Anime one shots {magyar}

Akutagawa x Atsushi

Anime: Bungou Stray Dogs

Akutagawa a Rashōmont aktiválva támadta a fehér tigrist. Nem akart harcolni, de Atsushi folyton útban volt. Mindig ott találta, ahol éppen dolga akadt; mintha a szőke hajú fiú keresné a társaságát. Természetesen ezt a gondolatot elvetette. Annak ellenére, hogy érdekesnek találta a naív és hangos személyiségét, plusz a múltja miatt fájdalmát is megértette, a fiút akkor is az ellenségének tekintette; hiszen két különböző, egymással hadban álló szervezet tagjai voltak.

Akutagawa számára két féle ember létezett: azok, akik nem akarták bántani és azok, akik igen; ez utóbbi csoportot erősítők a nézete alapján csak szenvedést és halált érdemeltek.

Pont ez volt a problémája Atsushi-kunnal. Ő soha sem kezdeményezett harcot és ,még ha támadt is, azt sem teljes erőbedobással tette. Egy olyan ellenség volt, aki nem akarta bántani őt. Ezt a kéretlen naivistás és kedvességet Akutagawa nem értette.

És ez nagyon idegesítette.

Gondolatai fölöslegesek voltak. Mindegy milyennek tartotta Atsushit, a küldetése az elfogása volt, amit a célpontjáról alkotott véleményétől függetlenül teljesítenie kellett.

A Rashōmon tüskéi ellen küzdő tigrisre nézve szánalmat érzett. Vajon Dazai is ilyennek látta őt?

Képességét deaktiválta, majd nem sokkal utána Atsushi is visszaváltozott. Emberalakban, lihegve térdelt a földön, néhány, a testén lévő sebekből származó vér színezte vörösre fehér ingét és haja egy részét. Csak karcolások voltak. Nem halálosak, de fájdalmasak.

-Kérlek Akutagawa! Én nem harcolni jöttem! Kérlek hallgasd meg a-----mondatát a fekete hajú férfi Rashōmon (Early Bloomy Sakura) támadása szakította félbe.

-Szánalmas!- kiáltotta Akutagawa, miközben ellensége rázkódó testét bámulta.

És valóban, őszintén szánalomra méltónak is gondolta Atsushit, a számtalan többi negatív jelzővel együtt amiket rövid ismertségük alatt eddig a fiúhoz társított, azonban tudat alatt többet látott benne egy idegesítő ellenfélnél. Valamikor észrevette, hogy a maga elkeseredett, szerencsétlenkedő, csetlő-botló, hangos, hős-komplexusos idióta módján olyan értékeket képvisel, amelyek Akutagawa számára is fontosak voltak. Ezért tisztelte a tigrisfiút, még ha magának vagy bárki másnak soha nem ismerte volna be.

-Idióta..-morogta, miközben ugyanazon alképességével felemelte ifjú ellenfelét, annak kezeit és lábait megfeszítve a levegőben.

-Te tényleg nagyon hülye vagy- mondta, miközben a Rashōmon egyre jobban szorította a fiú végtagjait-ha azt hitted, hogy a találkozásunknak egy baráti teaparti lesz a vége.

Mondatát befejezve lazított a szorításon, majd Atsushit a közeli raktárépület falának hajította.

A betonfal egy része ráomlott a becsapódóra.

-Ha legközelebb találkozunk, jobban teszed, ha futsz.-fordult el tőle Akutagawa távozásra ekészen.

-Hé várj!- kiáltotta Atsushi, miközben elkezdett felállni-valami fontosat aka----

-Hallgass el te féreg! Akutagawa senpait nem érdeklik a mocskos szavaid!- üvöltött rá Ichigō a Fegyveres Detektív Iroda legújabb tagjára.

-Kérlek- kezdett bele újra az ifjú. Még többet is mondott volna, azonban a fegyverropogása és a testébe belefúródó, illetve az azon áthaladó golyók leállították a kommunikációra tett kisérletben.

Az egyik lövedék az állába, egy másik a homloka jobb oldalába, míg néhány a keresztcsontjába és a hasába fúródott. A jobb kézfején, a bal veséjén és karján, illetve a szárkapocsán és a farokcsontján áthatoltak a golyók.

Egykoron fehér ingét teljesen vörösre színezték sérüléseinek melléktermékei. A piros két különböző és csodaszép árnyalata.

Atsushinak a látása elhomályosult, s egyensúlyát elvesztve a saját vértócsójába esett. Sípolást és Akutagawa dühös övöltését hallotta, ezért fejét a fekete kabátos férfi irányába fordította, aki éppen az őt megtámadó nőt szidta le; aki erre sírva fakadt, ami mintha csak még jobban dühítette volna Akutagawát.

A fiú elvesztette az eszméletét, így soha nem tudta meg, hogy Akutagawa tombolásának az Ő állapota volt az oka. Nem azért mert Ő akarta odajuttatni, hanem azért, mert megsérült, mert nem tudta megvédeni, ráadásul olyasvalakitől, akinek követnie kellett volna Őt és a parancsait.

Természetesen megbüntette a tiszteletlen beosztottját. Képességével olyan sérüléseket okozott neki, amelyekből nem fog egyhamar felépülni.

Miután elintézte az Őt elárulót, odasétált Atsushihoz.

Először a nevét kiáltotta- parancsolóan, nem pedig elkeseredetten-majd addig rugdosta, amíg az alatta lévő test tulajdonosa vissza nem nyerte az eszméletét.

A szőkehajú fiú kérdőn nézett fel Akutagawára, szemeiben félelem helyett csodálat csillogott. Egy ideig csak bámulták egymást, Akutagawa a szokásos érzelemmentes, míg Atsushi a tőle megszokott gyermeki arckifejezésével.

Ezeknek a pillanatoknak a nagyszerű Dokk Maffia tag vetett véget.

-Végre felkeltél, te patkány! A főnöknek élve van rád szüksége. Mindannyiunknak hatalmas szerencséje, hogy nem haltál meg.

Ezután egy ideig még "beszélgettek". Atsushi megpróbált valamit elmondani Akutagawának, azonban a férfi elhallgattatta őt az első tagmondat után; majd amikor szóba kerültek, Ichigō sérülései a fiúra fogta azokat. Azt mondta neki, hogy szuper-tigris módban rá támadt és ezért a legközelebbi találkozásukon megfizet majd.

Mindketten elsétáltak, két különböző irányba, legbelül remélve, hogy hamarosan majd újra látják egymást.