Üdv a maffiában /BEFEJEZETT/

tizenhatodik rész

          Liam szemszöge

Tegnap nagyon kemény esténk volt. Végre megöltük azt a csicska Jacet meg a büdös kis alattvalóját. Gianna most itt fekszik a korházba. Hiába mondtam Louisnak hogy nem kell behozni mert csak elkábították ő ragaszkodott hozzá de jól is tette ugyan is nem tudom mit csinálhatott vele az a féreg de két bordája is eltört. Alig várom már hogy felkeljen.

Az ágya mellett ülök már este óta de képtelen vagyok egyedűl hagyni őt. A bőre fehéren csillog szinte megegyezik az ágyemű színével. Haja kócosan foglal helyet a párnán. Arca megviselt, hófehér, sebes. Óvatosan odanyúltam a kezéért és rákulcsoltam az enyémre. Hihetetlen érzés volt mikor puha, apró kis keze az én nagy tenyerembe volt. Beleszerettem de nem lehet az enyém. Az élet néha nem fair és ezt utálom a legjobban.

- minden rendben lesz Picur! - felálva a székből suttogtam a homlokára a szavakat közben szabad kezemmel végig simítottam arcán. - nemsokára vissza jövök megigérem csak iszok egy kávét! - megpuszilva homlokát még egyszer vissza néztem rá és kiléptem az ajtón egy kávéért. Úgy terveztem hogy ha megkapom a kávém vissza is megyek hozzá de ez a tervem meghiusúlt.
- szevasz haver! Hogy van Giana? - köszönt Zayn majd megveregette a vállam.
- túl van az életveszélyen. A doki szerint jók a túlélési esélyei. Kómába van. Most azt várjuk mikor ébred fel. - magyaráztam neki közben pedig lehajoltam az autómatához hogy kivegyem a kávémat. Jó is hogy jött Zayn ugyan is olyan forró a kávé legalább kihűl mire megihatom.
- reméljük a legjobbakat. Megkeresem még a dokit aztán megyek is vissza Louishoz mert valamit megint ki talált nekem. Tudod szerinte a munka nem várhat. - megforgatta a szemét majd a két kezét az égbe emelte ezzel mosolyt csalt az arcomra. Este óta semmi élet jelet nem mutattam csak azt akartam hogy Giana meggyógyuljon és mostmár tényleg tudjak rá vigyázni.
- jol van haver! Én meg vissza megyek Gianához. Bármikor felébredhet. - mosolyogtam barátomra majd meveregettük egymás vállát és rohantam vissza Gianához.

Az ajtó kilincset szorongattam a kezembe és átkoztam magam amiért már másodjára is magára hagytam pedig nagyon is vigyáznom kellett volna rá. Megigértem neki hogy soha nem hagyom egyedűl és bármi is történjen mellette leszek ehelyett pedig egyedűl hagytam és miattam fekszik itt. Vettem egy mély levegőt és benyitottam rajta. A lány ugyan úgy mozdulatlanúl feküdt az ágyon mindenféle hülye orvosi madzaggal körbevéve.

- ne haragudj rám kérlek. Hibát követtem el. Nem lehetünk együtt de ha tudnád mennyire vágyom arra hogy megcsókoljalak vagy csak azt mondjam hogy a barátnőm vagy. De nem lehet. Azért nem lehet mert már így is sokat szenvedtél. Nem tehetem tönkre az életedet. - hadartam el egy szusszra a mondandómat. - de az nem jelenti azt hogy én ne csókoljalak meg. - óvatosan rátettem homlokomat az övére és közeledtem felé. - ha pofon akarsz vágni közlöm veled elég büntetés az nekem hogy itt vagy. Ne okozz fizikai fájdalmat. - beszéltem hozzá mint akinek elmentek otthonról de per pillanat semmi sem érdekelt. Érezni akartam az ajkát.

Nem tétlenkedtem óvatosan kisimítottam egy apró tincset arcából és a számat az övére illesztettem. Minha két egymásra való legót illesztettek volna össze úgy passzolt a mi szánk is egymáshoz. Sosem akartam elengedni. Mindig így akartam maradni. Az ajka annyira csábító volt és annyira akartam még többet. A gondolataim teljesen elvették a figyelmem így csak akkor eszméltem fel mikor a lány vissza csókolt. Ha lehet ilyet mondani akkor ez volt a világon a legjobb pillanatom. Annyira édes volt a csókja és annyira akartam még de nem lehetett. Óvatosan elváltam ajkaitól majd mélyen a szemébe néztem. A legszebb barna szemek a világon. Úgy ragyogtak akár a kristály a napon.

- szia! Már... már vártam vagy is... vártuk mikor ébredsz fel. - vakartam meg tarkómat közben pedig próbáltam valami értelmes szöveggel előálni. Kínos hogy pont egy férfi jön zavarba de nem tehetek róla hogy a világon az egyetlen szerelmem hoz zavarba.
- szia! A többiek? - meglepett ez a kijelentése. Ezek szerint emlékszik a tegnapra.
- hívok egy orvost! - hagytam figyelmen kívűl kérdését ugyan is nem akartam hogy feleslegesen kiboruljon.

Megsimítottam kezét majd ahogy az ajtón kiértem valami orvos után kutattam akit nemsokkal késöbb meg is találtam. Elmeséltem neki hogy Giana felébredt persze nem mondtam neki hogyan sikerűlt felébrednie de azonnal besietett hozzá és megvizsgálta. Még sajnos itt kell feküdni jó darabig de azt mondta jók a kilátások.

    Sziasztok Maffinkák! Meghoztam a kövi részt is remélem tetszik nektek ez is. Igyekeztem úgy írni hogy izgis legyen. Nagyon köszönöm hogy már ennyien olvassátok. Szeretlek titeket, jó olvasást puszi!😘😘