Scarlet Fox - A skarlát róka

I. (4. fejezet)

A tükörben még vetettem egy utolsó pillantást magamra. Tetszett ez a ruha, pedig azt hittem, hogy már rég elajándékoztam mert nem gondoltam, hogy valaha is kéne egy nagyestélyi. Egy piros rövid ujjú, bokáig érő ruha volt, mely felül teljesen rásimult az átlagosnál picit nagyobb melleimre, majd utána lazán hullott le az anyag egészen a bokámig, bal oldalt pedig a combtól egy vágás futott végig le a ruhán. Fantasztikusan eltakarta a nem éppen csont sovány alkatomat és kiemelte erősségeim. Egy fekete magassarkút viseltem, ami vastagabb sarka miatt nagyon kényelmes volt. A hajamat szabadon hagytam, és felcsatoltam a jobb combomra az egyik pisztolyomat. Jobb félni mint megijedni. Gondoltam, majd mikor láttam, hogy rezeg a mobilom, és Matt az, akkor a táskámat és kabátomat elvéve elindultam lefelé. Lent állt mind a két úriember, mintha versengenének értem, hogy ki visz randira. Nem bírtam elfojtani egy félmosolyt. - Uraim. – köszöntem és szemügyre vettem mindkettőt. Majdnem ugyan úgy néztek ki. Ami Peter-től nem volt szokatlan, hisz mindig megadta a módját, még ahogy az örsre is bejárt, de Matt-ből nem néztem volna ki. A farmer és bőrzseki után elég nagy váltás volt a szmoking. - Elragadó. – lelkendezett Peter, és a kezét nyújtotta, hogy majd besegít a kocsiba, de mielött elfogadhattam volna Matt rögtön reflektált rá. - Szerintem inkább szexi. – mondta fennhangon egy félmosoly kíséretében és feltűnően végigmért. Belepirultam tekintetébe, amit reméltem, hogy Peter nem vesz észre az este sötétje miatt. - Ez hosszú éjszaka lesz. – dünnyögte Peter és kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltam, majd meglepődtem, mikor Matt bevágódott mellém. - Nem elöl kéne ülnöd? – nem értettem a helyzetet, és láttam az ajtóban álló Peter-en is a meglepettséget, majd szemforgatva becsukta az ajtót és elindul a kormány felőli ajtóhoz. - Abban meg mi lenne a móka kacsintott rám, mire sóhajtottam egyet. Már megszoktam, hogy ilyen és nem is vártam, hogy az előző estéért bocsánatot kérjen, csak gondoltam visszafogottabb lesz. Kínos csendben telt az utunk és láttam ahogy a visszapillantóból Peter ránk-ránk pillant. Igyekeztem távolabb húzódni, de mikor ezt Matt észre vette, a perverz félmosolyával elkezdett végigsimítani a combomon. - Igen, én a glokkomat is elhoztam, de remélem nem kell használnom. – néztem Matt-re, majd le a kezére, mire ő mosolyogva felemelte azt, mintha megadná magát. - Mindjárt ott vagyunk. – suttogta a másik srác és láttam ahogy elfehérednek az ujjai a kormány szorításától. Nagyon szép épületben volt az est. Egy hatalmas üvegpalotának tűnő szálloda, melyet különböző fények világítottak meg. Még vörös szőnyeg is volt a lépcsőre terítve. Kétség kívül biztos voltam, hogy ez a ruha tökéletesen illik az eseményre, mert nálam csak díszes estélyiben pompázó nőket láttam. Az út szélén pedig mind luxusautók parkoltak. Nem is tudom, hogy a főnök hogy szerzett ide három belépőt. Peter kicsit távolabb állt meg, nehogy feltűnő legyen a középkategóriás kocsi, majd leállította a motort és kiszállt. Matt is kipattant és félreállt telefonálni, mire Peter jött oda, és nyújtotta a kezét, hogy kisegítsen. Láttam ahogy Matt rámsandít, és nem is tudom, hogy mért volt rám hatással, de nem fogadtam el Peter kezét. - Köszi, de egyedül könnyebb. – mosolyogtam, majd kikászálódtam a kocsiból. Láttam h a visszautasításom fájt neki, még ha csak