Levi szemszöge
Már biztosan tudom, érzéseim vannak Eren iránt. A puszi majd a csók után már csak ő járt az eszembe. Mindig a puha ajkaira gondoltam és akárhogy is akartam újra érezni őket ez sajnos lehetetlennek bizonyult. A nagy Levi elbizonytalanodott. Nem tudom mi lenne, ha megosztanam vele az érzéseim. És valószínűleg nem is fogom...
Hétfő
Beérve az iskolába egyből a nyakamba ugranak a barátaim. A sok csaj nyálcsorgatva nézett. A barátaim megint hajtották hogy mennyire bebasztak a hétvégén és hogy mostanába miért nem megyek bulizni. Na ez az amit én se tudok. Éppen Mikasa hülye beszámolóját hallgattam. Pont a kapu felé néztem mikor meg láttam Erent. Jézusom de hiányzott. Most is gyönyörű...igen ő gyönyörű és nem helyes. A helyesnél ő sokkal több. Muszáj oda mennem...
Eren szemszöge
Most már muszáj lesz bejárnom suliba. Nem szeretnék megbukni. Megpilantottam Levit aki szinte futva közelített meg engem. A szívem eszeveszett tempóban kezdett el verni. Nem jöhet ide...túlságosan félek. Lépteimet gyorsabbra váltom. Szinte már futok, de ő így is utol ért. Csuklóm megfogva közelített az osztályom felé.
Az osztályba beérve szomorúan veszem észre hogy nincs bent senki. Így csak ÉN vagyok és Ő.
-Hiányoztál Eren. - mondta majd szoros ölelésbe vont.
Magam se tudom hogy volt annyi bátorságom hogy vissza öleljek és azt meg végképp nem tudtam hova rakni hogy még válaszoltam is.
-Nekem is Levi... Nagyon. - mondtam majd engedtem hogy könnyeim utat törve maguknak lepjék el Levi polóját.
-Eren van kedved találkozni holnap a parkba? Nagyon fontos dologról lenne szó. - mondta dadogva. DADOGVA. A nagy Levi Ackerman dadog? Ilyet se láttam még. Csak félénken bólogattam. Levi egy puszit adva arcomra hagyta el a termet.
"köszönöm Levi Ackerman.MINDENT"
Nem sokára vége a könyvnek. Remélem tetszik. Joéjt
