Kihívásból Szerelem Sm.ff.

Part three

15:45
– Akkor három Gentral tál és négy uborka saláta, Jó étvágyat! – raktam le eléjük a kajákat és mentem volna.

– Elnézést, de valami deszertet ajánlasz? Esetleg egy kört? – kérdezte göndörke perverz mosollyal arcán.

– Jó étvágyat! – mondom flegmán, majd a konyhán keresztűl az öltözöbe megyek. Végre kaja szünetem van, szóval indulok valahova kajálni vagy veszek valami kaját és itt eszem meg.

– Akkor, majd jövök Nash. – köszönök el és mennék.

– Hé várj már, megyek veled! Úgyis szünetem van! – von vállat, majd  mellém sétál és megfogja a kezemet. Csodálkozva néztem rá, de a vállamat megvontam és kihúztam onnan.

– Hé, pincérlány! – kiált utánnam göndörke, de mit sem törödve vele, mentem ki Nash-al. Még mindig fogta a kezemet és úgy sétált mellettem.

– Öhm...Nash... miért fogod a kezem? – kérdeztem zavartan. Mosolyogva néz rám és simán csak tovább sétál mellettem mosolyogva.

– Csak mert jó érzés! – felelte.
____________________________________

– Ohh és amikor Zack ránk szólt, hogy ne üljünk le a vendégek mellé, de az a időspár nagyon aranyosak voltak és azt hitték, hogy mi az unokájik vagyunk ezért elhessegették Zack-et, hogy "ne zavarja a családi idilt". – nevetett Nash mellettem, miközben a mekis zacskókat cipeltük magunk mellett és fordultunk be az étteremhez.

– Hát az nagyon jó volt, én még mindig tartom a kapcsolatom velük. Például szülinapomon felköszöntöttek. Nagyon durva még virágot is hoztak! – nyíltak nagyra szemeim.

– Persze a másik unokájukat el is felejtették! – tetetett felháborodást Nash és úgy lökte be az ajtót, mint valami óvodás. Belépve az étterembe leültünk egy asztalhoz és persze, hogy a mellettünk lévő boxban voltak göndörkéék.

– Ahj, nyugi már! Biztos emlékeznek rád csak nem tudják ki vagy! – biztattam egy bátorító mosollyal arcomon. Épp szólásra nyitotta ajkait, de valaki avagy valakik megelőzték.

– Elnézést, hogy megzavarlak, de szeretnénk kérni piát! – szólt oda nekem perverz mosollyal göndörke.

– Egy pillanat! – mosolygok rá. — Zaaaack! – kiáltottam fel, mire mindenki döbbenten nézett rám, az említett személy pedig lélekszakadva futott hozzánk.

– Úristen mi történt, meghalt valaki vagy esetleg tűz ütött ki, vagy valakit megöltek, megerőszakoltak, jézus mond, hogy nincs itt Kelsy... – támaszkodott térdén, majd utolsó mondatánál ijjedten körbe nézett. Nevetve megráztam a fejem, majd göndörke társasága felé bicentettem.

– Göndörkéék szeretnének még inni valamit, nekünk szünetünk van szóvaaaal... te vagy soron! – paskoltam meg a vállát mosolyogva, majd hozzá láttam sajtburgerem elfogyasztásához.

– Úgy utálom amikor kiélvezheted, hogy szünetetek van! – kezd el durcázni és lopva elvesz egy sültkrumplit tőlem, majd el is tűnik a bárpult mögött. Nash-al egymásra néztünk és kiszakadt belőlünk a nevetés.
____________________________________
16:30
Végeztem az "ebédemmel" utamat a konyhába vezettem és mivel nem volt egyéb más dolgom, leültem egy székre és onnan bámultam ki a kis ablakon, hogy "hátha" jön egy vendég akit kiszolgálhatok, de nem nagyon jöttek új emberek akik itt próbálták csökkenteni éhségüket. Gondolataimmal játszadoztam és törtem a fejem tök alaptalan dolgokon, mint például mit kéne vennem vagy mit kéne csinálnom otthon. Elgondolkodtam azon is miért vagyok egyedül, hogy miért nincs egy barátom olyan értelemben, mint egy pár alkotás. Persze ezt is jól megfogalmaztam, de szerintem érteni lehet a lényeget.

– Jellybean, számla! – jön hozzám Zack, majd kezembe nyomva a kis számla könyvet siet vissza a konyhába. Gondoltam, hogy Göndörke bandájának kell vinnem, ezért kicsit feszengve haladtam az asztalhoz.

– Kézpénz vagy bankártya? – kérdeztem unottan.

– Kézpénz, esetleg egy me... – kezdett bele az egyik, de Göndörke lecsitította. Áhh szóval ő a banda "feje". Megköszörülte a torkát.

– Szeretnék desszertet! – közölte, mire nem csak én, hanem barátai is furcsán néztek rá. Mit sem törödve ezzel, felállt, odajött hozzám és nagyon közel hajolva, hátam mögül elvett egy étlapot, rám kacsintott, majd visszaült a helyére. – Mondjuk egy Brownie-t szeretnék... extra habosan, sok fagyival! – mosolyog rám, de most nem úgy, hanem olyan kedvesen?!

– Rendben, esetleg valami mást? – kérdeztem sóhajtva. Miért nem állnak fel és mennek már el?

– Még tán egy pohár víz. Köszönöm! – mosolyog rám kedvesen, ami megijeszt. Furcsállva kedvességét hátrálok, majd elindulok a konyhába. Még hallottam hátam mögül, hogy füttyentenek egyet, gondolom, hogy min...

Konyhába érve leadtam a rendelést és a pohár vízet gyorsan kivittem, majd egy szó nélkül jöttem vissza a konyhába. Újra a kis széken ülök és bámulok ki az ablakon, miközben várom, hogy kész legyen a Brownie. Hamarosan kész (állítólag) ezért felálltam és tálcámmal a pulthoz mentem és megvártam, míg kiadják az ételt, majd tálcára helyezve gyors léptekkel indultam meg ki a konyhából.

– Akkor az extra habos Brownie sok fagyival és a számla. Jó étvágyat! – hadartam el.

– Jellybean, pult, Most! – mondta Mark, mire bólintottam és mentem is volna, ha Göndörke nem szólit meg újra...