Démonlány (Javítás Alatt!)

Anya?

A nap unalmasan telt. A végére már fájt a hasam a túl sok fekvéstől. Lefekvés előtt viszont elmentem a közeli romos házba, körbenézni. Igazából csak egy kicsit egyedül akartam lenni és rendezni a gondolataim hogy akkor hogy is kéne nyitnom Origó felé.

*Franz sz.sz*

Láttam ahogy idehozzák, ahogy a székhez kötözik és látom ahogy ébredezik. Engem is kikötöttek. Kezeimet és a számat is. Rojara lassan tér magához. De ahogy magához tér és feleszmél, elkapja a félelem. Tekintetünk találkozik. Az ő szája is be van kötve. Szemei könnyezni kezdenek én meg egyre jobban leszek dühös. Miért csinálja ezt Akanta? Miért egy félangyalon keresztül? Miért pont Rojarán keresztül? Az emlegetett szamár jön be a helységbe, és diadal ittasan néz végig a könnyező Rojarán.

-Még el sem kezdtük.-Jegyezte meg csípősen, ami miatt legszívesebben nekiugranék.-Nos, Rojara.-Kezdett bele.-Mint láthatod és mint sejtheted, ez a pokol. Te, pedig az én kis segítségem leszel és feláldozod nekem az életed. Franz meg egész végig jelen lesz, hogy tudja: Milyen érzés elveszteni a szerettedet.-Pedig ha tudnád Akanta, hogy hányszor vesztettem majdnem el.-Én pedig végre visszakapom a lányom.-A lila hajú nő, közeledett Rojarához, aki félelmében a köteleket kezdte rángatni.-Hiába angyalka.... innen nem menekülsz.-Rojara felém nézett. Az én szemeim és könnybe gyűltek és igyekeztem egy "sajnálom" nézést magamra erőltetni. Akanta elkezdte kiszívni Rojara lélekenergiáját. Szerencsétlen felordított volna, ha az a nőszemély nem köti be a száját. A fájdalmat én is éreztem a szívembe. Csak még jobban rázendítettem ahogy néztem a jelentett.

*Lívi sz.sz*

Leültem az egyik ablak nélküli szobába és leültem a földre. A hold sütött be az ablak volt helyén, én meg elgörnyedve bámultam ki.

-Lucifer...-Hallok meg egy viszonylag magas női hangot. Felkapom a fejem és körbenézek a szobában. Egy hozzám nagyon hasonló nő állt velem szembe.

-Ki vagy te...?-Kérdeztem tőle halkan.

-Az anyád vagyok Lucifer...-Mondta büszkén és hatódottan.-Annyira megnőttél.

-Nem vagyok Lucifer.-Mondtam neki.-Az úgy is fiú név.-Tájékoztattam.

-Akkor tényleg nem emlékszel.-Sóhajtott egyet a nő bánatosan.-Elvettek tőlem sok, sok évvel ezelőtt. Mindennap meglátogattalak, de néhány éve, elvesztetted az emlékeid és nem tudtam veled kapcsolatba lépni. Most hála ég sikerült.-Szemeibe könnyek gyűltek.-Nagyon szomorú voltam nélküled kislányom.... kérlek gyere haza.-Könyörgött.

-Hova haza?-Kérdeztem tőle.-Ha elmegyek, akkor talán tudunk beszélni. Akkor talán be is tudod bizonyítani hogy az anyám vagy.-Mondtam neki, mert kételkedtem benne hogy ő tényleg az anyám.

-Hát akkor kérlek... gyere le az alvilágba.-Kérlelt.

-Bárcsak mehetnék.-Mondtam neki. Ledöbbent.

-Ki gátol meg abban hogy elgyere hozzám?-Kérdezte tőlem kissé háborodottan.

-Azok akik eddig neveltek. Franzot elrabolták.-Mondtam neki. Szemében őszinte együttérzést véltem felfedezni.

-Gyere le hozzám, és majd megkeressük együtt. Közösen, mint anya a lányával és majd meghálálom neki.-Mosolygott rám.

-De hogy jutok le?-Kérdeztem tőle.

-Ho.-Mondta majd eltűnt és egy pillanattal később visszatért.-Gyere vissza ide!-Mondta és eltűnt újra. Vártam még egy kicsit hátha visszajön, de nem jött. Visszamentem a táborba, de nem mondtam senkinek semmit. Este meg, megint Origó mellkasán aludtam.

*Franz sz.sz*

Rojara elájult, így az a nőszemély nem tudta tovább szívni az energiáját. Felém fordult és elmosolyodott.

-Holnap még egyszer kapcsolatba lépek vele. Ha minden jól megy, akkor rá tudom venni hogy lejöjjön és akkor talán a barátod is túléli.-Most az egyszer könyörögtem Lívinek hogy hallgasson egy számára vadidegenre. Kérlek Lívi... Most az egyszer.

