Eldarya-A vámpír és a rózsa nimfa

6.rész

Rebeka szemszöge:

A Miiko által kiküldött emberek 3 és fél óra alatt értek ki. Gyorsak voltak a mi 6 órás utunkhoz képest. Ott volt közöttük Valkyon, Ezarel, Jamon és Cameria is. Hát, hogy is mondjam mindannyian nagyot néztek, amikor megpillantották a harc végkimenetelének eredményét, amit mi folytattunk le a banda tagokkal. A rablók közül mindenkit letartóztattak, kivéve a vezetőjüket. Az ő személyazonosságát még mindig homály fedte. Az összes rablót, a holttesteket és az eltulajdonított értékeket apróként visszaszállították a főhadiszállásra, hogy betudják őket azonosítani. Az első körben mentünk mi 4-en is, hogy Ewelein elláthassa a sérüléseinket. Mire visszaértünk sajnos egy dologgal szembesülnöm kellett. A faji hovatartozásom nem volt többet állami titok. Mikor mi elhagytuk a H.Q. Területét, valaki a nyilvánosságra tárta a képességeimet és az igazság bozóttűzként terjedt körbe Eelben. Nem tudjuk még mindig, hogy ki volt. Visszatértünkkor igyekeztem ezzel a legkevesebbet foglalkozni. Nem számított nekem most semmi más, csak Nevráék. Első utunk az orvosi szobába vezetett rögtön, ahol az elf nő el is látta a sérüléseinket. A barátomon kívül senkinek sem lett komolyabb baja, és bár őt meggyógyítottam valamennyire, a doktornő ragaszkodott, ahhoz, hogy Nevra még egy kis ideig maradjon a gyengélkedőn. Még egy kis ideig ott maradtam mellette, aki időközben elaludt az egyik ágyon. Nem sokkal később bejött Miiko is és kettőjüknek elmeséltem Chromemal és Karennel a búvóhelyen történteket. Meglepő módon egész végig csendben hallgatták az egészet. Jó párszor egymás szavába vágva körülbelül negyed óránkba telt, mire elmagyaráztuk a történetet, ügyelve arra, hogy semmit ne hagyjunk ki a mondanivalónkból. Leginkább arra kapták fel a fejüket, amikor említettem nekik a nyakláncot és Nevra gyógyítását. A végén ezekbe a részekbe kérdeztek bele leginkább. Miután ezekre válaszoltam, elvonultak egy kicsit kettesben beszélgetni. Kábé ez 5 percbe telt, utána visszafordultak hozzám. Miiko elmondta, hogy az erőmet már egyre jobban tudom használni és kezd kiteljesedni, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, valakinek tanítania kell engemet. Erre a feladatra felkérte Eweleint, aki szívesen elfogadta. Már csak annyi dolgunk volt arra a napra, hogy megírjuk a jelentést, amiben Ykhar segíteni fog, tekintve arra, hogy ez egy magas besorolású küldetés volt, és utána mehetünk pihenni, majd csak holnap ad nekünk egy kisebb feladatot.

A könyvtárban töltött idő után (szegény Ykhar nem nagyon tudott aludni, nagyon aggódott miattunk) Chromemal és Karennel elindultunk vissza a szobánkba. Pechünkre már nem voltunk benne a vacsorázási időn belül (mondjuk ezen nem kéne meglepődnöm este fél 2-kor), így korgó gyomorral bújtunk az ágyba. Nehezen tudtam elaludni, egy kis ideig csak forgolódtam az ágyamba. A ma történteken járt a fejem. A harc, a nyakláncom, Nevra sérülése. Nem tudtam a negatív gondolataimat kirúgni az agyamból, de végül mégis csak elnyomott az álom. Másnap reggel, miután bepótoltam a vacsorámat meglátogattam a Kristálytermet. A kitsune egy könnyű, de hosszadalmas feladatot adott nekem. Ezt úgy értettem, hogy több napon keresztül át ívelő munka, napi pár órával csak. Annyi volt a lényege, hogy reggel 8-tól 11 óráig a nyúl lánynak és az unikornis fiúnak kellett segítenem abban, hogy rendezzem a lopott értékeket, egyeztetni az elvitt tárgyak listájával és után nézni, hogy hol kélt lába neki. Tetszett nekem a feladat. Szerintem érdekes volt és szerettem időt eltölteni a könyvtáros páros társaságában. Az elkövetkezendő időben leginkább 3 dolgot csináltam. A munkát végezni, amit Miiko adott, dolgozni az elffel az alkímia laborban, és tanulni Eweleintől, aki próbál utána nézni, hogy hogy fejlődhetnék tovább. Ezek közé még beszúrtam egy kis időt, amikor meglátogattam a vámpírkámat. Kezdett rendbe jönni. Sajnos nem tudtam teljesen meggyógyítani, így még pár napot biztosan ágyban kell töltenie. Addig is várok rá, mert az élet nélküle egy picit unalmas. A küldetés óta 8 nap telt el. Mindenki örült a rablóbanda majdnem teljes felszámolásának. Néha-néha éreztem, hogy pár ember figyel, párszor összesúgnak mögöttem, de engem nem nagyon zavart. Csak arra lennék kíváncsi, hogy ki volt az, aki felfedte a titkomat.