Üdv a maffiában /BEFEJEZETT/

harmincötödik rész

Amikor regggel felébredtem Liam még javában aludt mellettem. Hallgattam apró szuszogását és végtelenűl aranyos arcát fürkésztem. Ahogy a nap rávilágított kidolgozott hasára csak banbán néztem ahogy a kockái megemelkednek levegővételkor. Egy kósza tincs lógott szemébe amit óvatosan kisöpörtem de mégsem annyira óvatosan. Megmoccant majd átölelte derekamat, fejét pedig belemélyeszettette nyakhajlatomba. A lélegzete csiklandozta bőrömet mire piszkálni kezdtem haját. Teljesen lezsibbadt a kezem a sok piszkálgatástól így inkább abba hagytam nem gondolva arra hogy így viszont felébred.

- miért hagytad abba? - csukott szemmel motyogta nyakamra mire elmosolyodtam. Rettentő cuki így.
- elfáradt a kezem. Különben is kelj fel mert ha Louis vagy valamelyik rajta kap hogy itt vagy annak csúnya vége lesz! - magyaráztam a tényeket mire vett egy nagy levegőt és átfordúlt hátára ahol nyújtózkodott egy nagyot.

Csendben figyeltem ahogy felkapkodja a ruháit amiket tegnap szétszortunk a földön majd kilép az ajtón de mielött becsukná azt rámkacsintott. Elnevettem magam a bohóckodásán majd én is nyújtózkodva egyet úgy gondoltam idje kikelni az ágyból ha már mindenki felkelt.

Odamentem a ruhás szekrényemhez majd előkaptam belőle egy farmer szaggatott rövidgatyát meg egy zöld haspólót majd ezekkel a darabokkal elmentem a fürdőbe. Letettem a ruhákat a mosdóra majd beállva a zuhanyzóba megengedtem magamra a langyos vizet. Amilyen meleg van most kint jól esik ez a langyos víz.

Amikor kész lettem gyors felöltöztem majd a tükör előtt megfésűlködve egy laza lófarokba kötöttem a hajam. A sminkem szempilla spirálból állt meg szemceruzából. Most nem volt szükségem másra. Amint kész lettem ezekkel lebattyogtam a lépcsőn majd szembe találtam magam a fiúkkal.

- reggelt jó emberek! - hangom vidám volt és kipihent. Ahogy rájuk néztem nem sok jót ígér ez a mai nap.
- neked is Törpe! Ne nagyon örülj ugyan is ma ellátogatunk egy igen kedves barátunkhoz. Mivel nem hagyhatunk egyedűl neked is jönnöd kell. Ma akció van. - kacsintott rám sokat sejtően Louis mire nekem kétszeresére nyíltak a szemeim.
- hogy mi?? Ugye nem azt jelenti hogy újra embereket fogtok ölni? - kérdeztem rá nyíltam arra ami a leginkább zavart.
- milyen csini vagy ma! - hárított Niall mire rá se hederítve folytattam.
- kössz. De nem értem miért kell ezt. Azt mondtátok már nem lesz erre szükség! - néztem csalódottan Louis szemébe aki félre hívva négyszem közt beszélt velem.

Miután lecsillapodtam ami valjuk be elég nehezen ment főleg mert folyamatosan köhögések zavartak meg elmentünk Liammel bevásárolni. Minden sorban kb öt percet várakoztunk mert Liam mindig talált olyat amit meg akart venni. Nagy nehezen el tudtam ráncigálni a pénztárig majd fizettünk és jöttünk is haza.

Épp azon tanakodom hogy vajon ki lehet az az ember aki így magára haragította Louist mire hangos kiabálásokat hallottam.

- ki a fasz nem volt képes arra amit elmondtam? - nézett Louis ránk majd Niallékra. Szegények annyira meg voltak szeppenve hogy alig bírtak megszólalni.
- de főnök ez még nem volt itt az elöbb. Három perc se telt el azóta hogy eljöttem onnan. - magyarázott Harry mire Louis horkattont egyet.
- te voltál mi? Tudtam hogy nem kellett volna megbíznom benned! A fiúkra kellett volna hallgatnom! Harrynek igaza volt! Takarodj innen! - kiabált velem Louis. Nem értettem miről beszél de mikor megláttam már rájöttem. Egy apró csomag és egy kis levél. Valaki össze akar ugrasztani mineket Louissal ami sikerűlt is.
- de Louis... - állt ki értem Liam mire Loui szúrós szemekkel nézett rá.
- hozzád ki szolt? Ne védjed bazd meg! Te meg még mindig itt vagy? - nézett rám villámokat szóró tekintettel. Köpni nyelni nem tudtam. Felrohantam a szobámba majd belepakoltam a fontosabb dolgaimat a táskámba és lerohantam.
Harry ott állt az ajtóban Louis sehol. Nem mertem a szemébe nézni mert akkor tuti elsírnám magam. Liam kiabálva jött ki a nappaliba.

- Harry csak engedj ki! Hidd el nem akarok veszekedést! - hangom meggyötört volt de még mindig nem mertem a szemébe nézni.
- nem! Giana nem mehetsz csak így el! Tudjuk hogy nem a te hibád! - jött közelebb majd ujjával állam alá nyúlva felemelte fejem hogy a szemébe tudjak nézni. Fájt. A könnyeim azonnal megeredtek.
- igazad volt Harry! Nem közétek való vagyok! Engedj had mennyek! - beszéltem össze vissza hátha elenged. Kitéptem magam kezei közűl majd kinyitva az ajtót kiléptem rajta. Mielött becsuktam volna magam után még hallottam Szerelmem szavait. Ez fájt a legjobban. Hogy itt kell hagynom őt.
- KICSIM NE HAGYJ ITT!! GIANNAAA!! - hangja elhalt volt és remény vesztett. A könnyeim ezresével egymás után potyogtak le arcomon. - EZT AKARTAD TE BAROM? KICSINÁLLAK TE BUZI!!! - üvöltött Louissal de már nem fordúltam vissza. Csak mentem előre ameddig az út el nem fogy a lábam alatt.

Sziasztok Babáim! Siettem a résszel és most meg is hoztam. Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is. Puszii!😘😘