Scarlet Fox - A skarlát róka

II. (1. fejezet)

Lassan megébredtem. Éreztem, hogy valami elfedi a szemem, ami miatt nem látok semmit, és hogy a kezeim is fura pozícióban a fejem fölé feszítve vannak, ezért megpróbáltam megmozdítani őket, de nem tudtam. Megéreztem a csuklómon valamiféle anyagot, mely megbéklyózva tartott. Kezdett kitisztulni a fejem, és tudatosult bennem, hogy mi történik. Nem eshetek kétségbe! Adtam az utasítást magamnak. Nyugalom. Gyorsan emlékek után kezdem kutatni, hogy mi az utolsó esemény amit fel tudok idézni. Igen, a nyomozás. Egy bálon voltam talán, vagy valami ilyesmi helyen. Emlékszem a vörös ruhámra, amit viseltem, hogy ne tűnjek ki a tömegből. Konlow után nyomoztunk. Ő volt az első számú gyanúsított. Aztán kifutottam a levegőre. Ködös volt minden emlék, de arra tisztán emlékeztem, hogy Konlownak nem volt semmi nyoma. Bosszankodtam is emiatt eleget, hisz a saját jótékonysági eseménye volt, amin csak úgy nem jelen meg. De azt nem tudom mi történt ezután. Az biztos, hogy most nagy bajban vagyok. Megpróbáltam megmozdulni, hogy megnézzem megsérültem e valahol. Úgy tűnik nem. Rendben. A lábam nincs lekötve, és valószínűleg még mindig az estélyi van rajtam. Tettem a megállapítást, majd bevillant a fegyverem. A combomra volt szíjazva egy kis glock, de eltűnt. Hát persze. Egy ágyon feküdtem, nem a földön. Nem volt semmi kellemetlen szag, sőt, az ágyneműnek frissen mosott illata volt. Nem tudtam hogy kerültem oda, vagy ki lehet az elrablóm, de nem a halálom a cél, legalábbis elsőként nem. Próbáltam a kinti zajokra fókuszálni, de semmi. Teljes csönd volt. Hallottam a saját szívdobogásom és zihálásom. Egyre idegesebb lettem. Megpróbáltam feljebb kúszni, hogy ne feszüljön a fejem fölé annyira a kezem, és akkor hallottam meg egy tompa ajtócsukódást. Nem az én szobám ajtajáét, de ahogy sejtettem, az volt a következő.

- Látom megébredtél. - szólalt meg egy furcsa, elektronikus hang. Valószínűleg egy kis berendezés segítségével torzította el a hangját. Még erre is gondolt. A francba. Egyre közeledtek felém a léptei és megállt közvetlen az ágy mellett. - Gyönyörűen illik hozzád ez a szín. Már tegnap is lélegzet elállítóan mutatott rajtad, csak nem volt rendes alkalmam elmondani. - bókolt, amitől a hideg is kirázott, de legalább megtudtam két fontos információt; már másnap van és figyelt tegnap este.

- Ki maga? - szólaltam meg hangosan és magabiztosan, hisz ha bántani akart volna, akkor nem így beszélgetnénk.

- Maga? Ugyan kérlek. Szerintem már ismerjük egymást eléggé. Nem kell ez a formalitás. Tudom, hogy te is sokat tudsz rólam, nem csak én végeztem el a házi feladatot. Így, ha megengeded átugrom a bemutatkozást. – az agyamban csak úgy cikáztak a gondolatok és mindegyik ugyan ahhoz a névhez tért vissza. Konlow.

- Mit akarsz tőlem? – förmedtem rá. Azt akartam, hogy lássa nem félek tőle.

- Hmm. A megfelelő kérdés inkább, hogy mit tudsz rólam? Hisz ezért vagy itt. - hangja egyre közelebbről hallatszott, mintha az arcom tanulmányozná, vagy hasonló. A kezemmel ráfogtam az anyagra amivel megkötözött, és vártam, hogy még egy picit közelebb jöjjön.

- Hogy tudtál elrabolni, mikor rendőrök figyeltek?

- Majdhogynem önként jöttél. - még közelebb jött. Gyerünk, csak még egy picit gyere közelebb. Mondogattam magamban. Fogalmam sem volt, hogy mit kezdek magammal, ha sikerül a támadás, de annyira kuszák voltak még a gondolataim, hogy nem törődtem a részletekkel.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem tettetett meglepettséggel. Nyilvánvaló, hogy csak át akar verni. Megnyaltam a szám szélét, majd még-erősebben megfogtam az anyagot ami fogva tart és felkészültem az oldalra rúgásra.

- Én nem tenném. – hallottam egyenesen a fülem mellől, de még mielőtt értelmezhettem volna a szavakat már rúgtam is a levegőbe. A lábam az ágy mellett landolt, a földnek csapódott és bár így még-jobban megfeszült a karom legalább a földön támaszkodhattam az egyik lábammal, a másikkal meg a levegőben rugdostam hátha eltalálom. - Én mondtam, hogy nem tenném. - mondta megemelt hanggal, és elkapta a levegőben rugdosó lábam, majd a másikkal együtt visszadobta az ágyra. Még mielőtt újra támadhattam volna éreztem, hogy ránehezedett a combomra, így teljesen odaszögezett az ágyhoz. Megrántottam a kezem, de az anyag nem engedett. Francba. Esküdöztem magamban, hogy mit tennék ha elkapnám, de még mindig olyan volt az egész, mint egy rossz álom.