a kezéről is volt szó, de nem engedek egyikőjüknek sem. - A rendőrfőnök azt üzeni vigyázzunk magunkra és ne csesszük el. Találjuk meg Konlow-ot. – fordult felénk Matt és láttam ahogy vonásai megkeményedtek. Kiismertem már annyira, hogy tudjam, ha munkáról van szó, akkor tud komoly és precíz lenni. És ez volt a váltás. Innentől nem adta a lazát, mint máskor, hanem koncentrált. Elindultunk a bejárat felé, majd még a kapu előtt felém fordult. – Hölgyem? – kérdezte, és felajánlotta a karját. Nem is értettem hirtelen és Peter-re sandítottam, aki kezdett rájönni, hogy a mai játszmát elvesztette. - Menjetek csak, úgy könnyebb beolvadni. – nézett rám, majd előre sietett. - Ebbe meg mi ütött? – kérdezte Matt mikor elfogadtam a kezét. - Te tényleg nem veszed észre? Egész este versenyezni akartál vele. Csak míg ő úriemberként viselkedett, te a komolytalan perverekedéseddel többre mentél. – beleharaptam a számba. Ez félreérthető volt, pedig nem úgy értettem. – Megmondtam mindkettőtöknek, hogy nem. - Én csak szórakozom veled egy kicsit, nem értem mi olyan nagy ügy a számára. Ne aggódj nem vennélek feleségül, ahogy ő tervezi. - Na persze. – kezdtem el nevetni. – Nehogy már ti srácok ne bírnátok el egy elutasítást. - Jó. Én el is fogadtam. Látod. Normálisan viselkedem. – mosolygott. - Igen. Meg is ijesztesz egy kicsit. Nincs hőemelkedésed? – tettem a tenyerem a homlokára, mire ő nevetve elhúzta. Hirtelen meg is kérdeztem magamtól, hogy miért is mondok neki mindig nemet, majd elmúlt a pillanat, a kapuhoz értünk, majd a belépők ellenőrzése után a zsúfolt bálteremhez hasonlító aulába. Pont olyan üvegből volt, mint az épület külseje és a gyönyörű fények megvilágításában még káprázatosabbnak nézett ki. - Akarsz táncolni? – meglepet a kérdés, de eszembe jutott Daniel, és Konlow. - Inkább körülnézek. Ha külön válunk előbb megtalálhatjuk. - Egy egyszerű nem is elég lett volna. – és már el is indult a másik irányba. Ilyenkor meg tudom érteni a gyilkosokat. Futott át az agyamon egy szemforgatással kíséretében, majd meg is bántam. Hatalmas bűntudat nehezedett rám és elindultam keresni egy pohár pezsgőt, miközben a tömeget pásztáztam Konlow után. Legalább két-három órát járkáltam fel alá, de nem találtam az emberünket. Abban reménykedtem, hogy összefutok legalább valamelyik társammal, mert kezdtem unatkozni, de ahhoz sem volt elég szerencsém. Majd felismertem egy ismerős alakot. Konlow-ról gyűjtött anyagban lévő képről ismertem fel a könyvelőjét. - Jó estét Mr. Galaham, én Miss Alexa Hendson vagyok, az egyik támogatójuk. Még régebben segített nekem Mr. Konlow és támogatásával próbálom ezt meghálálni. – mosolyogtam rá, a lehető legvarázslatosabb mosolyommal. – Ami azt illeti beszélnem is kéne vele. Nem tudja merre találom meg? - Elnézést hölgyem, de ma még nem láttam, de feltétlen átadom, hogy kereste. Mit is mondott melyik cégtől van? – bukta, gondoltam, és elővettem a mobilom. - Bocsásson meg, de fontos lehet, ha ilyenkor zavarnak. - és úgy tettem mintha felvenném, majd elindultam. - ... hát ez borzasztó. Biztos nincs komolyabb gond? – beszéltem a kikapcsolt telefonba és hátranéztem szomorúan miközben távolodtam, mind ha elnézést kérnék és sajnálnám, hogy ott kéne hagynom a társaságot. Pechemre pont beleütköztem valakibe abban az egy másodpercben, mikor épp hátra néztem és nem előre. Az egyetlen szerencsém, hogy Peter volt az. - Te jó ég, bocsi. – szabadkoztam. – Konlow még nincs itt. Már a