***

*Lívi sz.sz*

Egész nap az állítólagos anyám járt a fejembe. Ha ma is eljön, beszélek vele és Julcsiékkal is. Ha lelépek, akkor legalább tudjanak falazni. Az elhagyatott épületben állok és várom a nőt. Aki hamarosan meg is jelenik.

-Szervusz kislányom!-Köszönt és rám mosolygott.

-Szervusz anyám...-Mondtam bizonytalanul. Talán nem is mondtam ki ezt a szót az elmúlt 4 évben.-Akkor, hogy tudok elmenni hozzád?-Kérdeztem tőle.

-Keresned kell egy átjárót abban a világban. Vagy csinálnod. Egyszerűbb keresni. Nem tudom merre vagy, de mindig menj dél felé. Ha egy átjáró közelébe érsz, akkor a gyomrod bizseregni fog.-Mondta és rám mosolygott. Odamentem hozzá és átakartam ölelni, de a kezeim átfolytak rajta.-Várj egy kicsit.-Mondta, majd becsukat a szemét. az után megjelent teljes valójában. A nyakába borultam.

-Nem vagyok biztos benne hogy te vagy az igazi anyám... de nagyon örülnék neki ha így lenne.-Suttogtam. Megsimogatta a fejem és így szólt.

-Várlak.-Majd eltűnt. Elindultam visszafelé a táborba elmesélni a többieknek.

*Franz sz.sz*

Rojarát az utolsó ereje is elhagyta. Sápadt, csont sovány, karikásak a szemei és valószínű sok csontja el is van törve. Eloldozták.

-Ha minden jól megy, én végeztem. Ha a lányom nem jelenik meg 3 napon belül, újra kapcsolatba lépek vele, a barátod utolsó életerejét felhasználva.-Közölte a tényeket. Rojarát mint egy zsákot dobták be mellém. A jobb karom eloldozták, én meg az őr helyett rögtön Rojaráért nyúltam. Most még törékenyebb testét magamhoz húztam. A számról levettem a ragtapaszt és körbenéztem. Már sehol senki akivel ordibálhatnék. Az eszméletlen szerelmemre néztem, aki nagyon rosszul nézett ki. Most egy ideig így is fog. De nézzen ki így örökké, csak ne haljon meg!

*Lívi sz.sz*

-Nem tudom kislány...-Vakarta meg a tarkóját Julcsi.-Mi van ha csapda és ugyan azok állítottak mint akik Franzot is elrabolták?-Kérdezte tőlem kissé anyásan.

-Szerintem egy próbát megér.-Mondta Anabella.

-Én meg kifejezetten ellenzem!-Mondta végül Origó.

-Miért?-Kérdeztem tőle.

-Mert féltelek.-Szögezte le ennyivel és talán egy kissé belepirult mondatába.

-Ha ennyire féltesz gyere velem!-Mondtam neki. Ő csak sóhajtott.

-Várfakas a pokolban?-Kérdezte tőlem.-Ez olyan mint kék bálna a levegőben.-Nem láttam még metaforája után sem hogy mi a baja, de inkább ráhagytam.

-De kérlek!-Könyörögtem nekik.

-Figyel Lívi.-Kért Anabella.-Én falazok neked, de nem megyek veled. Viszont valakinek akkor is veled kell mennie.-Nézett a 2 másik emberre. Kizárásos alapon Julcsi jön velem, de ő Origóra nézett.

-Én is csak falazok.-Mondta Julcsi.-Az jól megy nekem.-Remek, megint bekerítőt játszanak nekem.

-Oké.-Egyezett bele Origó.

-Holnap reggel hajnalban.-Mondtam el az információkat.-Délfelé megyünk és keresünk egy átjárót.-Mondtam nekik.

-Én tudok egyet!-Mondta Anabella lelkesen.-innen 2 napra járva, de mivel veletek lesz Tüzes - gondolom  én - ezért ott vagyok 12 óra alatt.-Mosolygott rám.-Bejelölöm az egyik térképen.-Mondta és el is ment a térképért. Miután megkaptuk, elmentünk aludni mert későre járt már az idő. Ugyan úgy feküdtem Origó mellkasán mint az elmúlt napokban.

-Mondd...-Kezdtem bele. Egy hümmögős válasz után folytattam.-Tényleg aggódsz értem?-Kérdeztem tőle és felemeltem tekintetem. Ő is felemelte a fejét, így összetudtunk nézni.

-Nagyon is.-Mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra ami nagyon lesokkolt.

Huh hát emberek rekord idő alatt írtam meg a rész: Kevesebb mint egy óra de több mint háromnegyed. Wow... Ilyen is ritkán történik :D