Anime one shots {magyar}

Atsushi x Dazai

Ez az előző róluk szóló fanfictionom Dazai szemszögéből. 

Dazai fázott. Minden hideg volt körülötte. A fal, a végtagjait rabként tartó láncok csak még jobban le hűtötték remegő testét. Elméje ekkor kapcsolt. Nem kellene fogságban, állatok módjára bilincsbe verve egy dermesztő helyen ülnie. Kinyitotta szemeit. Az első, akit látott Atsushi volt. Barátja eszméletlenül kuporgott egy faszéken, szintén csapdában. Megpróbálta megőrizni a nyugalmát. Nem tudta, hogy miért vannak itt, de abban biztos volt, hogy el kell menekülniük még mielőtt kideríthetnék. Megpróbálta kiszabadítani magát, azonban a fémek nem jöttek le.

Órák teltek el.

Atsushi végig eszméletlenül ült, míg Dazai elkeseredetten próbálta kiszabadítani magát. A szúró fájdalmakat okozó sikertelen kísérleteit megelégelve és az az önerőből történő szabadulás gondolatát feladva elkezdte ifjú társát szólongatni, remélve, hogy az majd felébred. 

Egy újabb bukás. A szőke mozdulatlan maradt.

Ha egyedül lennék..-gondolta Dazai-ha csak én lennék itt akkor minden rendben lenne...
Társaiért jobban aggódott, mint magáért; hiszen a saját halála volt a vágya; míg a hozzá közelállók elvesztése a legnagyobb félelme.

Bár ne sejtené Atsushi itt létének okát...

Barátját nézve türelmetlenül várta annak ébredését. Fázott, ideges volt és még unatkozott is. 

Percek teletek el, mire a fiú kinyitotta szemeit.
-Végre felébredtél!-Kiáltotta vidáman Dazai. annak ellenére, hogy belül össze nyomták a negatív érzések ;hangja nyugodt volt.- Már attól féltem, többé nem fogsz felkelni. Öröm látni, hogy jól vagy!
És valóban boldog volt.Most, hogy társa fel ébredt volt esélyük átbeszélni a helyzetüket. Le kellett szögezniük néhány dolgot még a vallatás megkezdése előtt. 

-Hé, Atshushi-kezdte mosolyogva. Folytatta volna, azonban társa arckifejezése belé fojtotta a szót.
Látszott rajta, hogy valami nincs rendben vele, azonban Dazainak ötlete sem volt róla, hogy mi, vagy, hogy hogyan hozhatná vissza; ezért csak hallgatott és várt. Majd hallotta a hangot, amit a jelenlegi szituációban a legkevésbé akart. 

Egy reccsenést a zárban.

Kinyilt a cellájuk ajtaja.

Mosolyt csalt az arcára a tény, hogy ennyire túl becsülik őket.

A fáslisra és a tigrise rá kell zárni még az ajtót is! A bilincs, lánc és kötél ellenük mit sem ér!

Dazai csendben kuncogott viccén.

Egy komor férfi lépett be. Tekintete üres volt, szakálla hosszú, arca sápadt.
Önelégülten Dazaira vigyorgott.

Basszus!- gondolta a barna kabátos.-Ez nem jó. Az előtte álló ember egyértelműen nem a törvénytisztelő polgárok csoportját erősítette.

-Helló szépfiúk!-Mindkettőjüket megszólította, azonban végig Dazaijal nézett farkasszemet.
Atsushi láthatóan fejben már nem volt ott;így csak ketten maradtak.

Nem akart beszélgetni. Félrenézett, az alak azonban fejével együtt mozgott; így mindegy volt a cella melyik pontját célozta meg, a féfi szúrós tekintetével és nagyképű arckifejezésével találta szemben magát. 

Végül sóhajtott egy nagyot.
Fölösleges volt megvárni a kérdést vagy amíg közlik a válaszadás megtagadásának a következményeit, így elébe ment, ezzel az illedelmes köröket kikerülve.