Alohomora

A gyengélkedőn

Felébredtem, és hirtelen nem tudtam hol vagyok. Amikor körbenéztem, kis gondolkodás után, de rájöttem, hogy a gyengélkedőn vagyok. Az ágyam melleti szekrényen helyet foglalt pár könyv, egy doboz Bagoly Berti féle Mindenízű drazsé, és egy levél, amin nem volt se név, se pecsét. Ám mielött elolvashattam volna, megjelent Madam Pomfrey.
- Végre hogy felébredt! Nagyon csúnya sebe lett. Olyan, mintha valamilyen állat megkarmolta volna, és erre még az átok és a törés is! Még egy hét és kiengedem, de nem tud majd egy hónapig semmit sem csinálni a jobb kezével. És kérem nyugtassa meg a barátját, mielött valami baja lesz. Nap mint nap lejárt, és beszélt önhöz amíg aludt, valami olyasmiket hogy az ő hibája valami. Ha jól emlékszem, azt mondta, Remus Lupin a neve. Amúgy, mielött megkérdezné, három napja fekszik itt.
Belegondoltam abba, amit Madam Pomfrey mondott, Remus ittvolt és beszélt velem! És én nem tudtam neki válaszolni. Elolvastam a levelet. Lily kíván jobbulást. Aztán megnéztem a karomat, de nem tudtam megpillantani a sebet, mivel vastagon be volt gipszelve. Végignéztem a könyveken, és rájöttem hogy mindegyiket olvastam. Aztán hirtelen kinyílt az ajtó, és bejöttek rajta a tekergők.
- Na végre felkelt csipkerózsika.- mondta Peter. Mi Jamessel és Siriussal értetlenül néztünk, nem tudtuk mi lehet az, Remus meg elkezdett nevetni.
- Komolyan nem tudjátok mi az? Csipkerózsika egy hercegnő aki egy átoktól száz évig alszik, és egy herceg csókjától ébred fel.- magyarázta Holdsáp.
- Akkor én inkább továbbalszom oké?- ezen mindannyian nevettünk. A fiúk odajöttek az ágyam köré, és elmondták mi is történt aznap.
- Szóval Lucius mögéd került, és megátkozott valamivel. Senki nem tudja mi a varázslat neve. Aztán Bellatrix mondott pár ronda dolgot rólad, és belerugott a kezedbe úgy, hogy az eltörött, ott ahol megkarmoltam.- mondta Remus.
- Kihagytad a végét Holdsáp! - mondta James majd felém fordúlt.- Remus kioktatta a mardekárosokat, majd felhozott a gyengélkedőre, és az elmúlt három napba úgy jegyzetelt neked órán, mintha egy robot lenne.
- Köszönök mindent Remus, de nem kell nekem jegyzetelned. Elég ha délutánonként elhozzátok a tananyagot.- fordultam felé. - Madam Pomfrey azt mondta, hogy még egy hétig itt kell maradnom, aztán még egy hónapig nem tudok írni. Köszönöm a könyveket is!
- Maradjunk még vagy egyedül akarsz lenni, hugi?- kérdezte Sirius.
- Ha menni akartok menyjetek nyugodtan, én elvagyok.- válaszoltam.
- Hát akkor szerintem mi megyünk.- mondta James, és fel is álltak mint, kivéve Remust - Te nem jössz, Holdsáp?
- Én még maradok egy kicsit.-válaszolta a fiú.
- Ahogy akarod Holdsáp.- mondta a bátyám és kimentek a teremből. Remussal egy ideig csak ültük csendesen, nem tudtam  mit akar. Aztán megszólalt.
- Miért léptél közbe? Nem kellet volna kiállnod értünk, és akkor ez nem történt volna meg. Miért jöttél oda? Ha ott maradsz, most semmi bajod nem lenne.
- Ha nem tört volna el a karom, akkor a seb csak elfertőződött volna, én meg következő teliholdkor már nem főnixé változnék át.
- Micsoda? Akkor eddig miért nem mutattad meg itt?
- Nem akartalak bajba sodorni. Amúgy előző kérdésedre válaszolva, Sirius a bátyám, te pedig a barátom vagy. Közbe kellet lépnem. Amúgy meg te nem ugyanezt tetted volna a helyemben?
- De
Ekkor Madam Pomfrey jött oda hozzánk.
- Elnézést Mr. Lupin, de a látogatási időnek vége.
Remus elköszönt és elment. Én még pár percig a plafont bámultam, aztán elaludtam. Az álmom megint folytatódott, de most már nem a szellemszálláson voltunk, hanem egy szűk helyen a piszkos, börtönruhás felnött férifival.
- Hát, majdnem sikerült bebizonyítani az ártatlanságomat. Sajnálom hogy miattam belekevertek ebbe.- mondta. Ekkor felcsapódott a rácsos ajtó, és a kislány, és a Jamesra hasonlító fiú jelent meg egy hipogriffel. Lementünk a Roxfort hátsó udvarára, ahol a férfi felszállt a hipogriffre majd rámnézett.
- Biztos hogy maradsz? Egy vérfarkas véleményére nem adnak sokan, ráadásul már egy csomószor átvészelte egyedül is. Bár ahogy ismerlek biztos meg tudod győzni a wizzengamoth tagjait hogy ártatlan vagy. - mondta.
- Mindig volt neki ott valaki. Vagy a szülei vagy mi. Maradok. Viszlát- mondtam.
- Viszlát!- válaszolta a férfi és elrepült. Aztán gondolkoztam. Vérfarkas akinek vagy ottvoltunk mi vagy a szülei. Akkor a barna öltönyös professzor nem más mint Remus. Mivel a kisfiú egyszer sem szólította apának, ebből következik hogy a piszkos rab pedig nem más mint Sirius. De ha mi felnőttek vagyunk, akkor a fiú biztos James fia. Mi olyan bűnbe keveredhetett a bátyám, ami ilyen súlyos, hogy megkapja a dementorcsókot. Aztán elindultam a tiltott rengeteg felé. Tudtam hová megyek. Aztán megpillantottam egy vérfarkast a fák között. Már tudtam ki az, ezért közelebb mentem hozzá. Kinyújtottam a karomat, és megálltam.
- Én vagyok az, Remus. Megint itt vagyok. Mindig itt vagyok, és itt is maradok veled mindig. Emlékszel. Megesküdtem hogy vállalom.
Remus nyüszített egyet, és elkezdődött a visszaváltozás. Pár perc múlva már újra a barna öltönyös férfi állt elöttem.
- Sirius hol van? Sikerült neki?- kèrdezte.
- Sirius tizenhat éves kora óta először hazament.- válaszoltam.