Démonlány (Javítás Alatt!)

Origó a matékból

*Lívi szsz*

Már vagy 1 hét telt el, mióta nem láttam Rojarát. Aggódok érte. Órákon se látom. Ezért úgy döntöttem hogy meglátogatom. Nem nagyon érdekeltek a fiú koliban a bámuló tekintetek. Megérdeklődtem hogy a 666-os szobában van az ideiglenes otthona. Kopogtam az ajtón. Szinte vertem, mert biztos voltam benne hogy itt azért szigeteltebbnek a falak. Valamelyikük kinyitotta az ajtót.

-Szia.-Köszöntem neki kedvesen. A szája tátva maradt.

-Szia...-Köszönt megszeppenve.

-Tudom, nem nagyon kéne itt lennem... De... Rojarát nem láttam a napokban, se órákon, se szünetekben. Itt van?-Kérdeztem kissé frusztráltan de igyekeztem mosolyogni.

-Azt hittem veled van...-Mondta nem kicsit megrémülten. Hátat fordított és a többiekre nézett.-Látta valaki Rojarát az elmúlt 1 hétben?!-Kérdezte már-már felháborodva. A válaszról én nem értesülte de a fiú biztató mosolyt küldött felém.-Megkeressük. De most menj mielőtt valakinek szemet szúrsz.-Rám csukta az ajtót én meg elkeseredve indultam el visszafelé. A kijáratig eljutottam akadálymentesen, de amikor a kilincset igyekeztem lenyomni, egy erős kéz elrántott onnan és a földhöz vágott. Még szerencse hogy egy egyszerű nadrág van rajtam és nem szoknya.

-Eltévedtél kiscica?-Kérdezte az izomtenger fiú. Vérfarkas.

-Nem. Már épp távozni készültem volna.-Álltam fel. Gyors leporoltam magam és elindultam újra ki az ajtón. Most is visszarántott csak most a mellkasomnál fogva láncolt magához. Sikítottam egy akkorák hogy valamelyik srácnak betört a szemüvegje. Az izomtenger befogta a szám és a fülembe súgta.

-Majd alattam sikíts.-Kétségbeestem. Nem kicsit. Bárcsak itt lenne Julcsi...

-Engedd el Martinus.-Szólt egy mély kellemes és talán még szexi hang is. Az izomtenger elengedett én meg fájdalmasan estem le a földre. Egy fiú állt előttem, valószínű szintén vérfarkas lehetett. Egyszerűen bűzlött attól hogy ő az alfa. Odajött hozzám és a karomnál fogva felhúzott és a fülembe súgta:-Ha jót akarsz játszod a szereped.-Szorosan magához húzott és átölelt. Na jó nekem most lehetett paradicsom fejem.-Jól vagy?-Kérdezte aggódást színlelve.

-Most hogy már itt vagy...-Játszottam a szerepem. Elengedett és elhúzott ki az épületből. Nem feltűnően húzott de én éreztem. Mikor már a lány koli előtt jártunk felé fordultam.-Nagyon szépen köszönöm én hős lovagom!-Mosolyogtam rá.

-Igazán nincs mit szép ifjú hölgy.-Ő is mosolyogva ment visszafelé. Aztán eszembe jutott Rojara és rögtön elkedvtelenedtem.

***

-Te beleestél Origóba.-Vonta le a mesém alapján a következtetését Julcsi.

-Nem!-Rivalltam rá és ha lehetett még jobban zavarba jöttem.

-Nem hallod hogy beszélsz róla.-Hozzám vágott egy párnát én meg azt az arcomba nyomtam.-Rojara meg...-Sóhajtott és inkább nem mondott semmit.

***

Már vagy 2 nap telt el a fiú koliba jártam óta. Nem kicsit aggódok Rojara miatt. Még az óta sem láttam. És tudtomon kívül kezdtem a depresszió felé menni. Senki segítségét nem tudtam elfogadni, mindenért magam okoltam és folyton sírtam. Nem mondom hogy ilyen egy depresszió mert soha nem voltam ilyen. Úgy érzem mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből. Origó pedig mint valami anyag próbálta bevarrni a szakadást. Este 9 körül járhatott az idő, mikor úgy döntöttem lemegyek egy kicsit szétverem az egyik bábút dühömbe. Mert itt ilyet is lehet. A villanykapcsolóhoz nyúltam felkapcsolni a villanyt. Fel van kapcsolva. Nem nyugodt szívvel indultam el a bejárt felé, mert ez azt jelentette hogy valaki elfelejtette lekapcsolni a villanyt vagy hogy nem leszek egyedül. Szinte betörtem a terembe de ami ott fogadott az... az mérhetetlenül feldühített. Henry, Kai és Rojara. Rojara a földön feküdt magzat pózban. A betörés hangja miatt a 2 álló fiú felém fordult. Szemeimbe könnyek gyűltek és képszakadás.

