Üdv a maffiában /BEFEJEZETT/

huszadik rész

Végre hazaengedtek a korházból viszont nem nagyon érzem úgy igazán boldognak magam. Ennek egy oka van mégpedig az hogy Liam azt mondta nekem hogy nem jövök be neki. Nem tudom hogy most ő mit érez de én azóta szenvedek. Egy hete hogy ezt így megmondta a szemembe és konkrétan az életkedvem is elszállt.

Az üres szobámba gubbasztok a gondolataimmal közben egy - egy könycsepp végig szánkál arcomon de különösen nem fektetek neki nagy hangsújt. Némán ülök az ágyon és hagyom hogy a gondolataim elárasszák a fejemet. Végűl már nem bírtam - és mivel csillagos volt az ég - így úgy döntöttem hogy miért is ne tuti jól fog esni a levegőn.

Vettem egy nagy levegőt és a dzsekimet felkapva lerohantam a lépcsőn egészen a bejárati ajtóig. Előszőr elgondolkoztam hogy vajon jó ötlet - e hogy én az éjszaka közepén egyedűl kint sétálgatok de aztán megfogtam a hűs kilincset lenyomtam és kiléptem az ajtón. A hűs esti szellő arcon csapott ami most kivételesen jól esett. Észrevétlenűl próbáltam becsukni az ajtót hogy még csak véletlenűl se hallja meg senki ugyan is nem akarok magyarázkodni egyiknek sem. A csillagokat bámulva sétáltam az utcán ahol egy lélek sem járt így enyém volt az egész park ami most az éjjeli fényekben úszkál. Annyira gyönyörű ilyenkor. Kiszemeltem a park közepén egy szimpatikusnak tűnő padot majd leülve rá újra hagytam hogy a gondolataim ellepjenek. Becsuktam a szemem majd egy picit lejjebb csúszva a padon a támlának döntöttem fejem, kezem pedig összekulcsoltam az ölemben. Teljesen átadtam magam az éjszakának és a gondolataimnak.

Vajon anyáék keresnek még? Lemondtak volna rólam és esetleg lett egy kisbabájuk akit jobban óvnak mint engem? Miért pont engem tart fogva a maffia? Akarva, akaratlanúl is a fejembe kúszott Liam pedig őt próbáltam most leginkább ignorálni. Olyan kedves volt velem amióta ide kerűltem. Kiált értem mikor Harry szídott. Megvédett mikor Jack el akart rabolni. Miattam sérűlt meg. Ezekre a gondolatokra a könnycseppek ezerrel száguldozni kezdtek arcomon. Lépteket hallottam ami vészesen közeledett felém így gyorsan letörölve a könnyeimet a léptek irányába fordítottam a fejem.

- neked úgylátszik ez a fétised! - mosolyodott el kedvesen Harry majd leűlt mellém a padra.
- mit keresel itt? - néztem rá kicsit megilletődve. Zöld íriszei a fényben csillogtak majd arcára egy széles vigyor tárult. 
- ezt én is kérdezhetném tőled! - nevetett fel majd lehajtva fejét újra szólásra nyitotta száját. - de ja vu érzésem van te lány. - előre hajolt majd kezeit megtámasztotta lábán közben rám nézett. Göndör fűrtjei arcába csapódtak. Mosolygásra késztetett. 
- miért jöttél utánnam? - tettem fel az első kérdést ami a fejembe volt. Nem akartam hogy megtaláljon valaki is de első szökésemkor is ő jött utánnam tudhattam volna hogy most is meg fog találni. - vissza mentem volna. - emeltem rá tekintetem.
- nem akarom hogy újra megismétlődjön a dolog. Most kaptunk vissza és szeretnénk ha ez így is maradna. - tekintetét nem vette le rólam én pedig nem tudtam sokáig belenézni smaragd íriszeibe így elkapva tekintetem róla a földet kezdtem el pásztázni. - gyere! Kezd lehűlni mennyünk haza! - nyújtotta kezét amit előszőr tétován de elfogadtam.

