Démonlány (Javítás Alatt!)

Regeneráció hiány

Egy sötét alak jelent meg a teremben. Nem nézett ki többnek 15-nél de szinte biztosra vettem hogy azért több.

-1. Feleselés, nyafogás nincs! Nem tűrőm.-Tért rögtön a lényegre. hangja ütötte a Marianna árok mélységét is. Mikor megszólalt úgy éreztem hogy a föld is megremeg alattam.-2. Minden hét elején, közepén és akár a végén is meglehet próbálni legyőzni. Ha valakinek sikerül, év végén 5-ösre zárom le és nem kell bejárni az órára. Ez eddig senkinek sem sikerült de próbálkozni szabad.-Na és én már most láttam hogy semmi esélyem sincs.-3. Igyekezzetek nem meghalni. Valaki megpróbálna legyőzni?-Kérdésére természeten Kai és Henry rögtön a magasba emelték a kezük. Szerintem más tanárok örülnek ha legalább fele ilyen gyorsan teszik fel a kezük.

*Lívi sz.sz*

Legszívesebben úgy kimentem volna, de biztos vagyok benne hogy nem húznám sokáig. Julcsira nézek aki jobb lábára támaszkodva áll. Nem jelentkezik.

-Te nem próbálod meg?-Kérdeztem tőle óvatosan.

-Majd legközelebb.-Válaszolta rám mosolyogva.-Én mindig hét a közepén állok oda. Eddig nem sikerült, de ha egyszer rájövök a titkára akkor sima ügy.-A tanárra néztem és az éppen felé közeledő kígyónyelvűre.

-Meglepett volna ha nem jelentkeztek. Kai és Henry. Együtt vagy külön?-Kérdezte a tanár akinek a hangjára mindig megborzongok. Kai és Henry először átváltoztak és csak utána ugrottak neki. A tanár minden támadásuk hárította, hiába támadtak egyszerre mindketten mindegyik végtagjukkal, egy karcolást sem tudtak ejteni a tanáron. Alig telt el 1 perc, mikor a tanár mindkettőjük hasába ütött és mindketten a terem 1-1 felében landoltak.

-Azért én ennél tovább bírom.-Mosolyodott el mellettem Julcsi.

-Még valaki?-Kérdezte a tanár körbenézve.

-Rojara!-Kiáltotta Kai.-Mutasd meg nekünk mit tudsz ha már akkor szád van!-Mondta miközben tápászkodott fel a földről. Minden szem Rojarára szegeződött.

-Kihagynám!-Kiáltotta.

-Csak nem félsz?-Kérdezte már Henry.

-Nekem van eszem, tudod? Nem megyek öngyilkos hadjáratra.-Mosolygott az imént említett személyre.

-Most legyen nagy az egód!-Állt elé Kai.-Vagy talán csak a szádat tudod használni?-Kérdezte miközben farkasszemet néztek. Rojara egy pillanatra sem ingott meg. Ne csinálj hülyeséget.

-Jól figyelj rám hüllő.-Hajolt közelebb Rojara Kaihoz. Nem tudom hogy hallottam a terem másik feléből de most nem ez a legnagyobb bajom. Kai felhúzta a szemöldökét Rojara hangnemére.-Az öklömet is tudom használni. Megtanulhattad. De ellentétben veled, mint már az előbb mondtam: Én nem vagyok sík hülye. Nem az első napon akarok a kórházban kikötni, mert azt hiszem magamról hogy én vagyok a király. Ellentétben veled és Henryvel.-A levegő megfagyott. A tanárnak elege lett abból hogy mindeni csak úgy áll, ezért ő törte meg a csendet.

-3 kör.-Mindenki futni kezdett.

***

Óra végére sem a lábam, sem a tüdőm nem éreztem. Megkértem Rojarát hogy maradjon ott velem, aki nagyon szívesen ott maradt. A tanár is ott maradt. Elővett egy papírt és egy ceruzát. Vagy 20 percen keresztül tartott ez az egész de a végén csak összehoztuk. Gyors átöltöztem és már mentem is az étkezdébe. Minő' meglepő módon senki nem volt ott. A kajáról ne is beszéljünk... ennél még Franz is jobbat csinált. Rojara leült elém egy pohár narancslével a kezében.

-Komolyan képes vagy megenni?-Húzta fel szemöldökét miként ránézett vacsorámra.

-Jobb mint éhen halni...-Közöltem egy fintor kíséretében.-Te...-Néztem rá. Ő csak hümmögött egyet jelezve hogy figyel.-Ki ne merj állni az a tanár ellen!-Szögeztem le. Mivel már ebből az ételnek gúnyolt valamiből nem tudtam többet enni, így azt félre csúsztattam.

-Miért?-Kérdezte ártatlanul.

-Rojara!-Kiabáltam rá.-Nincs regéd (író: Ez alatt a regenerációt kell érteni) elfelejtetted?-Vontam kérdőre ő meg csak megrángatta a vállát.-Ne játszd itt ami nincs!-Mondom halkabban.-Tudod hogy téged is fél perc alatt eltepernek!-Közlöm vele a szinte egyértelműt. Csak elhallgatott. Valamit találhatott tőlünk jobbra, mert csak oda volt hajlandó nézni.-Mi az?-Kérdeztem. Megrázta a fejét és bámult tovább.-Rojara...-Tettem a kezére az enyém.-Mi a baj?-Kérdeztem tőle halál komolyan.