*Külső szemlélő*

Lívi összeszorított ököllel és foggal nézett az előtte álló fiúkra. Elsötétültek szemei és könnyei is megindultak. A 2 fiú mint egy vadkörte vigyorgott.

-Lebuktunk! Jaj de kár.-Játszotta nagyon szarul Henry a csalódottat. Lívi ledermedve állt az ajtóban. Felemelte fejét és vörösen izzó szemeivel nézett az előtte állókra. Balra döntötte fejét és mint egy pszichopata nézett a 2 fiúra.-Jaj de félünk.-Rettenetes színjátékát azon nyomba vissza is szívta, miként a lány körül egy kör jelent meg. Nem is akármilyen. Egy démonpecsét köre, ami egy démon erejét gátolja meg. Lívi haja az ég felé emelkedett mikor a terembe szinte semmilyen légáramlat nem található. Henry és Kai is felkészült a harcra. Lívit egy a démonkörből kinyúló fekete kéz felemelte a magasba és ott is tartotta. Lívi felemelte a kezét és egyenesen Kaira mutatott. Néhány kisebb fekete kéz jelent meg és fonta körbe a kígyósrácot. A rengeteg kéz, megszorította és a földre húzta a megrémült áldozatát. Henry földbegyökerezett lábakkal állt és nem tudott megmozdulni. A fekete kéz Lívi alól visszahúzódott a körbe. Henry felkészült egy ehhez hasonló támadásra, de azt már nem kapta meg. Lívi erejét vesztve esett össze. Ahogy ez megtörtént, a Kait fojtogató kezek is eltűntek. Ez után, Origó és Julcsi jelentek meg. Origó kicsit sem tűnt boldognak a lánynak a látványán aki első pillantásra szimpatikus volt neki.

-Mi folyik itt?-Nézett Origó a szintén magán kívül lévő Rojarára, aki hiába tett meg mindent, ketten erősebbnek bizonyultak nála. Henry és Kai nem válaszoltak. Helyette egy fekete ködben eltűntek. Julcsi szaladt az orvosért, ameddig Origó Rojaráért sietett. A fiú tele volt foltokkal, valószínű nem egy csontja eltörhetett és nem egy helyen vérzett.

***

Lívit felvilágosították a történtekről, de Rojara még mindig nem ébredt fel. Arról meg hogy mi történ Lívivel azt csak Kai és Henry tudta, akik felszívódtak. Rojarának 2 bordacsontja tört el és zúzódásai vannak szinte mindenhol. Hedvig megpróbálta meggyógyítani az iskolaorvosokkal együtt, de hiába használták mágikus erejük, nem mentek vele semmire. Valami elnyelte az erejük amiről senki nem tudta hogy mi lehet. Még Rojara sem. Mikor Rojara felébredt egyedül volt.

*Rojara sz.sz*

Felébredtem. Valószínű valami gyengélkedőn lehetek. Mindenem fáj és kínoz a levegővétel is. Mi is történ? Kai és Henry megfogtak a 2 karomnál fogva és valami eszméletlen sebességgel vittek le az edzőterembe, ahol aztán több mint 1 hétig voltam. Aztán megvertek. Azt várták hogy elgyengüljek, hogy ne tudja védekezni. Pedig elég lett volna ha csak lefognak. Mit tehetnék én ellenük? Most úgy otthon lennék Franznál. A védelmező karjai közt és elfelejteném ezt az egészet. De sajnos ezt nem lehet. De mikor kerültem én ide? Vagy ki hozott ide? Ha gyengélkedőn vagyok akkor miért nem gyógyítottak még meg?

*Lívi sz.sz*

Mintha valamit kicseréltek volna a fogaskerekeim között. Ingerültebb vagyok mint szoktam. Julcsi azt mondta hogy azért mert aggódom Rojara miatt, vagy mert megjelent Origó a képben. Origó hát igen... a srác aki a ranglista 3. helyén helyezkedik el a fiúknál. Csak azért nem az első mert nem fektetett meg egy csomó lányt és fiút. Én meg ahogy egyre többször látom, mikor Rojara vagy Franz helyett rá gondolok vagy ha elmegyek mellette szinte zavarban vagyok, kezdek belé esni. Pedig biztos vagyok benne hogy a mellett hogy nem csak én gondolom így, biztos van valakije egy ilyen szép fiúnak.

Túl nyálas és semmit mondó lett? Mert én egy kicsit ilyennek érzem. Soha nem voltam jó a romantikába de igyekszem. ^^