Üdv a maffiában /BEFEJEZETT/

huszonharmadik rész

         Liam szemszöge

Itt csövelek ennél a baromnál. Tegnap elrabolt. Most azt kérdezitek hogyan tudott elrabolni hogyha a maffiához tartozom és meglett volna minden lehetőségem arra hogy megöljem őt. Hát a válasz nagyon egyszerű. Megfenyegetett. Mégpedig azzal hogy megöli Gianát ha nem jövök vele.

A második nap már nem is annyira vészes itt főleg az hogy tudom biztonságba van az akit a világon a legjobban szeretek. Tudom tudom azt mondtam neki hogy nem az esetem és nem fogok vele összejönni de azt is azért mondtam mert ez a köcsög fasz megfenyegetett. Giana az életem és bármit megtennék érte csak hogy biztonságba tudjam. Szegényem annyira össze volt törve mikor azt mondtam neki nem szeretem. Az én szívem is megsemmisűlt és úgy éreztem most inkább meghalnék csak ne kelljen a szemébe néznem. Lépteket hallottam így jobbnak láttam ha ráfekszek a matracra és alvást színlelek. Nyílt az ajtó majd éreztem hogy valaki figyel de próbáltam nem megmoccanni. A léptek egyre közeledtek majd megálltak teljesen közel hozzám.

- kelj fel te köcsög!! - sziszegte foga közt közben pedig az oldalamba rúgott amitől egyből kipattantak a szemeim és egy fájdalmas nyögés hagyta el számat.
- nee..kérlek. - kérleltem közben a fájó pontot fogtam. - mit akarsz tőlem? Megtettem amire kértél. - néztem fel szemeibe.
- nemsokára vendéged érkezik. Fogadd őt szeretettel. - nevetett fel majd elhagyta a szobát.

Ez meg mi a fene volt? Milyen vendég? A gondolatok százasával cikáztak a fejemben. Nem hagyott nyugodni a gondat hogy vajon ki az akit ide akarnak nekem adni szobatársként. Feláltam majd az ablakhoz sétáltam viszont az oldalam még mindig nagyon fájt. Kinézve az ablakon egy fekete Rang Rover állt meg és a pasi egy csajt rángatott ki belőle. Szegény csajnak biztosan fájhat. Addig jó míg nem Giana az. A gondolatomat újra léptek hangja zavarta meg és egy éles sikítás amit ezer meg egy lány közűl felismernék. A szívem kihagyott egy ütemet és a víz is levert hírtelen. Ha bántották megölöm őket!

- ENGEDJ EL EZ FÁJ BAZD MEG! - kiabálta Giana majd az én szívem hevesebben kezdett el verni. De még milyen hevesen. Azt hittem kiugrik a helyéről. 
- hagyd békén! Miért? Megigérted hogy nem bántod! - futottam oda és a düh teljesen átjárta testemet.
- ne nevettess már Liam. Neked meg befele rühes kurva! - lökte be és ha nem kapok utánna el is esik.

Felnézett szemembe és egyből elkapva tekintetét ellökött magától és a szoba másik sarkába menekült. Barna haja kócosan lógott arcába. Fekete szaggatott farmere passzosan simúlt lábához. Ugyan ilyenem van nekem is. A fekete pólója gyűrődötten és porosan lógott rajta. A fekete pulcsit mindközűl felismerném. Egy halvány mosoly kiséretében oda űltem elé és őt kezdtem el pásztázni.

- kik ezek? Mit akarnak? - fakadt ki egy kis idő után. Közelebb húzódtam és szorosan magamhoz húztam a lányt.
- nem tudom Giana...nem tudom. - egy sóhajtás kíséretében fejét mellkasomhoz szorítottam és megpusziltam homlokát.
- Liam... félek. - bújt közelebb mellkasomhoz kezeit pedig átkarolta derekamon. A libabőr futkosott rajtam érintésétől. Vágytam arra hogy hozzám érjen és ne engedjen el. Vágytam a csókjára ami a legédesebb a világon. Vágytam rá.
- shh...megvédelek bármi is legyen. - néztem mélyen könnyektől csillogó szemébe.

Hosszasan néztük egymást majd úgy döntöttem leszarom mi lesz a következménye nekem szükségem van rá. Nem tagadhatom tovább és neki is a tudtára akarom adni hogy mennyire szerelmes vagyok belé. Fejemet egyre közelebb hajtottam övéhez majd mikor már nagyon kicsi hely volt felnéztem arcára. Szemei be voltak csukva ajkai pedig épphogycsak elnyíltak egymástól. Nem tétováztam tovább tudtam hogy ő is ezt akarta így átszelve azt a kevéske kis teret közöttünk megcsókoltam. Visszacsókolt. Ez a csók szenvedélyes volt. Benne volt minden érzelem. Annyira vágytam rá hogy ez megtörténjen. Nyelve enyémmel táncolt míg hasamba feléledtek a pillangók, testemen pedig futkosott a libabőr. Szorosan tartva őt faltuk egymás ajkát. Kezeimet arcára helyeztem míg ő nyakamat símogatta.  Levegőhiány miatt elváltunk egymástól majd belenéztem azokba a gyönyörű sötétbarna szemeibe. A csendet ő törte meg.

- ezt nem kellett volna. - hajtotta le fejét. Álla alá nyúltam hogy felemeljem fejét és a szemébe tudjak nézni.
- miért lett volna hiba? - néztem mélyen szemeibe közben pedig arcát símogattam.
- te nem szeretsz. - sütötte le szemeit majd egy aprócska könnycsepp szánkázott le arcán végűl a földön végezte.
- Giana azt azért mondtam hogy téged megvédjelek. Megfenyegettek és nem akartam hogy neked bajod essen. - simítottam végig arcán köben lecsókoltam apró, sós könnyeit. Fejét mellkasomba fúrta majd érezten hogy egyenletesen veszi a levegőt. Felemeltem menyasszony pózba és elsétáltam vele a matracig majd lefektetve rá hozzábújtam. Ahogy csak tudtam. - nem lesz semmi baj. Megvédelek bármi történjék is Hercegnőm! - simítottam meg arcát majd szorosan magamhoz húzva engem is elnyomott az álom.

  Sziasztok Szépségeim! Meghoztam a kövi részt is. Remélem hogy tetszik nektek ez is. Nagyon köszönöm hogy már ennyien olvassátok. Nagyon szeretlek benneteket puszi!!😘😘