Alohomora

Roxfort Express

Reggel egyszerre keltem Lilyvel. Belenézve tengerkék szemébe, nagyon szomorú voltam, hogy este már ellenséges házakba leszünk, és egymás ellen kell versenyeznünk. Ez többször megfordult aznap a fejembe Siriussal is. Előfordult már a roxfortba, hogy testvéreket másik házba osztottak be, és ez tette tönkre a kapcsolatukat. Tehát felkeltünk Lilyvel, fogat mostunk, mosdottunk, persze külön, felkaptunk egy-egy fekete talárt, felkaptam a táskámat, amit ma szerencsére nem Lily dobott rám. Nem tudtam még hogyan fogom magammal vinni a Roxfortba. Ekkor a madár megcsípte a kezemet, és eltünt. Az alkaromon egy meleg érzés futott végig. Amint ránéztem, Lily tetoválás formályában repdesett az alkaromon. Igazából kellemes érzés volt. Mintha minden nyugodt és kiegyensúlyozott lenne körülöttem. Az út nem volt valami kellemes. Ha a mardekár ház egy ember volna, anyám belé lenne zúgva, de teljesen. Megérkeztünk a pályaudvarra, ahol anyánk szépen ott is hagyott. Lily meglátta az egyik barátját, ha jól tudom Perselus a neve, és otthagyott minket. Siriussal megfogtuk a csomagjainkat, és kerestünk egy üres fülkét. Kisvártatva belépett két fiú. Az egyik az volt, akivel a könyvesboltba találkoztam, annyi külömbséggel, hogy most még sápadtabb volt. A másik fiú egy Potter volt. Hogy ezt hogyan lehet felismerni? Fekete haj és szemüveg. Anyám többször kiselőadást tartotta vèráruló családok veszélyességéről. Mögöttük bejött egy alacson fiú is. Enyhén túltáplált, szőke hajú. Mindhárman leültek velünk szemben.
- Sirius Black vagyok, ő meg ítt a húgom, Ariana Black.- mutatkozott be Sirius helyettem is.
- Két Black. Én a ti szavaitokkal élve véráruló vagyok. Szóval most elátkoztok vagy arconköptök? Ha nem ismernétek fel James Potter vagyok.
Ez a pár mondat nagyon felidegesített. Nagyon vissza kellet fognom magam hogy ne essek neki. Helyette szépem felálltam, hideg vérrel, és a szemébe mondtam.
- Örülök hogy megismerhettelek James Potter! Mint már tudod, Ariana vagyok, de hidd el, sem én, sem a bátyám nem szimpatizál az aranyvérű felsöbbrendűségi eszmékkel.
Aztán leültem. Potter is bocsánatot kért és ugyanígy tett. Egy hosszú és unalmas bemutatkozás után, megjött a büfés boszorkány. Vettem egy csomag borsbogyót, Sirius meg egy Bagoly Berti féle mindenízű drazsét.
Én belebúlytam az egyik kedvenc könyvembe, a mágia csodálatos törtenelme a mugliháborúk idejénbe, és azt olvastam, miközben James megpróbálta megtudni Siriustól hogy egy 1-10 es skálán mennyire vagyok stréber. Sirius 11et mondott, de nem figyeltem rájuk. Remus elaludt. Nagyon megtetszett a fiú. Amikor mellete voltam, úgy éreztem hogy sosem leszek egyedül. De persze kinek kell egy olyan aranyvérű stréber mint én. Ezek a szívügyek.... de hagyjuk is. Most tanulnom kell, ha egyszer a wizenghamot főmágusa akarok lenni. És most ez a legfontosabb. Az út hátralévő részében arról beszélgettünk, hogy ki melyik házba akar kerülni, és miért. Én a hollóhátba kerülnék szívesen. Oda járnak az okosak. Nemsokára megérkeztünk. A fiú simán kimentek a kabinból, magárahagyva szegény, alvó Remust. Odamentem hozzá. Jobban megnézve tényleg nagyom megviselt volt. Megfogtam a vállát, és halkan odasúgtam neki hogy megérkeztünk, és keljen fel. Remus elkezdett össze vissza beszélni.
- Kérem ne harapjon meg! Még csak öt éves vagyok! Kérem! Ez nagyon fáj hagyjon béken! Nem tettem maga ellen semmit!
Erősebben megráztam, amire felkelt. Kétségbeesett gesztenyebarna szemei belebámultak az enyémbe.
- Mondtam valamit?
- Sok mindent mondtál. Megtámadott álmodba valaki? Arról beszéltél hogy valami fáj, valaki hagyjon békén, meg még hogy csak öt éves vagy.
