Eldarya-A vámpír és a rózsa nimfa

1.rész

Nemrég tértem vissza Valkyonnal és Ezarellel egy hosszú és veszélyes küldetésről. A feladatunk az volt, hogy leszámoljunk egy bűnbandával, akik sok falut raboltak ki és már vér is száradt a kezükön. A küldetés félig meddig sikeres volt. Sikerült végeznünk és elfognunk pár tagot, de jó páran-köztük a vezető is-elmenekült. Mikor visszaértünk az elkapottokat Jamon vette kezelésbe, így nyugodtan mehettünk Miikohoz beszámolni az eseményekről. Részletesen elmondtunk neki mindent, hogy mit csináltunk, hányan voltak, ebből mennyi a halott és mennyi menekült el, az ellopott tárgyakból mennyi került meg. Szerencsére a rózsa nimfák nyaklánca is előkerült.

A rózsa nimfák egy ritka tündércsoport volt. Általában virág mintájú tetoválások helyezkedtek el a testük bármelyik pontján. De ami a legfontosabb tulajdonságuk volt-ami miatt a számuk is lecsökkent-az a vérükben rejlő erő. Az ereikben keringő folyadék képes volt akármilyen sérülést meggyógyítani, legyen szó csonttörésről vagy egy kard okozta sebről, mindet képes volt helyrehozni, ez egyedül csak a nimfa tapasztalatától függött. Mindezek mellett a vérük a vámpíroknak az erejét képes volt az ötszörösére növelni, emiatt a vámpírok sokat vadászták őket, így a faj pár évtized alatt nagyon megritkult. Az életben maradtak eltűntek mindenki szeme elől és, úgy élik életüket, hogy vigyáznak arra, hogy ne sérüljenek meg (már a testüknek is van egy erős és finom illata, de a vérükének még erősebb). Én még sosem találkoztam rózsa nimfával, de úgy gondoltam, hogy ez így is marad. Kár, pedig úgy hallottam, hogy a nagy részük szép és aranyos leányzó, a vérük meg egyszerűen isteni. Azt mondják, ha elkezded, teljesen megbabonáz. Nem tudod abbahagyni és egyre többet akarsz belőle.

Miután odaadtuk Miikonak a tárgyakat és kivette belőle a nyakláncot feltett egy kérdést.

-Vajon honnan szerezhették ezt?

-Valószínűleg nem egy nimfától-válaszolt Ezarel.

-Nem zárhatjuk ki az esélyét-mondtam, mire az elf felém fordult.

-Nevra, szerinted mennyi az esélye, hogy ezt a nyakláncot egy rózsa nimfától lopták el? Egy olyan fajból tartozótól, akik több mint 80 éve eltűntek.

-Több, mint a nulla.

-Lehet, hogy az egyik kereskedőtől lopták el-kacsolódott bele a beszélgetésbe Valkyon.

-Mindegy. Majd a kikérdezés alatt ezt is szóba hozzuk. Most menjetek, írjátok meg a jelentéseteket és utána a délutánotok szabad-mondta Miiko. Mi csak bólintottunk, majd elindultunk kifele. Ekkor egy kis mocorgás láttam a szemem sarkából a Kristálynál, amihez egy ismerős illat is társult. Amíg erre figyeltem, nem vettem észre, hogy megálltam, majd éreztem, hogy valaki mozgatja a vállamat.

-Eldarya Nevranak! Nevra jelentkezz! Mért álltál meg az ajtóban?-nézett rám kérdőn Ezarel.

-Bocsi, elbambultam-mondtam, majd kimentem. Úgy döntöttem, hogy a jelentést a szökőkút parkjában fogom megírni. Összeszedtem a szükséges iratokat és kivándoroltam. A szökőkúttól nem messze letelepedtem a fűbe és elkezdtem írni. Úgy negyed óra múlva megint mocorgást hallottam a közeli bokorból. Most a hallgatás és figyelés helyett odaszóltam.

-Nem értem miért bujkálsz. Gyere elő vagy megtalállak harapni-ekkor két kéz nyúlt ki a bokorból, ami széthúzta az ágakat és kilépett Karenn lépett elő.

-Már vártalak, hogy hazaérj. Tudod mennyire aggódtam?-nézett egy kicsit elkeseredetten.

-Tudod, hogy nem kell engem félteni-mondtam, mire közben leült mellém-Egyébként, te teljesen megőrültél? Belopakodni és kihallgatni a meeting-et? És ez nem is az első alkalom.

