Kihívásból Szerelem Sm.ff.

Part four

– Szép név! – mosolyog rám.

– Kössz! – nézek értetlenül, mogyoróbarna szemébe amiben megcsillan valami. Mit sem törödve ezzel megyek a pult mögé, majd az ott leírt rendeléseket kezdem el "kevergetni" és ami kész, azt oda adom pincéreinknek.

– Pincér lány, szeretnénk fizetni! – szól nekem a társaságból az egyik fiú, kinek az egyik szemöldökébe volt egy csík. Sóhajtva felveszek egy konyharuhát, majd oda megyek. Csodálkozva néztem, hisz a számla ott volt az asztalon, de nem rakták bele a fizetendőt.

– Najó eddig tűrtem! Ti most próbáltok hülyének nézni? Hm? Ez nevetséges! Itt hagyhattátok volna azt a rohadt pénzt abban a kicseszett számla könyvben, amire bazi nagy betűkkel van felírva, hogy Számla! Miért kell megnehezíteni alapból is a napomat? Mi a jó istenért jó ez nektek? Ez szórakoztató vagy mi a szar? Istenem, hogy miért pont engem... Miért mentem pont arra, én hülye... fizessetek és tűnés, különben... – fújtattam idegesen.

– Különben mi lesz, Cica? – kérdezte perverz mosollyal az arcán göndörke.

– Erre én is kíváncsi vagyok Jellybean! Különben? – kérdezte a főnököm, karba tett kézzel. Felsóhajtva néztem főnökömre, aki az irodája felé bicentett. – Egy pillanat és jön a hölgy, csak valamit meg kell beszélnünk!

A főnököm mögött mentem, gyorsan még vissza néztem a fiú csapatra, kik engem bámulnak. Göndörke sajnálattal teli pillantásokkal jutalmazott, mire a reakcióm csak annyi volt, hogy eltátogtam egy "kabbe"-t. Nevetve megrázta a fejét és vissza tátogta, hogy "Nem inkább neked kéne?". Gúnyosan elmosolyodtam, majd bemutattam neki és megfordulva, bementem a főnököm irodájába.

– Jellybean mégis mi a franc volt ez? Nem ilyennek ismertelek meg téged! Tudod, hogy a szabály tiltja, hogy ilyen minőségben beszélj a vendégekkel. Most meg? – nézett rám a székéből.

– Felidegesítettek! Már amikor jöttem munkába, akkor is belém álltak és szívattak meg stb. Elegem lett és gondoltam, ne higyjék azt, hogy Ők bármit megtehetnek, bármikor. Sajnálom... – mondtam lehajtott fejjel.

– Ezt ne nekem mond Jellybean! Ezt majd megteszed nekik, értve vagyok? – kérdezte, mire fájdalmas grimasszal az arcomon bólintottam. – Ez a beszéd! De ha legközelebb is ilyen viselkedést tanúsítasz a vendéggel, haza küldelek! Oké? – kérdezte, mire ismét bólintottam. Intett, hogy mehetek. Kimentem és visszaindultam az asztalhoz. Döbbenten pillantottam legjobb barátomra, aki a fiúknak valamit nagyon magyarázott. Mögé érve a szeme elé tettem a kezem. Ijjedten kapta el a kezem és kezemet fogva hátra nézett.

– Jézusom Jelly, a frászt hoztad rám. – kapta kezét a szívéhez. Mosolyogva néztem a reakcióját és felnevettem durcis fején.

– Mit csinálsz itt? Sajnos nekem kell befejeznem. – sóhajtottam fájdalmasan. Nash csak felnevetett és mosolyogva karolta át a vállamat.

– Csak elbeszélgettem velük! – nézett rá lenézően a társaságra, majd újra mosolyogva nézett rám.

– Mindegy, sajnálom az előbb tanúsított viselkedésemért, itt a számla stb. – mondtam egyhangúan. Nash nevetve húzott magához, majd megölelt.

– Én úgy imádlaak! – puszilt a hajamba, majd elengedett. – Kérjük fizessék ki a számlát és ha már mindent elfogyasztottak, távozzanak! – mondta Nash lenézően, de meglepően illedelmesen is.

– Majd még találkozunk cica... – suttogja fülembe göndörke, mikor mennek el mellettem. Gúnyosan rámosolyogtam, majd indultam is be a konyhába... Huh nehéz időszak elé nézünk...

Nahát remélem tetszett a rész, sajnálom, hogy már rég volt rész, de most itt van egy😂
Jó olvasást!❤️
2019.02.22.