Eren szemszöge
A kisebb puszi óta egyszerűen nincs bátorságom iskolába menni. Félek, hogy megbánta és mindenkinek elfogja mondani hogy elfutottam. Annyira jó volt ahogy puha ajkai hozzá érntek az arcomhoz. Egyszerűen leírhatatlan érzés. Ahh bárcsak a számra ment volna. Buta Erenn ne beszélj ilyeneket...
Szerda
Igen újra iskolába megyek. Remélem Levi már nem emlékszik rá és minden rendben lesz. Ő a legmenőbb fiú a suliba. Semmi dolga egy magamfajta emberrel.
Az első két órán gyorsan elment. Szerencsére Jackson nem keresett. Szomorú, de nagyon Levi sem.
Hosszú szünet
Éppen a büfébe tartok. Már elég éhes vagyok szóval itt az ideje zabálni. Egy üditő és egy meleg szendvics mellet döntöttem. Éppen elkezdtem enni megéreztem egy meleg tenyeret a vállamon. Nagyba fordulok hátra...egy újabb puszit érzek meg arcomon. Oké emberek valaki elmondaná, hogy mi történik?Levi kezemet megfogva kezdet el rángatni a szertár felé. Amint megérkeztünk bezárta utánunk az ajtót, kulccsal.
-Eren miért nem jöttél iskolába?
- Csakh dolgom volt. - mondtam egy kevésbé hihető hazugságot.
-Tudod te mennyire aggódtam? Egész nap téged kerestelek erre geccire nem is voltál itt.
-Sajnálom ;/-mondtam szomorúan. Természetesen nagyon boldog voltam hiszen hiányoztam neki.
-Eren én furcsán érzem magam. Nem sokat tudtam aggódni hiszen már arra lettem figyelmes, higy vadul falja ajkaim.
"Levi Ackerman boldogá tetted a napomat. És ezentúl már minden napom boldog lesz veled. VELED"
