Eldarya-A vámpír és a rózsa nimfa

5.rész

Leiftan-on nyoma sem volt a pikniken szerzett komoly sérülésének. Az eszméletét is rögtön visszanyerte, miután kinyitotta a szemét. Kíváncsian és meglepődötten nézett végig a hasán, Rebekán és a sebes tenyerén, majd az ágya végében álló döbbent társaságon. Néma csöndben állt mindenki, míg végül a lorialet meg nem szólalt:

-Srácok, mi történt?

-Őszintén?-kezdte a még meglepődött állapotban lévő Miiko-Nem tudom pontosan, de remélem, hogy ők valamiféle magyarázattal tudnak szolgálni, az előbb történtekre-nézett felváltva az ágy szélénél térdelő lányra és rám. Mi meg egymásra néztünk. Azon próbáltunk egyezkedni, hogy ki magyarázza meg az egészet. Végül is aztán összeszedtem az összes gondolatomat és elkezdtem beszélni:

-Miiko, sikerült rájönnünk arra, hogy Rebeka milyen fajba tartozik. Sok jel után bizonyosodtunk meg arról, hogy ő bizony egy rózsa nimfa. Ez jó pár dolgot megmagyaráz, például az egyik napról a másikra előjött tetoválások vagy a meglepő bekerülése az Abszint gárdába-teljes csönd és hullaszag állt be az orvosi szobában (Jó az utóbbi talán nem, de értitek, mire gondolok). Mindenki Rebekát nézte, aki közben felállt az ágy mellől. A csendet végül Ezarel törte meg:

-Nevra, ha nem a saját szememmel látom, azt hittem volna a történetedre, hogy csak kitaláltad egy átmulatott délután után, amit jó pár korsó alkohol társaságában töltöttél.

-Hidd el én sem hittem, hogy az életemben valaha találkozni fogok eggyel-mondtam neki.

-De legalább tudjuk, hogy milyen fajba tartozik-szállt be a beszélgetésbe Valkyon.

-Viszont ez a felfedezés egyszerre jó hír és rossz hír-jelentette ki Miiko.

-Mi ebben a rossz Miiko?-kérdezte Ykhar-A jó az egyértelmű. Olyan orvosi problémákat tud megoldani, amiket mi nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudunk kezelni.

-Igen, tényleg ez a jó benne-kezdte a kitsune-Csakhogy így Rebeka nagy veszélynek van kitéve. Ha kiszivárog ez az információ, könnyen kerülhet rossz kezekbe.

-Akkor mit tehetnénk?-tette fel a kérdést az Obszidián gárda vezetője.

-Először is, erről az egészről senkinek sem szólunk egy szót sem. Ennek titokban kell maradnia addig, amíg nem találunk egy jobb megoldást-Rebeka felé fordult-Te meg vigyázz magadra nehogy megsérülj. A szagod valószínű már így is feltűnő, de a véredé még inkább lesz és lehet, hogy megpróbálnak téged letámadni majd a vámpírok.

-Rendben, megpróbálok vigyázni-fogadta meg a nimfa.

-Most mindenki menjen a dolgára. hagyjuk pihenni Leiftant-oszlatta szét a tömeget a Szikrázó gárda vezetője. Mindenki elindult kifelé, miközben én odamentem Rebekához, azzal a céllal, hogy majd együtt lépünk le, a kitsune megelőzött-Rebeka szeretnék veled erről beszélni pár szót a Kristályteremben-ő rám nézett, majd a nőre és felém fordult.

-Találkozzunk, majd a zene kertjében, jó?

-Nekem megfelel-válaszoltam, majd elhagytam az orvosit. Miközben kiléptem a piacra vezető kapun a szemem sarkából láttam, hogy a két nő befordul a gárdák folyosójára. Egy picit szétnéztem a vásárban, majd a menedéket elhagyva bementem a zene kertjébe és elfeküdtem a fűben becsukva a szememet. Nagyon csendes volt a hely. Egy-két familiárison kívül egy lélek sem járt errefelé.

Olyan fél óra múlva valami (vagy inkább valaki) eltakarta előlem a napnak meleg sugarait.

-Elállod a napfényt-szóltam. Volt egy tippem arra, hogy ki magasodik fölöttem.