Démonlány (Javítás Alatt!)

Az utolsó éjszaka otthon

   -Ez nem ér!-Dühöng Lívia és mérgében a kardját a földhöz vágja.
   -Baj hogy elvertelek?-Hergelem tovább.
   -Ha így folytatjátok a végén fordítva kell megvédeni a másikat.-Jön ki a kertbe Franz Mercivel. Merci a mi "kis" kutyánk lassan 4 éve.
   -Ne hergeld mert én járom meg.- Figyelmeztetem Franzot aki vállát megrántva fekszik be a hintaszékébe.
   -Hogy tudod így forgatni ezt a vasat?-Kérdezi Lívi miután felveszi a földről előbb ledobott kardját.
   -Megtanultam.-Válaszolok vállat rántva. Vártam dühkitörését, de a hullám elmarad.-De ebben az egyben hadd legyek már jobb.-Kérlelem a duzzogó kisasszonyt. Mindenben jobb. Futás, tanulás, lovaglás stb. Van mit még nekem és neki is tanulnia. Egy nagyon hosszú és tartalmas 9 hónapnak nézünk elébe mindhárman. Nekem is jobb, ha felkészülök, mert ki tudja mi fog történni.

***

  -Nyertem!-Kiált fel Lívi miután kiterítette a kártyáit.
   -Csalsz!-Mutat rá Franz én meg úgy érezem, hogy mindjárt felrobbanok a röhögéstől. Mindketten felfújták maguk mint valami hörcsögök és egymással farkasszemet néznek.
   -Hogyan csalnék?-Hitetlenkedik Lívi.
   -Van néhány tippem.-Állja Lívi pillantásait Franz. A röhögés már fojtogat, ahogy a 2 családtagom nézem egymás szemébe nézni. Lívi lila tincsei a szemébe lógnak és így a menő fizura a lehető legcukibbá teszi a lányt. Kész drámát rendeznek le a nappaliba.

*Lívi sz.sz.*

   -Mi ilyen vicces?-Érkezik meg Merci is a szobába, ezzel megszakítva a Franzcal folytatott vitatkozást. Morcosan rápilantok. Ahogy meglátja az arcom megrázza a fejét.-Rojara az isten szerelmére!-Átkozz el a még mindig a földön fetrengő, hanhosan hahotázó apámat.
    -Mi bajod van az én apámmal?-Kérem számon a kutyánk. Rojara nevetése is kezd elhalkulni. Franz is Mercit kezdi el nézni.
   -Semmi, semmi.-Csóválja meg a fejét.-Inkább adj valami ételt mielőtt éhen halok!-Adja ki a parancsot Merci ezredes. Elindulok a konyhába, hogy teljesítsem kívánságát.
   -Adok kaját a kutyátoknak.-Fordulok feléjük egy pimasz vigyorral.
   -Csak tessék!-Franz széttárja a karjait és végre Rojara is abbahagyja a nevetést. Merci a lábam mellet baktat és úgy félúton meglátja a lábbelimet.
   -Komolyan?-Mordul fel.-Egy nyuszi?-Von kérdőre én meg egyszerűen vállat rántok.-Terjedő betegség ebben a családban ez a vállrántogatás.-Kezd el duzzogni.
   -Mi baj van vele?-Kérdezem meg a mellettem baktatót.
   -Nyuszis papucsot csak a gonoszok hordanak! Add Rojarának!-Ajánlja én meg megforgatom a szemem.
   -Mit tett ellened?-Kérdezem már a konyhába belépve.
   -Örökbe fogadott.-Farok csóválva várta ételét én meg megint szak a szemem forgattam. Miért utálja ennyire Rojarát? Örök titok. Kiöntöm tálacskájába a neki szánt ételt és elindulok visszafele a nappaliba. Papucsom csoszogása tölti be a csendes házat. Már túlságosan is hozzászoktam ahhoz, hogy ilyen csendes. Visszaérve a nappaliba látom, bekapcsolták a TV-t és valami filmet néznek. Én is csatlakozok hozzájuk. Egészen addig nézzük, ameddig az óra meg nem üti a 12-őt. Akkor lámpa Leót fújunk.

