Kihívásból Szerelem Sm.ff.

Part six

Mire vállalkoztam...

– Ne, ne, ne... istenem, most mégis mi a szart csináljak? – motyogtam magamnak.

– Segíthetek valamiben a barátnőmnek? – kérdezte szórakozottan Göndörke. Ránéztem és csak most jöttem rá, hogy még mindig itt van. Sóhajtva megforgattam a szemem. – Bár mielőtt bemutatsz a szüleidnek, ki kéne próbálnunk egy-két dolgot.

– Kimondta, hogy majd pont téged kérnélek meg? Előbb ugrok le egy hídról, minthogy veled töltsek bármennyi időt is az életemből! – mosolygok rá gúnyosan. – Most ha megbocsájtasz folytatnám tovább a bevásárlást! – meg sem várva válaszát, folytattam utamat a sorok között, közben gondolkodtam, hogy vajon mit kéne csinálni, hogy a szüleimnek ne legyen felháborodása a főztöm illetően.

– Szerintem legyen egy egyszerű kaja, mondjuk valami sült csirke, rizzsel vagy krumpli pürével. – von vállat mellettem Göndörke.

– Jézusom, te mióta jösz mellettem? – kérdeztem ijedten, esküszöm megverem egyszer.

– Már egy ideje, nem hagyom cserben a barátnőmet! – kaccsint egyet vigyorogva.

– Nem vagyok a barátnőd, fogd fel! – mondtam ingerülten és elővettem a telefonomat.

Nashie❤️

Me:
Nash, most hétvégén rá érsz?
Hülyeséget csináltam.😅

Nashie❤️:
Sajnálom, most nem érek
rá, meglátogatom az
uncsimat. Na mi volt?

Me:
Anyám hívott és a szokásos,
belém kötött és véletlenül azt
nyögtem ki, hogy van barátom.

Nashie❤️:
Szívesen segítenék, de
már beígértem, sajnálom.😔

Me:
Ugyan nem gond, majd
valahogy megoldom.😂❤️
Majd hétfőn a munkába
találkozunk,sziaa!❤️

Nashie❤️:
Sziaa hercegnő.❤️

– Ki ez a srác aki az Én hercegnőmnek szívet küld? – kérdezte Göndörke és "idegesen" a telefonomra mutatott. Szemforgatva próbáltam tudomásul sem venni, de ezt persze megakadályozta. – Elnézem neked, de meg ne lássam még egyszer! – suttogja a fülembe.

***

Hazafelé sétálva sikerült leráznom Göndörkét, így végre elmerülhettem gondolataimba. Félek ettől a vacsorától, félek anyám reakciójától. Mindig ilyen volt velem, bár azt sosem tudtam meg, hogy vajon miért. Apám néha megpróbált "beszélni" vele, de akkor én voltam a hibás, hogy miért árulkodtam, meg stb. Mindig megakartam felelni neki, próbáltam a legjobb tanuló lenni, sportoltam, míg a korosztályom bulizni járt és szórakozott, én tanultam, tanultam és tanultam. Így sem feleltem meg neki, majd amikor eljött az életemben az "első szerelem" leribancozott. Fájt, hogy ilyen volt velem a saját anyám, de néha azt gondoltam, ez csak azért van, mert fél közel engedni magához. Tudom értelmetlen gondolat, de tényleg remémykedtem benne, hogy valamilyen szinten szeret engem. Mindegy már, megszoktam. Egy idő után az ember hozzá szokik, hogy így kezeli őket a saját anyjuk. Fájdalmas persze, de nemtudtam mást tenni, minthogy elköltözöm. Milyen jól is tettem.

16:00

Hatkor jönnek a szüleim, az étel kész, de ami a legfontosabb...még mindig nem találtam meg a "barátomat". Ha az anyám megtudja, hogy nincs senkim, megint a fejemhez vágja a véleményét rólam és a viselkedésemről. Szereznem kell valakit, de akiben a legjobban megbízok ő pont nem ér rá, azt meg nem szeretném, ha miattam lemondja a programját.

Gondolataim ezerrel cikáznak egymás körül. Nemtudom mit kezdjek, a percek csak úgy pörögnek és még mindig nincs ötletem. Lehet ha beadom anyámnak, hogy fontos elintézni valója akadt a "barátomnak", nem venné be, de egy próbát megér.

Már lassan negyed hat és én meg porszívózok, felmosok, kiviszem a szemetet. Most mintha gyorsabban telne az idő, de tényleg. Félek a találkozástól az anyámmal, hisz már vagy fél éve nem láttam, csak telefonon váltottunk néhány szót. Apummal, mindig jó kapcsolatom volt, köztünk igazán megvolt az a "apa-lánya" kötelék. Van egy bátyám aki már egyetemre jár, rá mindig büszke volt, ezért régebben nehezteltem is a bátyámra, Dylan-re, de többször is megvédett az anyámmal szemben. Rájöttem, hogy nála jobb bátyám sose lehetne.

Gondolataimat a csengő hangja zavarta meg. Rá néztem az órára és hat óra múlt két percel. Összeráncoltam a homlokomat, hisz a szüleim hétre mondták, hogy jönnek. Az ajtóhoz sétálva vettem egy mély levegőt, majd szélesre kitártam.

– Jellybean végre kinyitottad, azt hittem már sosem fogod! – fogad anyám unott, de annál inkább lenézőbb pillantása. Mellette apu áll és...

– Anya hagyd már, biztos a vacsorával foglalkozott! – forgatja meg szemeit a bátyám, majd ajkait széles mosolyra húzta, ahogy meglátott. Vidáman karjába vetettem magam és nyakába csimpaszkodtam. Nevetve megrázta a fejét és szorosan magához ölelt. Miután elengedtem üdvözöltem aput is egy öleléssel, majd anyának is adtam volna egyet, de inkább belépett a lakásomba. – Hagyd ő már csak ilyen.

– Tudom.. – motyogom lesütött szemekkel.

– Na és kislányom, hol van a fiatal ember? – kérdezte anya felvonva szemöldökét. Megjelenése most is tökéletes. Fekete ruha, szög egyenes haj, jól megcsinált smink. Én meg itt állok fekete szagatott farmerban és egy egyszerű fehér body-ban. Hajam furcsa kontyba van fogva, sminkem meg messze áll anyámétól. Már az asztalnál ülnek én meg az ételt veszem elő, amikor is válaszolnék kérdésére, fülemet megsérti csengőm éles hangja.

Nahát sajnálom, hogy régen volt
rész, remélem tetszik az új és ígérem
próbálok aktívabb lenni itt!
Szép délutánt mindenkinek!❤️