Levi szemszöge
Reggel megint eszméletlen fáradtan ébredtem. Mióta a szüleim nem velem élnek a munkájuk miatt, teljesen elvesztettem az időérzekem. Szeretek egyedül lakni, de néha rossz, hogy nincs senki aki hazavár.
Újra hétfő, tehát még 5 nap amit túl kell élnem. Szeretek iskolába járni és tanulni is szeretek. Viszont a tanárokat gyűlölöm. Nekik ténylegesen csak az jár a fejükben, hogyan is rontsák el a napomat. De én tényleg nem értem nekik ez miért jó. Mi diákok nem ártottunk nekik semmit.
Kissé késésben vagyok, ezért szinte futva közelítettem meg az iskolát. Megérkezve egyből körbe vesznek a barátok. Nem értem miért, de úgymond híres vagyok az iskolába. Mondjuk tény és való, eléggé jól nézek ki. Viszont engem annyira nagyon nem foglalkoztatnak a lányok. Meleg az nem vagyok, mivel a fiúk iránt sem érdeklődők másképpen.
A napom nagyrészt unalmasan telt, de eszméletlen hosszú volt. Az iskolába teljesen elfáradt az agyam. Hazaérve már aligha álltam a lábamon. Aludtam 2-3 órát, ezt követően tanultam. Mindezek végére már nagyon éhes voltam. Főzni nem sok kedvem volt, ezért gyors rendeltem pizzát. Maksz 1 óra múlva már itt is volt. Aludni még nem akartam ezért szóltam néhány barátnak, hogy jöjjenek már át.
Néhány óra játék után már mindenki fáradt volt. Ármint haza kísértem, mivel nagyon közel lakik. A napom utolsó részét szintén evéssel töltöttem. Fürdés után még telefonoztam egy kicsit, majd én is álomra hajtottam fejem.
