Azért ,mert szeretlek

5.

Erre én csak simán élő vettem az öntelt mosolyomat,és megvontam a vállam. Ez olyan "ezt meg kell szoknod kicsi lány" stílusban. Tetszik ,hogy nem hever a lábam előtt ,nagyon is...
LIA
Nem nagyon történt semmi ,kisebb beszólásokat kaptam a fiúktól ,hogy "gyere bébi elviszlek egy körre" és ehhez hasonlókat ,ezekre általában csak megforgattam a szemem. Lanával egész jól össze barátkoztam ,még este is beszélgettünk ,jó sokat.
Ethan ,nagyon aranyos és közvetlen srác.
Tyler ,egy kicsit félénkebb típus.
Kíra ,csak egyszó,: cetli
Nate , undorító ember szép szemekkel,a pletykák és a látszat szerint. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le  a puha ágyamba,és már el is aludtam.
...
Futok egy tenger parton boldogan,nevetve egyszercsak valaki felkap és meg pörget a levegőben ,egy sikítás hagyja el a számat ,de továbbra is csak mosolygok,az illető megfordít úgy,hogy szemben legyek vele ,ismerős mosoly ,ezek a szemek az őrületbe kergetnek. Egyre közelebb hajol felém ,meg akar csókolni és én nagy mosollyal engedem is neki.
Nate...
És felkeltem ebből a szörnyű álomból,aha tényleg nagyon szörnyű volt....
A szívem hevesen dobogott. Én teljesen hülye vagyok ,miket álmodom. Fogtam a  fejem és úgy nevettem , közben ez semmi jót nem jelentett. Kiszálltam az ágyamból ,és kimentem a teraszra. A hűvös csempén fázott a lábam ,megtámasztottam magam a korláton és az eget kéméltem, a csillagok ,a hold imàdom nézni őket az egész szabad eget. Gondolkoztam ,a régi életemen,a barátaimon ,hogy mennyire hiányoznak főleg  Aves  a legjobb barátnőm,a tánc,feladtam az egész eddigi életemet Los Angelesért vagyis anyaékért nem mondom ,hogy megérte ,de anyáék itt boldogok és ,ha ők jól érzik itt magukat akkor muszáj alkalmazkodnunk Daveel.  Neki sem lehet könnyű ,bár nem hiszem ,hogy ilyenkor kint áll az ő saját teraszán és gondolkodik,igen eléggé valószínűtlen. Elmosolyodtam és sóhajtottam egy nagyot,szóval új élet mi? ,hát akkor kezdjük el ezt az új életet remélem kevesebb sérelemmel jár ,mint az előző...
Lia ne gondolj rá ,verd ki a fejedből ,nem szabad rá gondolnod, hogy mégis ki az a RÁ? Nos egyszer elmesélem ,de az még nem most lesz ,majd ,ha elfelejtettem őt mesélek róla. Megfordultam és vissza mentem az üveg ajtón keresztül ,egyáltalán ,hány óra  3:42 ideje aludni nem fogok tudni felkelni. Ledőltem az ágyamra ,onnantól csak a plafont bámultam majd valamikor , bealudtam.

NATE
Apuval utazunk az autóban,az egyik meccsemre. Nyugodtan beszélgetünk ,bár én egy picit ideges vagyok ,ez az év legfontosabb meccse.
-Izgulsz?-mosolygott rám. Bólintottam ,és idegeségemben elkezdtem dobolni az ujjammal az ígyis folyamatosan járó térdemen. Rossz előérzetem volt. Apa bíztatás ként megfogta a vállam ,így ráemeltem a tekintetem.Őszintém mosolygott,bízott bennem ,hogy sikerül tényleg megnyerni ezt a meccset. Hát remélem én is.
-És mivan Liával ,régen beszéltél róla ,megvagytok?- nézett rám. Én értetlenül elkezdtem ráncolni a szemöldököm. Apa nem is ismeri Liát...mivan? Betérünk a kereszteződésbe...jaj ne... megint...amilyen gyorsan csak tudok oda fordulok Apuhoz,hirtelen rám kapja a fejét.
-Hiányzol ...nagyon-mondom neki könnyes szemekkel. Értetlenül néz rám,én csak összeszorítom az álkapcsom és becsukom a szemeim. Az autó frontálisan nekünk ütközik,apa feléről ,és megint...nem tudok semmit mozgatni ,nem látom apát ...hol van?... és már csak a szirénák hangját hallom vért és füstöt látok. Látom a kieresztett légzsákot és a másik autót amit teljesen széttört ,nem bírom nyitva tartani a szemeim az utolsó amit láttam Apu volt ...aki nem lélegzett....
Felriadtam ,nem kaptam levegőt ,megint...meg kell nyugodnom ,túl kell élnem. Csukd be a szemed Nate és nyugodj meg. Még mindig nem jutok levegőz. Muszáj fel kelnem ,csak az se megy ezért eldőltem ki kell jutnom a szobából, nem halhatok meg. Valahogyan eljutok a teraszom ajtajáig ,már nem kell sok,ki vergődöm a terasz ajtón és lefekszem a csempére,hátamon fekszem a hűvös talajon és a holdat nézem ,levegőhöz még mindig alig jutok,gyerünk Nate...
Becsukom a szemem és megpróbálok egy mély levegőt venni. A tüdőmet betölti az oxigén és lassan kifújom a szén -dioxidot ,még mindig gyorsan kapkodom a levegőt és a csillagokat nézem. Pár perc múlva megnyugszom megadóan elterülök a hideg csempén és egy nagyot sóhajtok. Nagy nehezen feltápászkodom és megtámasztom magam a korláton elkezdem nézni a várost ,csak gondolkoztam,hogy miert pont én élem ezt átt ,igaz senkinek sem kívanom ezt. Már több ,mint két év telt el a baleset óta,és én két éve küzdök a pánikrohamaimmal és a dührohamaimmal együtt. Egyedül vagyok ,nem tudom mit csináljak a szabad ég segít ,de mi lesz ,ha  egyszer nem jutok ki arra a teraszra ,minden este ezt álmodom, Ethan próbál nekem segíteni ,de én nem akarok a terhére lenni  ,nem akarok senkinek a terhére lenni ,anya csak aggódna miattam ,neki ígyis sok gondja van. Az öcsém,nos Dylan utál ,gyűlöl ,legszívesebben belém szúrna egy kést a baleset óta ,engem hibáztat az egészben ,olyat is mondott már ,hogy nekem kellet volna meghalnom,legalább ebben egyet értek vele .Én is magamat hibáztatom ebben az egészben.  Egy nagyot sóhajtottam, és vissza mentem a szobámba. Megnéztem az órát 3:42. Vissza feküdtem az ágyamba és csak a plafont bámultam ,csak abban tudtam reménykedni ,hogy nem jön rám mégegy roham ,féltem ,de még mennyire.

Hali srácok vissza tértem!  Mostantól ,lesznek rendszeresen részek ígérem,csak semmi ötletem nem volt, sajnálom! Csokipuszi!❤️
Boldog húsvéti ünnepelet mindenkinek🐰❤️