Üdv a maffiában /BEFEJEZETT/

tizenötödik rész

      Louis szemszöge

Ahogy odaértünk rögtön szétváltunk. Én mentem Gianát megmenteni de ahogy odaértem az ajtó nyitva volt.

Elkéstem?

Mit tettem!

Miattam halt meg!

Csak magamat tudom okolni az egész végett. Miattam halt meg Giana és miattam szenvedett ennyit! Nem ezt érdemelte! A pór átjárta a szobát de pont most leszartam mindent. A fal mellett csúsztam le a földre mire az egész ruhám tiszta pór lett. Arcomat kezeim közé vettem és már a sírás szélén álltam mikor meghallottam egy hangos sikítást. Azonnal felkaptam a fejem és a hang megdobogtatta a szívemet. Él még! Meg akartam ölni azt a férget amiért elrabolta! Azt akartam hogy a pokolra jusson az a féreg aki Gianát bántotta!

Gondolkodás nélkűl rohantam remegő kezekkel a hang irányába mire az a patkány a ronggyal elkábított lányt fogta a kezébe. Valamit belesúgott a fülébe. A szemeim vérben izzottak és mindennél jobban akartam hogy halott legyen!

- számolj el háromig te patkány mielött szétlövöm a csinos kis pofikádat! - sziszegtem neki a szavakat cinkos mosollyal az arcomon mire felnevetett.
- ugyan már! Egy porba fingótól én nem fogok megilyedni! - röhögött fel mire nekem teljesen eldurrant az agyam.
- fogsz te még az életedért könyörögni faszfej! - fogtam és pisztollyal a kezembe kezdtem közelebb sétálni hozzá. Lőttem egyet mire a lány a földre esett.

Megfogtam a pólójánál fogva és nekiszorítottam a falnak mire felnyögött. A fejéhez tartottam a pisztolyt mire belenéztem ilyedt barna szemeibe és ezt az érzést semmire nem cserélném le. Akkora boldogságot adott már a tudat hogy halott lesz hogy eleresztettem egy mosolyt.

- mondtam hogy fogsz te még az életedért könyörögni. Van még egy kívánságod. - suttogtam a fülébe mosolyogva közben a falhoz szorítva szegeztem a halántékának a pisztolyt.
- bárcsak nem vártam volna azzal hogy magamévá teszem Gianát. Biztosan élveztem volna. - röhögött fel mire nekem újra felrobbant az agyam.
- te szemét! - szorítottam jobban a falhoz majd a fejébe küldtem a golyót.

A teste lecsuklott a fal mentén ahol egy kissebb vércsíkot hagyott. Megkönnyebbülés járta át a bensőmet hogy megdöglött az a büdös féreg. Azonnal odarohantam Gianához és kis fejét lábaimra helyeztem. Símogatni kezdtem és tudtam hogy nem halt meg még is kicsit úgy éreztem hogy elöbb kellett volna jönnünk.

- nem lesz semmi baj! Ne add fel ilyen könnyen Giana! Mosmár mindig meg fogunk védeni! - suttogtam neki elhaló hangon mire megjelentek a többiek is Niall kivételével. Azonnal rémület költözött a testembe. - Niall hol van? - néztem a többiekre mire ők is megilyedtek.
- nem rég még velünk volt. - jelentette ki Harry mire komolyan kezdtem érte aggódni. 
- akkor mennyetek és keressétek meg bazd meg! - kiabáltam rájuk mire azonnal megindultak Horant keresni. Liam segített Gianát biztonságba helyezni majd mi is mentünk a többiek után.

Egy eléggé elhagyatott folyosón mentünk már vagy tíz perce mikor hangokat kezdtünk hallani. Azonnal odafutottam az ajtóhoz amit a többiek követtek és hallgatózni kezdtem.

- most meghalsz te féreg! Azt hitted hagyjuk hogy Gianát csak úgy elvigyétek? Tudjod mi a legviccesebb? Hogy Louis talpnyalói már rég halottak és Louis is ugyan arra a sorra fog kerülni! - ezeket a szavakat meghallva tátva maradt a szám. Megpróbálja megfélemlíteni és magához csábítani. Csakhogy Horan ennél sokkal eszesebb.
- ha megmentettük Horant én esküszöm megkínzom ezt a buzit! - suttogta Zayn mire elmosolyodva ránéztem és csak biccentettem ezzel jelezve hogy kiélheti a vágyait.
- azt hiszed hogy majd megtörök? Egy ilyen piti kis senkinek nem adom magam! Sok emberrel volt dolgom de ekkora féreggel még nem igen találkoztam! - a hangjából ítélve csak odaköpte neki a szavakat mire büszkeség járta át a szívemet.
- Zayn! Harry! Ti mennyetek hátúlról! - adtam ki az utsításokat nekik. - Liam te velem jössz oldalról! - szóltam a mellettem állónak is mire csak bólintott. - háromig számolok utánna betörünk. - suttogtam el mire elkezdtem számolni.
Az ajtót betörve bejutottunk ám a pasi úgy ált ott gúnnyal az arcán mintha csak számított volna arra hogy megjelenünk.

- nocsak nocsak! Hát még is éltek? - tapsolt kettőt nevetve mire kezdett bennem újra felmenni a pumpa.
- nem hiszem hogy akarok a te kis kutyáid közé lőni úgyhogy átadlak valakinek aki már nagyon szívesen szaggatna darabokra. - dörzsöltem össze a tenyeremet és figyeltem a reakcióját.
- ugyan már Zayn pont te? - nevetett fel hitetlenűl de a szemében ott csillogott a félelem. - a főnök nagyon mérges lesz ha megöltök. - nézett rám ekkor viszont belőlem szakadt fel a nevetés.
- arra semmi szükség! Ő már rég halott! - nevettem tovább mire a félelem teljesen kiűlt az arcára. Jó érzés volt látni ezt a jelenetet. Ekkor Zayn rávetődött és addig kínozta míg a pasi az életéért könyörögve holtan a földre nem rogyott.

    Sziasztok Életeim! Meghoztam a kövi részt is, remélem ez is tetszeni fog nektek. Köszönöm hogy ennyien olvassátok ez nagyon jól esik nekem. Na de nem is szaporítom tovább a szót. Szép napot, nagyon szeretlek titeket! Jó olvasást, puszi!😘😘