtuk hogy hívj minket a nevünkön. -mondta mrs. Hart
-Sajnálom de megszokás. -válaszoltam
-Akkor ne hívj a nevünkön. -szólt -Ja és pont most akartalak megkérni hogy vigyázz egy kicsit Piperre mert mi elmegyünk. 18 órára van a foglalásunk. -kezdett bele Mr. Hart
-De csak ha nem gond. -folytatta mrs. Hart.
-Rendben Siren. Nem lesz gond. -válaszoltam és a nevén szólítottam
-Oké. Akkor mi megyünk. -mondta és elmentek
-Mindjárt jövök felmegyek a pulcsimért.
-Rendben. -mondta Piper. Mikor bementem Hen szobájába azt hittem elájulok. 1. olyan büdös van hogy az már fáj. 2. tele van a szobája a fényképeimmel. Na ez kész. Ezt majd szóvá teszem otthon. Bepakoltam pár ruhát amik illenek is egymáshoz és felvettem azt a pulcsim amit beraktam a táskába hogy ne tűnjön fel senkinek hogy hazudok, de arra tényleg nem számítottam hogy Henrynél ott van az egyik pulcsim. Tehát azt is beraktam.
-Itt vagyok. -mondtam Pipernek
-Király. Ma mit csinálunk? -kérdezte
-Mi lenne ha áthívnánk Jaspert és lelógatnánk az ablakból? -javasoltam. Azt hiszem átvettem kicsit a stílusát.
-Szerintem jó ötlet. -mondta de megcsörrent a telóm
-Haló?
-Szia Emma! Hol vagy már? -kérdezte apa
-Piperre kell vigyáznom. -válaszoltam
-Már értem sokszor miért olyan mint ő. -mondta Henry a háttérből
-Hallottam. -szóltam idegesen
-Akkor 8-ra legyél itthon
-Rendben apa. Helló! -tettem le és hívtam Jaspert
-Kit hívsz? -kíváncsískodott Piper
-Jaspert. -feleltem
-Alig várom hogy ideérjen. -mondta és ekkor csengettek.
-Kinyitom. -mondtam és kinyitottam az ajtót.
-Helló. Emma te hogy-hogy itt? -kérdezte az emlegetett szamár
-Én vigyázok Piperre. -válaszoltam
-Ja. Jó.
-Akkor bejössz? -kérdezte Piper -Henry szobájában van valami ami a tiéd. -folytatta. Na ne. Csak oda ne.
-Rendben. Akkor felmegyek a szobájába. -mondta Jasper
-Felkisérünk. Ha nem baj. -szólaltam meg
-Jó. Gyertek. -mikor felértünk a szoba ajtaja elé Jasper kinyitotta az ajtót. Piper és Jasper is csodálkozott. Piper azért mert nem tudja hogy Henrynek a barátnője vagyok, Jasper meg nem ment be Hen szobájába már hónapok óta.
-Azta. -nyögte ki Piper -Te vagy Henry barátnője. Már mondta hogy van neki de azt soha nem mondta hogy ki. -folytatta
-Hát a fényképekről én sem tudtam. Ma láttam először én is. -mondtam
-Hát akkor Jasper. Ott van az ágyon. -mondta Piper
-Oké....... öhm itt nincs. Miért raktál rám egy kötelet?
-Mert most leesel. -mondta és lelökte.
Ezután sokat társasoztunk és már meg is jöttek Henry szülei.
-Miért van ott Jasper? -kérdezték
-Leesett az ablakból. -válaszoltam
-Akkor én megyek is. -sóhajtottam
-Jó. Kikisérlek. -mondta Piper
Most értem haza. Na most megkérdezem Henryt mit keresett nála a pulcsim és a fényképek.