***

   Másnap fájó ízületekkel kelek. Pedig biztos vagyok benne, hogy lenyújtottam... Fáradtan elsétálok a szekrényemig, ahova benyúlok és kiveszem az első ruhadarabot ami a kezem ügyébe kerül. Miután magamra húzom belenézek a tükörbe és megálapítom, hogy a kócos hajamat kivéve jól nézek ki. Térdig érő, hatalmas vízszintes csíkokkal ellátott zokni, egy komor sötét lila szoknyácska, alá egy short, végül egy haspóló. Rojara nem szereti ha így öltözöm, de általában egy morgással le tudja. Ránézek a naptáramra. Piros betűs ünnep. Rojara apukám születésnapja. Mibe, hogy megint elfelejtette? Ruhásszekrényem mellett egy kisebb szekrény virít és várja, hogy kinyissam. Széttáromm ajtajait és egy kicsi, kék csomagolású dobozt veszek le az egyik polcról. Nagyon sokat agyaltam rajta, hogy mit vegyek neki... tekintve, hogy most minimum 2 évig nem nagyon leszünk itthon. Azért hiányozni fog ez a ház. Ház? Inkább kastély! Remélem azért Franz meg lesz nélkülünk. Koponya, Tüzes és Merci meglesznek. Főleg Merci. Még mindig titok miért utálja Rojarát.
   Kis csomagommal indulok el a konyhába. Franz azt mondta, hogy este neki van meglepetése úgyhogy vagy elviselem, vagy elmegyek a ház másik végébe, vagy elmegyek valahova 11 környékéig. Olyan kedves, nem? Mondjuk annyiban igaza van, hogy nincs kedvem hallgatni ahogy egymást falják. Belépve a konyhába látok egy földön fekvő Mercit és egy kissé még álmos Franzot aki kávét csinál. Látszik rajta, hogy le van törve. Az óta ilyen, hogy kideült, Rojarának is el kell mennie. Mögé lopózva átölelem és hozzábújok. Kezét kezeimre teszi. Elkezdek vele jobbra-balra ringatózni.
   -Jobb már?-Kérdezem meg kb fél perc után. Elengedem, ő hátrafordul és megölel.
   -Eddig is jó volt.-Válaszol miközben szorosan magához ölel.
  -Aha... érzem.-Mondom kicsit nehézkesen hatalmas ölelésébe.-Majd jövünk látogatóba...-Mondom el neki még egyszer.
   -Tudom...-Dünnyögi hajamba.-De akkor is magányos leszek.-Merci morog egyet és kis is sétált.-Most egy ideig nem fog velem szóba állni.-Vonta le a következtetést és elenged. Eltűrte a hajamba lógó tincset és a szemembe néz. Imádom mikor ilyen. Így olyan mintha az én kigyúrt pasim lenne. Milyen jó is lenne. Homlokomnak támasztja a honlokát és rám mosolyog.
   -Megcsalsz?-Kérdezi a konyhába belépő Rojara.
   -Apa!-Franzot a kávéfőzővel hagyva ugrok Rojara nyakába. Morog egyet, de azért ő is megszorongat. Már amennyire lehet ezt annak nevezni.-Na jó.. Mit felejtettem el?-Kérdezi gyanakodva. Rásandítok az asztalon heverő dobozkára, majd elengedem Rojarát és felkapva a csomagot a kezébe nyomom.
   -Boldog születésnapot Apa!-Kiáltom.
   -A lehető legrosszabbat...-Jön be morogva Merci.
   -Merci!-Szólok rá dühösen. Mit sem törődve velem tálához sétál és enni kezd. Duzzogva nyújtottam át Rojarának az ajándékát akin egy nagy mosoly terül el.-Csak a szokásos.-Mosolyogik rá én is. Izgatottan kibontja a kis csomagot. Kiemeli a dobozból az egyik ajándékom, ami nem más, mint egy saját kezűleg készített rajz rólunk. Rojara, én és Franz. A háttérbe pedig a 2 paci.
   -És én?-Szomorkodik a sarokban Merci, akit most én hagyok figyelmen kívül. Rojara csillogó szemekkel néz bele a dobozva a második (és egyben utolsó) ajándékáért. A dobozból kiemel egy szintén saját készítésű könyvecskét.
   -Ezeket te csináltad?-Hangján hallatszik hogy rendesen meg van hatódva. Választ meg sem várva, könnyeivel küszködve átölel.
   -Jep.-Mondom büszkén és visszaölelem.
   -És te?-Néz kérdőn Franzra, aki vállát megrántva válaszol.
   -Majd később.-Franz rákacsint Rojarára aki zavarában felém fordul.
   -Nincsenek rá szavak.-Néz rajzomra és könyvemre. Kinyitja a könyvecskét és belelapozol. Nem találhatott benne semmit, max néhány gyűrődést.-Mi legyen a reggeli?-Fordul felém mosolyogva. Megfordulok a tengelyem körül 180 fokos fordulatban, és kitolom a konyhából.
   -Negyed óra és kész!-Kacsintok most én rá, és becsukom rá a konyhaajtót. Rojara kuncogva indul el a nappali felé.
   -Aztán nehogy felgyújtsatok valamit!-Figyelmeztet fenyegetőn, de én máris Franzal nézek farkasszemet. Ha mi ketten a konyhába kerülünk annak nem szokott jó vége lenni.
   -Ezt most miért?-Nyavalygott mint ahogy sejthető volt.
   -Születésnapja van!-Kezdek bele.-Ilyenkor a párok az ágyba viszik másoknak a reggelit és ott eszik, nem majd ő megcsinálja!-Tájékoztatom Franzot aki majdnem elröhögi magát.
   -Túl sok nyálas könyvet olvastál!-Nevet.-Akkor csináld te szerelem királynő!-Megemeli a nem létező kalapját és eltűnik.. Remek! Akkor... hol is a tojás?

