Kihívásból Szerelem Sm.ff.

Part five

                                         Szombat

Hm...most kezdeném a klisés szöveget, hogy reggel csodálatosan ébredtem, madarak csicsergésére, a nap vakító sugarára, ágyba reggelire meg a stb. Hát nem! Fáradtan vettem tudomásul, hogy megint elaludtam a nyakam. Utoljára még kinyújtottam elzsibbadt végtagjaimat, majd kikelve puha ágyamból, utamat a fürdő szobámba vettem. Megmostam a fogam és az arcom, majd végül a cél állomásom a konyha volt. Elővettem a szokásos bögrémet és elkészítettem a reggelek életmentőjét, a kávémat. Miután elkészítettem úgy, ahogy szeretem, leültem a kanapéra és néztem ki az ablakon. Hát az idő nem éppen nap sütötte...szakad az eső. Remek!

Vagy egy órán keresztül néztem a tv-met, majd gondoltam reggelizni is kéne valamit, ezért elmentem a konyhába valami élelem után kutatva, de amint kinyitottam a hűtőnek az ajtaját, nem sok minden volt benne. Akkor el kell mennem bevásárolni is...szuper! Kivettem egy almát, azt a kevés tejet. A szekrényből kivettem egy zacskó vaníliás cukrot. Csináltam egy almás turmixot, majd azt iszogatva ültem vissza a kanapéra. Miután azt megittam, vissza mentem a szobámba és felöltöztem. Outfittem csak egy fekete szakadt farmer nadrág volt, meg egy sima fehér póló. Szétnézve megállapítottam mit kellene vennem.

Kelleni fog:
• vaj, sajt, tej
•kenyér, saláta
•narancslé, tea, víz
•valami nasi is
•zöldségek
•testápoló, shampon, balzsam
•gyümölcsök
•valami ebédre való
•Wc papír

Felkapva cipőmet és bőrdzsekimet, léptem ki az ajtón, majd azt bezárva dobtam bele a kulcsomat a táskámba és indultam a boltba. Tömeg közlekedéssel mentem, hisz éppenséggel kocsira gyűjtők. Egy 20 perc alatt meg is érkeztem a bolthoz.

,,Kedves vásárlóink, kérem kerüljék el egy 5 percre az ital osztályt... pár fiatal rongáló eltört ott pár üveget. Szíves megértésüket köszönjük!"

Remélem nem futok össze ezekkel, a roppant udvarias fiatalokkal. Koncentráljunk arra, hogy mit kell megvenni otthonra.

Sétálgatva a sorok között, kerestem a dolgokat, mikor is roppant érdekes személlyel találkoztam. Sajnos..

– Szia cicám! – köszön nekem göndörke. Hát persze...rongáló fiatalok az italoknál, miért nem jutott eszembe? Hülye vagyok!

– Ahj, mit akarsz? – kérdeztem fájdalmas grimasszal az arcomon. Nevetve túrt bele kicsit kócos, göndör hajába. Most így közelebbről megfigyelve, igazán helyes. Barna göndör haj, mogyoró barna szem, vékony-izmos testalkat, csontos áll, ha nem lenne egy igazi idióta,  tán még barátok lehetnénk, de mivel egy idióta a barátaival együtt, így nem látok sok esélyt rá.

– Hé...szépséget hívja a föld! – nevetett fel saját "igazán" vicces poénján. Feleszmélve jöttem rá, hogy ez idáig bambulva néztem Őt. – Tudom, hogy jól nézek ki, de azért ez már túlzás!

– Egoista... – morogtam az orrom alatt.

– Ugyan... – nevet fel és tart egy kis szünetet. – ...csak a tényeket közöltem! Amúgy is, mit csinál ilyen korán csipkerózsika egy boltban? Netán tudtad, hogy itt leszek és megakartál lesni? Mert ha igen, akkor szívesen tartok veled hazafelé... – mosolyodik el perverzen. Megforgattam a szemem az ötletére. – Ne forgasd a szemed, mert még elszédülsz a végén.

– Oh... köszönöm, de nemtudom mivel érdemeltem ki, hogy Göndörke aggódjon értem... igazán megtisztelő ez nekem, köszönöm! – tettetek meghatódotságot. Mosolyogva dönti oldalra a fejét, ami egészen aranyossá teszi Őt. – Meddig akarsz még "zaklatni"? – kérdeztem elhúzott szájjal. Nem nagyon van kedvem egy ilyen idiótával sétálgatni reggel fél tízkor.

– Gondoltam segítek egy ilyen szépségnek, ne kelljen egyedül járkálnod, ezért itt boldogítalak a társaságommal. Érezd magad megtisztelve! – kacsint egyet és átöleli a vállam. Kezét hamar lelököm magamról, majd kicsit nagyobb léptekkel próbálom lehagyni, de ez sikertelen. Mit is gondolhattam egy majdnem két méteres srácról és az én 1,65 -mel? Nevetséges. – Hívnak! – biccent a táskám felé.

– Na ne...mintha nem hallottam volna... köszi, sokat segítettél! – veregetem meg a vállát, majd telefonomat kiveszem a zsebemből.

Anya.

– Szia anya, öhm...mizu? – kérdeztem kínosan.

– Jellybean... fél perces késéssel vetted fel a telefont, megszokhattam volna már, hogy sosem vagy pontos. – hallom gúnyos hangját.

– Sajnálom, csak éppen vásárolok és nem hallottam, mert nagy a hangzavar. – kezdtem mentegetőzni.

– Ja persze, megint valami fiú van nálad? Mit mondtam, hogy hívják az olyan lányokat akik mindig mással vannak? – láttam magam előtt, ahogy felvonja szépen ívelt szemöldökét. – Oh, bocsi úgysincs semmilyen fiú aki veled jönne össze.
Aúcs.

– Képzeld van...van barátom! – hazudok. – Öhm.. jelenleg ő is velem van a boltban, tudod segít vásárolni. – rendben Jellybean, ügyes vagy, ne vegye észre, hogy mekkorát hazudsz. Rápillantottam Göndörkére, aki értetlenül elmosolyodva néz rám.

– Akkor megszeretnénk ismerni, azt aki elfogadott téged, bármennyire is meglepő. Ma hétkor megyünk hozzád vacsorára! – mondta, majd meg sem várva válaszom kinyomott.

Francba, most akkor bővült a program listám mára...
            ~ Ki takarítani az egész lakást.
            ~ Főzni/sütni valami finom vacsorát.
            ~ Szerezni egy álbarátot.
Mire vállalkoztam...

***

Nahát itt a következő rész. Szintén
sajnálom, hogy rég volt rész.
Remélem tetszett.
Shawnnal teli szép napot.❤️❤️❤️
2019. 03.02.