-Csak eszembe jutott amit Franz mondott...-Mondta és fel is állt. Na nem! Ennyivel nem úszód meg, Rojara! Keze után kaptam és megállítottam. Kérdőn néztem rá.

-Mit mondott?- Kérdeztem mélyen a szemébe nézve. Nem akart válaszolni.-Kérlek...-Kérleltem.

-"Vigyázz magadra és Lívire. De leginkább az ott lévő fiúkkal. Kanos mind és tudom hogy milyen vagy...-Vett egy mély levegőt.-... nem akarom hogy te vagy akár Lívi úgy jöjjetek haza, hogy bármelyikőtöket megerőszakoltak."-Kirántotta a kezét az enyémből én meg lesokkolva néztem utána. Elkapott a pánik, de az aggódás is. Franz ilyet mondott vagy csak most találta ki? Tálcámat magamhoz kaptam és elindultam vele a konyhás nénihez. Majd visszamentem a szobámba, átöleltem a párnám és mélyen elgondolkodtam.

*Rojara sz.sz*

Úgy rühellem hogy itt kell lennem! Úgy rühellem ezt az egész rendszer! Hisz én nem is ehhez az országhoz tartozom! De persze ez ne érdekeljen senkit! Morcosan megyek a gimi épületébe. Van még egy órám. "Angyali ismeretek" címen. Még szerencse hogy az iskola időnek 7 órakor van vége. Út közben találkozott tekintetem Kaiéval aki eszelősen vigyorgott de csak unottan mentem tovább. Még ekkor is, annyira sokan vannak az udvaron, hogy az kész hihetetlenség. Majd egyszer át kéne mennem Lívihez. Felcsörtetek a 2.-ra és egyenesen a 14.c-be veszem az irányt. Hány terem is van itt? Ki tudja? Mikor bemegyek már mindenki bent van. Henryre rá mosolygok aki csak morog egyet. Gondolom valami ilyesmi járhat a fejébe : "Ez is itt van?" vagy "Mi a lófaszt keres itt ez a félvér?". Remélem a tanárunk nem lesz olyan mint Henry. Nem bírnék ki egy tanári kipécézést. Egy viszonylag jó fej tanárt kaptam. Henry azt hozzám vágott egy cetlit avval a felirattal hogy maradjak benn óra után. Na még az kéne! Ahogy kicsöngettek és elengedtek a többiekkel együtt mentem ki az osztályból. Henry nem jött utánunk. Némán baktattam mögöttük. Ők kibeszéltek valakit én meg csak  rossz kedvemben voltam. A szobánkba már egyedül mentem fel. A folyosó üres. Túl furcsa ez nekem fél 8-kor. Kulcsomat a zárba helyeztem és beléptem a szobánkba. Az ajtót vissza is zártam és fáradtan sóhajtottam egyet. Kinyitottam a szekrényem de nem tudtam kivenni a táskám mert egy kéz a vállamnál fogva nekivágott a falnak. Fájdalmasan nyekkentem. Kai... Alkarjával a falnak szorít. Már alig kapok levegőt.

-Tudtam hogy csak a szád nagy...-Kidugta kígyónyelvét ami az orromhoz ért. Jobbra rántottam a fejem és igyekeztem kiszabadulni a fogságából.-De ez talán még jó hír is...-Szabad kezével rámarkolt a két lábam között lévő nemességre. A hirtelen jött soktól meg még ki tudja mitől megeresztetem egy halk nyögést. Szaporábban vettem a levegőt. Mélyen kígyó szemeibe néztem.-Már nem vagy olyan nagy legény, mi?-Kérdezte egyre közelebb hajolva hozzám. Aurámat rá koncentráltam és bevetettem azt a mágiát amit ma reggel is. Elengedett és a szívéhez kapott. Hirtelen fellélegeztem. Letérdelt és a szívét markolászta. Arrébb léptem de nem jutottam sokáig mert Henry összefogta a kezeim a hátam mögött. Fájdalmasan nyüszítettem mikor elkezdte húzni a kezem.

-Hagyd abba és nem töröm ki a kezed.-A mágiát leszedtem Kairól aki lihegve igyekezett magához térni.-Ügyes vagy.-suttogta a fülembe.- És olyan gyenge mint a harmat.-Erősebben megfeszített a kezem én meg csak felordítottam.-Ordíts csak. Hangszigeteltek a falak.-Suttogta még mindig a fülembe. Belenyalt a fülembe én meg nyöszörögve igyekeztem elrántani a fejem.-Most nem menekülsz...-Kai is összeszedte magát én meg nem kicsit pánikoltam be. Akaratlanul is az jutott eszembe mikor először találkoztam Franzcal. A falnak szorított és erőszakos volt. De ez más. Ezek még csak annyit se fognak megtenni nekem hogy nem tépik szét a ruháim. De azért remélem idáig nem akarnak elmenni.

-Ide figyelj!-Államnál fogva magához fordított Kai.-Fogd vissza magad. Ez az első és az utolsó hogy elengedünk. Ha ilyen maradsz... akkor meglátod a másik oldalunk...-Elengedtek és ott hagytak.