***

   Egy kissé odaégett tojásrántottával térek be a nappaliba. Tojás mellett van még szalonna, sajt és kenyér. Leteszem a turbékoló pár elé a tálcát. Rojara boldogan, Franz félve lát neki a reggelinek. Én is leülök a kis dohányzó asztal másik felére, és elkezdek falatozni.
   -Kicsit sós, de ehető.-Mosolyog rám Rojara. Igazi szakács, amit nem tudom honnan tanult, hisz herceg volt vagy mi a szösz. Reggeli közben kitaláljuk mit fogunk csinálni. Végül egy kellemes délutáni séta mellett döntünk.

***

   Ameddig ők elvannak, én a háztetőn ülök és nézem a gyönyörű teliholdas éjszakát. Néhány farkasüvöltést azért lehet hallani, de lényegesen csak a tücskök ciripelnek. Izgulok a holnap miatt. Holnap Tavasz első napja, és akkor összeszedik azokat akik betöltötték a 20. életévük, és a jelentkezőket fogadják. 2 évig ott kell lennünk. Kiképeznek a harcra és felkészítenek mindenféle ütközetre. Holnap reggel pakolunk, és délután megyünk. Rojarát sajnálom talán a legjobban. Én akarok menni, de Rojara nagyon vékony, alig vannak izmai és szinte mindenben alulmarad. De kilépés nincs, ha nincsenek veled megelégedve, plusz órákat kapsz és tovább vagy terhelve. Na meg ott vagyok én... csak néhány képességemet ismerem. Talán majd ott megmondják mi vagyok. A másik legnagyobb félelmem a zaklatás. Sokkal több fiú lesz mint lány, tekintve, hogy csak a fiúknak kötelező. Talpra esettnek kell lennem vagy nekem és Rojarának is annyi. De neki is oda kell tennie magát...

Javítva:2020.04.13.