-Nev, nagyon jól tudod, hogy nem tettem semmi rosszat.

-Ne hívj Nev-nek! Komolyan mondom egyszer Jamon el fog kapni téged-sóhajtottam-Most utoljára elnézem, de többet ne forduljon elő.

-Rendben, bátyus!-mondta ártatlanul Karenn, majd a vállamra dőlt. Hiába ő már csak ilyen volt. Imádta a pletykákat. Mondjuk ebben az én kezem is közre játszott.

Ott ültünk egy darabig. Én írtam a jelentést, míg Karenn mesélt arról, hogy mi történt a főhadiszálláson. Jót mosolyodtam azon, mikor mondta, hogy Kero familiárisa elkezdte csipkedni Alejéat, mert a sellő megsimogatta a seryphon-t véletlenül kihúzott belőle pár tollat, aminek a szárnyas valószínűleg nem nagyon örült.

Végül sikeresen befejeztem a jelentést. Már készültünk bemenni, mikor a hőmérséklet hirtelen lehűlt és a szél feltámadt. Nem tudtam mire vélni a hirtelen jött időjárás változást. Ekkor az égen egy kék, örvénylő kör jelent meg. Rögtön tudtam, hogy ez egy átjáró. Pár másodperc múlva valaki kiesett belőle, egyenesen a szökőkútba. Az átjáró eltűnt és az idő is visszaváltozott az eredeti ritmusába. Közelebb mentünk a vízhez, majd hirtelen egy lány jött fel a víz alól. Köhögött egy kicsit-gondolom, mert egy kicsit sok vizet nyelt-majd elkezdett tapogatózni maga körött. Intettem Karenn-nek, hogy maradjon itt, majd bementem a nekem combig érő vízbe és a lány felé vettem az irányt. Mikor odaértem egyből feltűntek nekem a szokatlan ruhái. Lehajoltam hozzá. Az arcát nem láttam a vizes hajtincsei miatt.

-Mond csak te meg ki...

-Nem láttad a szemüvegemet?-kérdezte tovább tapogatózva a szökőkút alját-Anélkül nem nagyon látok-odafordultam a húgomhoz, akinek arcáról tökéletesen le lehetett olvasni, hogy mit gondol. Tutira ember a lány és addig nem tudunk vele normálisan beszélni, amíg nincs meg az említett tárgy. Így már hárman kerestük talpig vizesen a lánynak szükséges látóeszközt. 5 perc múlva végül Karenn megtalálta és odanyújtotta a gazdájának. A lány elvette tőle és felrakta a helyére.

-Köszönöm szépen! Nagyon sokat segítettetek!-mondta hálásan. Ekkor már mindketten tisztán ki tudtuk venni a lány arcát. És hogy is mondjam: engem levett a lábamról. Gyönyörű kék szemei voltak a szemüvege mögött. Olyan érzésem volt, hogy ennek a szempárnak sosem tudnék hazudni, mert addig meredne, rám ameddig be nem vallom az igazságot. Végül Karenn rántott vissza a valóságba. Bele sem mertem gondolni, hogy hogy nézhettem ki, kívülről míg a lány szemeit fürkészem. Addig ő meglepődötten nézett felváltva rám, Karenn-re és a környezetre.

-Hol vagyok?-kérdezte. Hangjából hallatszódott a meglepődöttség és egy kicsit a félelem.

-Eldarya-ban-válaszoltam.

-Eldarya?-ismételte meg.-Már láttam ezt a szót a dédnagyanyám könyvében, de nem tudtam mit jelent.

-Most nem ez a lényeg. El kell vinnünk őt Miikohoz-fordult hozzám Karenn. Egyetértettem. Jobb, ha a főnökasszony az elsők között tud a lány hirtelen ideérkezéséről.

-Hogy hívnak titeket?-kérdezte.

-Az én nevem Karenn.

-Engem Nevranak hívnak. És téged?

-Engem Rebekának hívnak-mutatkozott be.

-Akkor Rebeka kérlek, gyere velünk. Találkoznod kell egy fontos emberrel-felálltam és a csuklójánál megfogtam és felhúztam. Nem tudom miért, de amikor hozzáértem, akkor éreztem csak meg az illatát. Erős illata volt, ami hasonlított a virágokéra. Akaratlanul megnyaltam a számat. A két lány nem vette észre szerencsére. Karenn felszedte a papírokat, majd elindultunk a Kristályterem irányába.