Eldarya-A vámpír és a rózsa nimfa

2.rész

Miiko megbeszélést hívott össze a kristályterembe. Az utóbbi időben sok ilyen gyűlés volt a bűnbanda miatt. Először azt hittem, hogy a megszökött tagokat valahol látták, de tévedtem. Amikor megérkeztem ott volt már Ezarel, Valkyon, Leiftan, Jamon és Kero is. Valószínűleg én lehettem az utolsó, mert érkezésem után a kitsune belekezdett a mondanivalójába:

-Köszönöm, hogy eljöttetek! Fontos információkat kell megosztanom veletek és ki kell osztanom pár feladatot.

-Szó lesz a bűnbandáról?-kérdezte Valkyon.

-Igen-válaszolt Miiko-Jamon kitűnő kihallgató és meggyőző képességének hála-(nem lettem volna az elkapottak helyében)-sikerült pár bázisuknak a helyzetét megtudnunk, illetve terveztek már ide is behatolni. Ezért a biztonság kedvéért az őrséget megerősítjük, és pár embert kiküldünk a megadott helyekre. Ezarel, csinálj pár darab regeneráció italt a küldetésre indulóknak. Karenn-t és Rebekát már kiküldtem alapanyagot gyűjteni hozzá. Valkyon, készíts elő a fegyvereket. Jamon szeretném, ha visszamennél a bandatagokhoz és még megpróbálnál kiszedni belőlük még valamit. Addig Kero-val és Leiftan-nal összeírjuk azoknak a listáját, akiket elküldünk. Mindenki érti a feladatát?-mindenki bólogatott rajtam kívül-Rendben, köszönöm!

-Miiko, nekem nincs feladatom?-kérdeztem a kitsunétől.

-Jaj, igen tényleg kihagytalak, bocsi Nevra. Majd később adok neked ehhez kapcsolódó feladatot, de lenne itt valami más, amit rád bízok.

-Mi lenne az?

-Megkéne mondani Rebekának, hogy nem mehet haza-megfagyott a levegő a teremben. Nekem kell megmondanom, hogy itt ragadt? Miiko nem mondhatja komolyan. Láttam, ahogy a többiek is feszengve állnak. Hát igen. Nem volt az egyik legszívmelengetőbb dolog megmondani valakinek, hogy soha nem mehet haza. Ez akkor volt a legfájóbb, amikor az illetőnek családja van, és többet nem találkozhat velük.

-Miiko miért nekem kell elmondanom neki?-kérdeztem tőle, mire csak komoran nézett rám.

-Miért, kinek kellene elmondania?

-Például Ezarel-lendítettem a karomat az elf felé-Végül is ő a gárdafőnöke-Miután a két lánnyal megérkeztem a kristályterembe, a benn lévők meglepően fogadták Rebekát, mi meg Karenn-nel részletesen elmeséltük nekik, hogy mi történt. Szerencsére mivel láttuk az idekerülését, Miiko nem dobtatta be a börtönbe. Végül úgy döntött, hogy kitöltetik vele a gárda tesztet és a tündérségi vizsgálatot is végrehajtják. A teszt után az Abszint gárdába került mindenki meglepettségére, hiszen a testalkata alapján simán bekerült volna az Obszidiánba is. Kero legalább ötször újra számolta, de az eredmény mindig ugyanaz volt, így el kellett ismernünk, hogy tényleg az elf gárdájába került. Ez már 2 hete volt.

-De, mint hallottad nekem feladatom van-mondta Ezarel-Neked viszont nincs semmi tennivalód.

-Ez az egyik ok-vette át a szót Miiko-A másik meg az, hogy szerintem jobban megbízik benned, mint bennünk, mivel te voltál az első, akit meglátott, ezért talán tőled jobban el tudja fogadni a helyzetet-rezzenéstelen arccal néztem rá. Lehet, hogy velem van baj, de nem értettem a nő logikáját. Miért bízna meg bennem jobban attól, hogy velem találkozott elsőnek, amikor ideért? Inkább nem teszem szóvá ezt, mert a végén a kitsune a lángjaival megnyalogat engem.

-És, hogy, meg mikor mondjam el neki?-kérdeztem.

-A módját rád bízom. És jobb lenne, ha most rögtön megmondanád neki, szóval ki kellene menned az erdőbe. Ha kész vagy, gyere vissza és adom a következő feladatot-majd a többiekhez fordult-Egyéb kérdés?-senki nem mondott semmit-Nincs kérdés. Akkor a gyűlésnek vége, és mindenki menjen végezni a feladatát.