Démonlány (Javítás Alatt!)

Sátorozsdi és rablózsdi

Leváltást követően, fáradtan másztam be a sátorba. 13 órát feküdtem a földön. Már értem mi vitte rá őket hogy minket tegyenek be őrszemnek... Nincs hol fürdeni, így kicsit mocskosan másztam be, a hideg, kényelmetlen sátorba. Kezemet használtam párnának. Viszonylag békésen feküdtem a sátorban, mikor is nem, a cipzár kihúzódott és bejött rajta Origó. Befeküdt mellém és elfoglalta a maradék helyet.

-Felkeltettelek?-kérdezte halkan.

-Nem is aludtam.-Mondtam neki.-Lehet most nyafogós leszek.. de le akarok fürdeni és valami normális helyen aludni.-Mondtam neki. Inkább nyafogtam....

-Tipikus lány.-Válaszolta én meg megrúgtam amennyire ez a helyzet engedte.-Egy nagyon könnyen haragra gerjedő lány.-Nevetett. Neki háttal feküdtem, így a bal kezemnél foga mag felé fordított. Pontosabban a mellkasára fektetett.

-M.Mit csinálsz?-Kérdeztem tőle.

-Most mondtad hogy kényelmetlen. Én meg élvezem a társaságod. De ha szeretnéd maradhatsz a földnél.-Arcom ha lehet akkor paradicsomra hasonlított egy lány helyet.  Nem szóltam semmit, csak hallgattam a halk lélegzetvételét és aludtam a lassan mozgó mellkasán.

*Rojara sz.sz*

-Rojara! Késő van. Gyere be!-Szólt rám a nagyanyám.

-Megyek!-Kiabáltam vissza. Inkább maradtam volna még kint a friss levegőn, mint benn a palotában a "családi" társaságban. Természetesen itt tudják hogy Franzcal vagyok együtt, meg azt is hogy félig angyal vagyok (ha már ők titkolták), így voltak nézeteltéréseink. Miután leléptem itthonról, sokszor kaptam leveleket hogy jöjjek már vissza egy kicsit. A családom tudja, néhány őr tudja, de az országnak titok. Azt hiszik hogy halott vagyok. Mert apám így látta legjobbnak. Bementem a kapun és bementem a társalgóban. A mostoha öcsém játszott a kandalló előtt és nagyanyám meg olvasott. Elterültem a kanapén.

-Rojara!-Szólt rám nagyanyám ezért pózt változtattam.-Sokkal jobb. Látszik hogy elszoktál ettől az élettől. Mesélj! Egész nap kint ültél.-Lelkendezett.

-Líviről tudsz. Miről akarsz még tudni?-Kérdeztem tőle.

-Egy minden napodat. Dolgozol? Franz dolgozik? Lívinek jók a jegyei? Ki takarít?-Kezdte el a kérdéseket.

-Jó,jó,jó!-Stoppoltam le a kérdésáradatot.-Nem, nem dolgozok. Franz a palotában dolgozik, Lívit én tanítom és igen, szín ötös lenne, -Hála nekem. Tettem hozzá fejben.- Én takarítok, főzős, mosok és egyéb.-Befejeztem a kérdésáradatra a válaszadást.

-Te mióta tudsz főzni?-Kérdezte meglepetten.-Itt nem mertünk a konyha közelébe engedni!-Nagyanyám mondatán akaratlanul is elmosolyodtam.-Biztos te vagy az én Rojarám?-Kérdezte aggódva.

-Igen, nagyi. Én vagyok az. 2 évig éltem együtt Franzcal Lívi nélkül. Nem élhettünk szendvicseken!-Mondtam neki.

-Na, és milyen gyakran vagyok együtt?-Kérdezte már-már perverzesen mosollyal az arcán.

-Nem sokszor.-Adtam meg a választ. Arca magyarázatot követelő így gyorsan magyarázni is elkezdtem.-Egyszerűen nem kívánjuk egymás úgy hogy heti rendszerességgel legyünk együtt. Főleg mióta ott van nálunk Lívi.-Részemről lezártnak tekintettem a témát.

-Na és Lívi? Neki van barátja?-Kérdezte ártatlanul, de tudom hogy csak ükunokák kellenek neki. Pedig elméletileg Lívi is az neki, mert ugye elméletileg örökbe fogadtuk, de mindegy.

-Nem tudok róla hogy lenne. De ha még lenne is, előbb megcsalná az ágyával.-Mondtam neki a végét elpoénkodva.

-Ennyire sokat van ágyban?-Kérdezte kissé döbbenten.