Eren szemszög
Az idő szalad Levi mellett. Szerencsére minden jó köztünk. Az iskola természetesen felfigyelt a kapcsolatunkra. Sajnos teljesen még nincs kimondva, hogy együtt vagyunk. Viszont én biztos vagyok kettőnkbe. Ez egyedül rajta múlik.
Ez a nap kivételesen gyorsan és eseménytelenül halad. Jackson és a többiek már nem szekálnak aminek eszméletlenül örülök. Ezt is egyedül Levinek köszönhetem. Még van két órám, majd a nap további részét nálunk tölti. Anyukám nagyon sokat dolgozik ezért keveset van otthon.
-Szia Levi
-Szia pici - Mondja, majd már hajolt is közelebb. Ezek a csókok már megszokottak köztünk. Az ajkai nélkül már üresek a napjaim. Hosszú ujjai már megszokottan fonódnak az enyémhez. Természetesen elveszve hatalmas tenyerébe.
Nálunk
Szerencsére anyu főzött így tudtunk enni. Ezt követően csak filmet nézni volt kedvem. Már egy ideje megy, de valahogy nem nagyon tudja lekötni a figyelmem. Inkább közelebb bújók hozzá, majd alvásra hajtom buksim.
-Nehogy aludjál - mondta nevetve
- Miaz hogy nem? Álmos vagyok!
Szavak nélkül kapott karjai közé, majd szobámba beérve fektetett az ágyra. Majd szó nélkül bújt mellém, ölelve picinyke testem.
