Alohomora

Én, hülye

Úgy látszik, tévedtem. Nem keszültek semmire. Eljött a harmadév is. Új tantárgyak, és egy hülye, 13 évesekből álló csapat. Egyik nap Lilivel beszélgettem a könyvtárban. Gyakoroltunk, olvastunk, majd befutott Piton is. Újabb és újabb témák merültek fel. Aztán Piton kijelentette, hogy hamarosan sikerül rájönnie valamire, és akkor James Potter befuccsol. Nem tetszett az ötlet, de nem szóltam. Piton elment, és én és Lili tovább beszélgettünk.
- Mikor akarod bevallani Lupinnak?- kérdezte nagy szemeivel rám nézve.
- Majd amikor Perselus hajat mos.- jelentettem ki.
- De komolyan!- nyaggatott Lili.
- Komolyan. Hogy nézne az ki? Odamennék, és azt mondanám hogy Remus, beléd vagyok zúgva, kérlek járjunk.- sóhajtottam.
- Nem. Sajnálom.- hallotam egy hangot a hátam mögül. Teljesen ledermedtem, a hátamon végigfutott a hideg. Lassan megfordúltam. Lupin állt mögöttem, egy csomó könyvvel a kezébe, a szokásosnál is sápadtabb arccal.
- Remus...én..nem..én nem úgy gondoltam.- dadogtam. Ő lerakta a könyveit és megfogta a vállam.
- De. Amikor Sirius mondta, azt hittem kamuzik. De szeretnék veled beszélni erről.- Lilire nézett.- Négyszemközt.
A vörös hajú lány tudomásul vette és kisétált a könyvtárból. Remus belebámult a szemembe. Életem legkínosabb pillanata volt.
- Mivel okos lány vagy, csak a tényeket nézzük. Én vérfarkas vagyok. Tönkretenném az életedet. Pedig elötted nagy jövő áll.- mondta, továbbra is a vállamat fogva.
- De...de nem érdekel! És nem is vagyok olyan okos! Ha az lennék, akkor már kitaláltam volna, hogy küszöbölhetjük ki ezt! És te se hagyhatod, hogy ez rontsa el az életed, Remus.- mondtam. Forró könnyeim végigfolytak az arcomon. Ő nevetni kezdett, és letörölte a könnyeim.
- Nem rontja el az életem. Csodálatos barátaim vannak, akik mindenben segítenek. Egy csodálatos iskolába járok, és nap mint nap varázslatos emberekkel és dolgokkal vagyok együtt.- mondta mosolyogva.- Te meg ne sírj. Kérsz csokit?
Remus a zsebébe túrt és elővett egy tábla csokoládét, majd felém nyújtotta.
- És ha azt kérem gondold végig?- kérdeztem.
- Felejtsd el. Vérfarkas vagyok. Nem hagyom hogy elrontsd az életed egy magamfajta miatt. Soha nem hagynám.- rázta meg a fejét.
Bólintottam, majd sírva kifutottam a könyvtárból.

Remus szemszöge.

Utána akartam menni, de szembejött velem Sirius és megállított.
- Megbeszélted vele, ugye haver?- kérdezte. Én bólintottam.
- Sajnálom, hogy ilyen állapotba hoztam őt, Tapmancs.- sóhajtottam.
- Semmi baj, majd holnapra lenyugszik, meglátod.- mindketten utána néztünk, de már nem láttuk a folyosón.

Sziasztok! Bocsi, hogy nem volt rész, csak nem értem rá vele foglalkozni, ez is elég rövid lett, de kérlek irjátok le a véleményeteket!