A parkból kivezető út csendben telt de nem volt az a kínos csend hanem az a kellemes. Valahogy most biztonságban éreztem magam és annyira egyedűllét érzetem sem volt. Harry az az ember aki kitölti bennem az űrt és helyébe egy fantasztikus ember lép. Amikor kiértünk az útra a szellő újra belekapott hajamba és ekkor éreztem azt hogy Harryt bátyámként szeretek. Ő az az ember akiben bízni tudok és ő az az ember akivel nyugodtan leálhatok vitázni a végén úgy is kibékülünk. Az elején tényleg nem voltunk jóba. Félt hogy elárulom őket én pedig tőle féltem. Aki nem ismeri az csak a külseje alapján tudja őt megitélni. Kívűl egy kőszívű, határozott egyéniség, de belűl pedig egy rendes, jószívű ember. Észre sem vettem hogy mennyit gondolkodtam ugyan is Harry már az ajtót nyitotta és maga elé engedve léptem be a meleg helyiségbe.

- hát ti meg hol voltatok? - Louis hangja élesen csengett mégpedig éppen elöttem állt szúrós tekintettel.
- sétáltunk egyet. - beszélt helyettem Harry akire ránézve halványat biccentettem köszönésképp hogy nem kell megszólalnom.
- Liam nem ment veletek? - Loui hangja átment aggodóba.
- nem. Miért? - Harry ilyedt tekintetét látva Loui teljesen lefagyott.
- ez..ez azt jelenti hogy ha nincs itthol akkor...akkor eltünt? - szólaltam meg most előszőr de a hangom így is cserben hagyott. Inkább hangzott egy vérszegény kutya nyüszítéséhez.
- azt. Giana azonnal menny a szobádba! Harry te meg hívd a többieket! - utasított Loui mire bennem eldurrant valami. Annak ellenére hogy kijelentette Liam hogy nem szeret én attól még ugyan úgy érzek iránta. Bár nem kellene még sem tudok máshogy érezni. Szükségem van rá.
- nem! - csattantam ki hírtelen mire Loui is meg Harry is csak nagy szemekkel bámultak rám.
- mivan? - nézett rám Harry mire bólintottam egyet.
- jól hallottátok! Nem akarok tudatlan lenni! Liam nekem is épp olyan fontos mint nektek. - sütöttem le a fejem a mondatom végén ugyan is ez nem egészen volt így de nem akartam hogy ők tudjanak róla.

Louis bólintott egyet majd hagyta hogy Harryvel mennyek. A tenyerem izzadt, gyomrom gőrcsben volt a tudatra miszerint Liam nincs meg. Mostmár tudom mit érzett mikor elraboltak és nem találtak sehol. Meg kell találnunk. Nem tűnhetett csak úgy el. Szóltunk a többieknek hogy jőjjenek mert Louis akar valamit mondani majd mi is mentünk Lou irodája felé.

Egy hatalmas folyosón mentünk végig ahol több ajtó is található. A megbeszélés nem tartott sokáig így mindenki mehetett a megbeszélt dolgára. Zayn felel a biztonsági kamerákért ezért ahogy elfoglalta a helyét vissza is nézte a felvételeket. Ezek szerint az is látszani fog ahogy én kisétálok az utcára. Fasza. Lou rá fog jönni hogy hazudtam. Ahogy mentem a folyosón egy ajtó elött találtam magam. Ez az amikor az érzelmeid annyira erősek és annyira kötődsz a másikhoz hogy a sors úgy rendeli hogy az ő ajtaja elött állj meg. Erőt vettem magamon majd a kilincset lenyomva beléptem az ajtón. Sötétség honolt de ahogy beléptem és felkapcsoltam a villanyt bepillantást nyertem barna hercegem szobájába. A falak barnák voltak a szekrények pedig világos barnák. A falat még díszítette pár kép is. Különösen nem foglalkoztam semmivel mivel annyira fáradt voltam így lekapcsolva a villanyt, bezárva magam után az ajtót, odaballagtam az ágyhoz és befeküdtem. Annyira jó Liam illata volt. Sokáig csak szagoltam és közben azon agyaltam merre lehet de egy idő után elnyomott az álom.

Sziasztok Szépségeim! Meghoztam a kövi részt is. Remélem ez is tetszeni fog nektek ahogy a többi. Ez egy picit hosszabbra sikeredett. Szeretlek titeket puszi!!😘😘