Remus elsápadt. Szeméből látszott, hogy nagyon megilyedt, hogy esetleg kikotyogott még valamit, amit nem kéne tudnom, és hogy felmerült benne, hogy esteleg nem mondom el.
- Ariana esküdj meg, az életedre, hogy ezen kívül nem mondtam semmit! Ugye nem mondtam el mi fáj?
- Nem Remus, arról egy szót sem szóltál, da ha kérdezném elmondanád?
- Nem!- nagyon megdöbbentem. Azt hittem elmondja. Bár jobban belegondolva, mindenkinek vannak titkai, és ez így van rendjén. Milyen egyszínű lenne a világ, ha nem lennének titkok. Például ittvan a varázsvilág ami a muglik elött titok. Remus felállt a helyéről, és megpróbálta felemelni a táskáját, de elesett. Odanyújtottam neki a kezemet, segítséget kínálva. Nem fogadta el és rám mosolygott.
- Hihetetlen vagy, Ariana. Miért akarsz segíteni egy olyan embernek mint én, akit még csak nem is ismersz? És ha titokban vámpír vagyok, és arra várok hogy kiszívhassam a véred? Naivnak és optimistának lenni nem feltétlenül jó dolog!- most láttam először Remus szemében azt a csillogást, ami miatt a gyerek gyerek. Úgy néztem, mintha ő lenne az egyetlen fiú a világon. Mindig boldogan akartam élni, többször elképzeltem a jövendőbeli családomat. Tudtam, hogy egyszer, ha elérem a célomat, megtalál a szerelem. De csak ha már a wizenghamot főmágusa leszek. Ha elöbb jönne, hátráltatna a tanulásba, késöbb az ösztöndíj megszerzésében. És amúgy is, ki hinné el egy 11 éves kislánynak, hogy igazán boldog valaki mellet, akivel életében alig 10 órát volt egy légtérbe? És ha egyszer, hazaállítanék anyámhoz a Grimmauld tér 12be egy félvér fiúval, én drága jó szüleim kirugnának a világból. Dehát ilyen az élet. Jön és megy.
- Nem hinném hogy vámpír vagy.
- Honnan veszed?
- Először is. Nincs bajod a napfénytől, mivel napfénybe utaztál végig. Másodszor: van tükörképed. Ezt James jóvoltából tudtam meg. Harmadszor: nyitott szájjal alszol, de nincsenek hegyes szemfogaid. Szép próbálkozás volt, de rajtam nem fogsz ki ezzel, és ha most megbocsájtasz, szerintem el kéne indulnunk, mert mindjárt elindul a vonat vissza.
Remus bólintott, felkaptuk a csomagjaink és elindultunk a többi elsős után, akik a félóriás, Rubeus Hagrid mögött sorakoztak. Én az abszol úti kirándulásaimról jól ismertem már Hagridot, ráadásul elég jóban is voltunk, ígyhát odamentem hozzá. Először nem is vett észre, elfoglalta az elsőévesek fegyelmezése. Aztán megrángattam egy kicsit rongyos talárját.
- Ariana! Azt hittem már rögtön a végzősöknél kezded, az első neked unalmas lesz! Amúgy ki az a fiú akivel kiszálltál a vonatból? Ismered? - a vadőr arcán egy kis gyanakvás volt, de mielött válaszolhattam volna, ütött az óra, és elindult a leendő elsőévesek sora, egyenesen a nagytóhoz, ahol csónakok vártak minket. Egy csónakba öt ember fért. Én csodák csodájára, a bátyámmal, Jamesal, Remussal, és Peterrel kerültem egy csónakba. Éppen azt találgatták ki melyik házba fog kerülni. Én a víztükröt néztem. És óvatlan voltam, mivel mielött kiszálltunk, én is a víztükör része lettem, James miatt, de csak térdig szerencsére. Potter rám mosolygott. Ha azt hiszi, így kell udvarolni a lányoknak, vagy ezzel kifoghat rajtam nagyon tévedt. Csak a lábam vizes részére szegestem pálcám, és elmondtam egy egyszerű Leprex-et, majd egy Aquamenti-vel telibe küldtem Pottert. Erre elővette ő is a pálcáját szárítkozás céljából. És megdöbbentem. Potternek gesztenye volt a pálcája, és ugyanúgy világított rajta egy piros csík, mint az enyémen a kék. De nem szóltam róla. Minden elsős párokba állt, és felmentünk a kastélyba, ahol minden elkezdődött