Eldarya-A vámpír és a rózsa nimfa

8.rész

Nevra szemszöge:

Iszonyatos fejfájással tértem magamhoz. Eléggé rosszul éreztem magamat. Minden porcikám sajgott, az érzékszerveim meg tompák. Először a tapintásomat nyertem vissza. A körülöttem lévő levegő csípősen hideg volt. A lábam zsibbadt sarkain ültem és valami erősen és hidegen tapadt a csuklóimhoz, illetve a bokáimhoz. A karjaim a fejem fölött lógtak erőtlenül. Miután a hallásom is rendbejött, a hangjából levontam a leglogikusabb következtetést: hozzá vagyok bilincselve a falhoz. Az elhomályosult látásom elkezdett lassan kiélesedni, addig, míg ki nem tisztult teljesen a kép. Körülnéztem a helyiségben. Kb. 10 négyzetméteres az egész hely. Ablakot nem láttam, az egyetlen kijárat a velem szembe lévő ajtó volt, aminek a tetején volt egy kis, ráccsal lefedett lyuk. A fal öreg kövekből volt kirakva és láncok lógtak le róla. A plafonról csöpögött lefele a víz, egyenesen a fejemre.

Próbáltam visszaemlékezni az elrablásom előtti percekre. Megjelentek a rózsanimfák, veszekedés, Rebeka elszaladt, követtem őt és valaki leütött engem. Nem láttam, hogy ki volt az. Mindössze annyit tudtam róla, hogy szőke hajú. De vajon ki? Talán a vámpír, aki a nimfákkal jött? Nem hinném, hiszen amíg ott voltunk, végig meg volt kötve. Kétlem, hogy a távozásunk után el is engedték volna. De akkor ki lehetett az?

A válaszra nem kellett sokat várnom. Nemsokára a börtön ajtaja nyikorogva nyílt meg előttem, és egy lámpás fényét pillantottam meg, majd egy alak is bejött. Egyből felismertem azt az arcot:

-Leiftan?-kérdeztem. Kirajzolódott előttem a lorialet körvonalai. Fekete ruhát és köpönyeget viselt, kapucnival, meg egy hosszúszárú csizma is volt rajta. Ugyanezt viselte Rebeka, amikor fiúvá változott! Ekkor esett le minden. A többieknek igazuk volt, csak más szemszögből kellett volna néznem az egészet, és akkor rájöhettem volna előbb, hogy ki a bandavezér.

-Látom az arcodon, hogy rájöttél, hogy ki vagyok valójában-mosolyodott el hamiskásan a szőkeség, majd legugolt elém, hogy szemtől szembe legyünk.

-Mire készülsz Leiftan? Mi okod van rá? Miért hoztál ide? És miért nem öltél meg?-bombáztam őt a kérdéseimmel.

-Csak szép lassan, Nevra. Majd mindent elmondok, szép sorjában. Valószínűleg már úgysem tudod tovább adni senkinek-ez a mondata egy kicsit aggasztott-A célom rendkívül egyszerű. Ki szeretnék építeni egy erős bűnszervezetet, ami nagy befolyást gyakorolhat Eldarya politikájára és gazdaságára, mint legális, mint illegális téren. Amit ti láttatok az csak egy apró darab az egész képből. Nem csak ezen a szigeten tevénykedünk. Breckvilooban folyamatosan folyik a drogkereskedelem. Van ahol emberrablással- és kínzással is foglalkozunk, de a prostitúció sem idegen nálunk. Ezt a nagyszabású tervemet lebontottam több nagyobb részletre. Most jelenleg a harmadik szakaszban vagyunk. Most, amíg mi itt beszélgetünk, addig Eelt éppen támadják.

-Hogy mi? Kicsodák?

-Mégis kik lennének azok? Hát a rablóbandám!-döbbentem néztem rá-Tudom, bonyolultnak és lehetetlennek hangzik. Az embereimet nem csak azért öltem le, nehogy kifecsegjék a személyemet, hanem, hogy kipróbáljam az egyik varázslatot, amit az egyik ellopott könyvben találtam. Ezzel a bűbájjal tulajdonképpen feltudom támasztani a halottakat és tudok nekik parancsolni. Szóval kábé zombik lesznek. Ha elfoglalom Eelt úgy, hogy senki nem szökik el onnan, akkor fenntartva látszatot, hogy nincsen semmi probléma és minden normális, befolyást tudok gyakorolni a többi nagyobb városra. Később ezeket is az uralmam alá vonom. És most térjünk át rátok. Az ok egyszerű. Élve többet értek, mint holtan. Ha elfoglalom Eelt, akkor az összes túlélőn agymosó varázslatot fogok alkalmazni, hogy engem szolgáljanak. Ezzel tulajdonképpen még több alattvalóm lesz. Meg még ameddig titeket keresnek, addig meggyengülnek egy kicsit, így még egyszerűbb lesz a dolgom.