Üdv a maffiában /BEFEJEZETT/

tizenkettedik rész

- áhh szóval bizonyítékokat akarnak! - hallottam meg lentről beszűrődni a hangokat. Ez a hely nagyon nem tetszik. A falak penészesek és hidegek. Egyáltalán nem olyan mint Louiséknál. Az ágyam egy matrac volt vaskeretes ággyal. A lépcső felfelé elég rozoga volt míg az ablakom egy kis négyzet volt ami be volt rácsozva. Ha most őszíntének kellene lennem akkor azt mondanám hogy félek. A kezeim meg vannak kötözve de a sok próbálkozás miatt a kötél érdes része belemélyedt húsomba. Nagyon fájt. Ennél a helyzetnél még Louist is jobban elviselném. Ki tudja mit akarnak csinálni velem de már mindenre fel voltam készülve. Lépteket hallottam meg felfelé jönni. Lassan kinyílt az ajtó és belépett rajta egy középkorú férfi. Méregzőld szemei azonnal perzselni kezdték bőrömet.

- áhh szia aranyom! Felébredtél? - guggolt le hozzám és az arcán ott lapúlt egy szemtelenűl pimasz mosoly. Hányingerem lett tőle. Az undor kiűlt arcomra.
- ki vagy? - kérdeztem rá hírtelen de bár ne tettem volna.
- Jack legjobb haverja. - nyúlt az arcomhoz széles vigyorral az arcán. Fú de letörölném a képéről azt az elképesztően undorító vigyort.
- hozzám ne érj! - köptem elé a szavakat olyan megvetéssel a szemembe amilyennel csak lehetett.  Elhúztam az arcom hogy még csak véletlenűl se érjen arcomhoz mocskos keze. Ő csak ciccegett párat majd felálva nekem dobta a ruhákat.
- vedd fel! - óvatosan vezettem tekintetem a rövid nadrágra ami alig takart valamit fenekmből és a hozzá tartozó vörös a mellemet alig takaró toppot.
- ez legyen rajtad mire vissza jövök! - hangja megvetéstől csöpögött. Parancsoló és ellent nem tűrö. Lenézett engem akárcsak egy ócska kis kurvát. Tehetetlenűl meredtem magam elé. A kezekeimet elengedte de az ablakon nem tudok kimászni a rácsok miatt. Az ajtót nem kocskáztatom mert hátha örködik valaki. Ekkor egy hírtelen ötlettől vezérelve fogtam telefonomat és előkerestem egy számot. Magabiztosság száguldott ereimben. Kicsengett. Ekkor egy olyan személy szólt bele akivel nem igen jöttünk ki jól.

💭

- igen? - hangja élesen csengett a készülékbe amitől meghőköltem. Gyerünk Giana nem adhatod fel. Épp le akarta tenni mikor megszólaltam.
- ne! Ne! Harry ne tedd le! - a hangom könyörgően csattant a levegőbe mire hallottam hogy a lélegzete megakadt.
- Giana? - hangja elhalt a nagy csendben de még így is hallottam. Boldog voltam. Örültem hogy Harry nem csapta rám a telefont. 
- Harry segítenetek kell! Ne hagyjatok magamra kérlek! - hangom kétségbeesett volt. Hallottam ahogy a többiek is odamennek a telegonhoz de mire újra megszólalhattam volna addigra lépteket hallottam. - francba! - sziszegtem fel de úgy tettem a telefont hogy haljanak mindent közben a képetnyő legyen alúl hogy ne bukjak le.

💭

- kész vagy már? - lépett be az ajtón Jac mire pont akkor vettem le a felsőmet. Egy szemtelenűl gusztustalan perverz vigyor űlt ki az arcára és közelebb lépkedett. - ne mondj semmit. Most így is jó leszel nekem hogy nincs rajtad felső. - nyúlt testem felé mire bepöccentem. Minek néz ez?
- ne érj hozzám te görény! Te se vagy másabb Jacknál! Mind a ketten egy gusztustalan perverz faszok vagytok akik a lányokon élik ki magukat! - hangom megvetéstől csöpögött de ahelyett hogy megszólalt volna egy pofont adott. A csattanása bezengte a csendes szobát míg fejem oldara dőlt az ütés során. Tuti ott maradt a nyoma. A helye égett és csípett.
- ne merj így beszélni rólam te rühes kurva! Főleg ne Jackról! - fröcsögte szavakat nekem közben mutató ujját nekem szegezte majd kilépett az ajtón és becsapta azt. Szegény faajtó csoda hogy még a helyén van. Olyan megviselt. Biztos az évek alatt sok gyűrődést kellett elviselnie. Gyorsan a telefonhoz kaptam amin még mindig ment a hívás.

💭

- Harry! Harry ott vagy még? - próbáltam vissza folytani a sírásomat kisebb nagyobb sikerekkel.
- hogy lehet valaki ekkora paraszt? Egy cseppnyi önérzet sincs benne? Megütött egy nőt! - hallottam a háttérbe Zayn hangját.
- fiúk nem bírom! - a hangom megcsuklott és a könnyeim azonnal megeredtek.
- azonnal megyünk. Pontosan hol vagy? - hallottam meg Louis hangját. Abban a pillanatban nagyon megörültem neki. El is felejtettem hogy haragszom rá amiért megerőszakolt. Lehet most akarja helyrehozni. A gondolataimból kiszakadva odasétáltam az ablakhoz.
- nem tudom pontosan mert leütöttek és zsákot húztak a fejemre. De valahol nagyon a határ szélén lehetünk mert tele van fákkal meg hegyekkel az egész hely. - kémleltem körbe és próbáltam olyan pontos leírást adni amilyen pontosat csak lehet.
- az tudom hol van! Induljunk! - Liam felkiáltott mire a szívem ezerrel kezdett el verni.
- siessetek! - suttogtam utoljára majd megszakadt a vonal.

💭

Az ágyra felkúszva a lábaimat magam alá húzva kezdtem el gondolkozni hogy én miért nem lehetek egy rendes tini lány aki a szüleivel együtt éli a minden napjait? Aki a sok tanulni való felett űl közben az ablakon beszürödő gyerekek nevetését és sikonyálásait hallgatja? Aki éppen egy bevásárló központban tengeti a minden napjait legjobb barátnőjével közben kibeszélik a minden napos dolgokat? Vagy éppen miért nem lehetek olyan tini aki épp a szerelmével űl valamelyik Starsburckba közben kávét szürcsölgetve romntikáznak? Nekem ez az élet miért nem adatott meg? A könnyeim százasával hullottak le arcomon amit már csípett a sós folyadék és helyén piros csíkok maradtak.

Jó estét Babáim! Amint látjátok beindult a sztori így az ichlet áradataim folyamatosan jönnek. Nagyon köszönöm hogy már ennyien olvassátok a blogot. Nagyon szeretlek benneteket! Jó éjt, puszi!😘😘