Eldarya-A vámpír és a rózsa nimfa

7.rész

Rebeka még 1 napot töltött a gyengélkedőn, mire Ewelein kiengedte. Már a kötések sem kellettek rá, a sebei, amiket okoztam neki, szépen eltűntek. Olyan volt, mint régen, kivéve a szemüvegét. Mivel sikerült összetörnöm és másik meg nem volt neki, így meg kellett várnia, míg egy erre specializálódott ember nem csinál neki egy másikat. Addig viszont eléggé homályosan látott, így amikor tehettem elkísértem őt mindenhova.

-Nevra, nyugi, nem lesz semmi bajom, ne aggódj!-próbált nyugtatni, miközben a Főhadiszállás területén sétáltunk. A karját átkarolta az enyém körül, úgy haladtunk előre.

-Dehogynem! Elég veszélyes, ha úgy vesszük vakon, sétálgatnod ilyen állapotban.

-Azért látok valamennyire. Igaz leginkább elmosódott pacákat, meg alakzatokat, de akkor is látok valamit. A gyógyfürdőben is mennyire jól eligazodtam. Meg szerintem van jobb dolgod is, mint hogy engem kísérgess.

-De a fürdő csak egy kis helyiség volt, most meg egész Eelben bolyongunk. Ennyire meg akarsz szabadulni tőlem?-játszottam a megbántottat.

-Tudod jól, hogy gondoltam. Csak nem szeretném, ha mindent félredobnál miattam-mondta, mire én csak elmosolyodtam és megsimogattam a fejét.

-Emiatt ne aggódj, jó? Egyébként is szeretnék veled most minél több időt eltölteni. Ha meg nem érek rá, akkor rád küldök valakit.

-Rendben-nevette el magát. Nagyon jól éreztem magamat Rebekával. Minden perc vele számomra mámorító öröm volt. Eddig mindig csak alkalmi partnereim voltak, nem kerestem igazán a tartós szerelmet, mert gondoltam, hogy ha eljön az alkalom, akkor majd úgy is rám talál, addig meg miért ne élvezzem a különböző hölgyek társaságát? Ez az alkalom úgy látszik 24 éves koromra eljött. Rebeka mellett nem féltem kimutatni a gyengeségeimet és jól éreztem magam mellette. Más nem is kell nekem. És a legjobb, hogy Karenn és Ruby is elfogadta Őt. A kisebbik húgom akkor tudta meg, amikor végre hosszú idő után hazautazott a hétvégére az akadémiáról. Egyszóval most minden jól halad az életemben. Az egyedüli problémám csak az, hogy még mindig nem jöttem rá a bandavezér személyére.

Pár nappal később Miiko behívatott engem a Kristályterembe. Már sejtettem, hogy miről lehet szó. Mikor megérkeztem rajtunk kívül csak Jamon volt jelen. Érkezésemre rögtön abbahagyták az egymással való beszélgetést és rám néztek.

-Szia Nevra! Örülök, hogy ilyen hamar idefáradtál-köszöntött engem a főnökasszony.

-Ez csak természetes. Rebekát addig rábíztam Karennre.

-Értem. Gondolom, tudod, hogy miért hívtalak ide.

-A rablóbanda vezérről lenne szó, nem?

-Pontosan. Kaptunk pár bejelentést, miszerint újabb lopások és rablások történtek az elmúlt napokban.

-Úgy látszik elég hamar túltette magát a többi tag elfogásán, majd a megölésükön is.

-Igen és félő, hogy esetleg új tagokat toboroz a bandájába. Ha ez megtörténne, kezdhetnénk, mindent előröl. Ezért minél előbb rá kell jönnünk arra, hogy kivel is állunk szembe. Eddig te jutottál a legmesszebbre, ennek a kiderítésében.

-Arra akarsz kilyukadni, hogy hozzam el az eddig összeszedett nyomokat, hogy átnézzük őket, hát, ha valami mellett elsiklott a figyelmünk?

-Igen.

-Oké, várjatok egy kicsit, mindjárt hozom-mondtam, majd 180 fokos fordulatot véve elindultam kifele. A szobámhoz mentem. Benyitottam és az íróasztalomhoz sétáltam. Egy közepes méretű doboz volt rajta, benne az összes nyommal, amit a tömeggyilkossággal kapcsolatban szedtem össze. Felemeltem az egészet és visszasiettem Jamonékhoz. Mikor visszaértem, letettem a ládát az asztalra, ami nem messze a Kristálytól kapott helyet, a többi papír és térkép mellé. Kivettük a tartalmát és elkezdtük őket vizsgálni. 1 órán át ezt csináltuk, de nm jutottunk előrébb, mint én kábé egy héttel ezelőtt.