fél éjszaka eltelt és nem jött el. Lehet, hogy nem is fog. - Biztos vagy benne? - Erős a gyanum. Kell egy ital. Gyere. – fogtam kézen és húztam magam, után. A bárpultnál egy csinos pultos csaj szolgált ki, akinek láthatóan tetszett Peter. Az elején csak a munkáról, meg Danielről beszélgettünk, majd ahogy megittam még pár pezsgőt, kezdett jó hangulatom lenni, bár ha jól láttam Peterben is volt pár pohár pia már. - És Peter. Miért nem hívod el a pultos csajt? - Őt? – intett a lány felé. - Igen. Látom, hogy néz rád. Tudom, hogy te az a megfontolt, "haladjunk lassan" fajta srác vagy. De néha kell a férfiasság, a macsóság. – gesztikuláltam erősen a kezemmel, majd a tömegbe mutattam. – Nézd meg Mattet, néha lazíthatnál. – löktem meg a vállát nevetve. - Férfiasság és Matt, igaz? Jó! Gyere velem. – mondta emelkedettebb hangon szemöldökét összeráncolva és a kezemet megfogva maga után húzott. Egy oldalsó folyosón vitt el. Hol jobbra, hol balra fordultunk, és egyre távolodtunk a zenétől. - Hova viszel? Na... Konlow? – mondogattam, de Peter csak ment. - Majd Matt elkapja. Nekem más terveim vannak. – egy kicsit sötétebb folyosón voltunk, ahol már csak elvétve voltak szobák és ez inkább tűnt egy motel folyosójának, mint egy ötcsillagos hotelénak. A padlószőnyeg koszos volt, ahogy a festék is a falon. Az ajtók pedig sima kulcsosak, nem mágneskártyásak, mint máshol. – Szóval Matt a faszagyerek. Értem én. Aki nyomul, az megkapja amit akar. – furán beszélt. Lehetett érezni az alkohol hatását a kiejtésén. - Peter, tudod hogy nem úgy ... - megcsókolt. Szembefordított magával, és mielőtt feleszmélhettem volna már az ajkai rám is tapadtak. Eltoltam magamtól. – Nem lehet. - De Matt-nek igen. Ha olyan lennék mint ő, akkor egyből kellenék. – jött közelebb, mire én a folyosó falához szorultam. - Peter! Őt is visszautasítottam. - Nem úgy tűnt. - Peter, részeg vagy. - Oh nem. Soha nem voltam ennél józanabb. Tisztán látok. Nem kellek az udvariasságommal, kedvességemmel, de ha rögtön hozzád érek – tette a kezét a combomra pont ott ahol a ruha ketté vált -, és ha fogdosni kezdelek, akkor mindjárt jó vagyok. – nyalta meg a száját, majd másik kezét a fenekemre tette és azzal húzott közelebb, hogy megcsókoljon. Hiába próbáltam elszakadni, nem hagyta. A kezemmel sem tudtam eltolni, főleg mert egy próbálkozás után lefogta. Nem tudtam mit csináljak. Egy kolléga, és barát, aki részeg, de ez akkor is már túl megy minden határon. Próbáltam beszélni is ami nem sikerült és éreztem ahogy könnybe lábad a szemem, a kezem kirántottam a szorításából, majd megütöttem a mellkasát. Szilárdan állt, de amint érzékelte, hogy sírok a csók megszakadt. Felnéztem és az ajkamba haraptam. Lassan elengedett és hátrálni kezdett. Nem nézett a szemembe. - Én... Én annyira sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Talán az ital... - Ne fogd arra. – szólaltam meg rekedtes hangon. – Mi a franc ütött belétek? - suttogtam, többre nem tellett. – Tegnap Matt, ma meg te? – erre bezzeg felkapta a fejét és a szemembe nézett. – Belőle kinéztem, na de belőled? Elegem van. – ürességet éreztem. Lassan elindultam, majd ledobtam a magassarkúm, és megszaporáztam a lépteim. Azt sem néztem, hogy merre megyek, csak kanyarogtam a folyosókon és reméltem, hogy visszajutok a nagyteremhez, majd ki az utcára, mert fuldokoltam. Nem kaptam levegőt. Annyi minden történt velem az elmúlt napokban. Feldogozni sem volt időm. Erre ez a két idióta rátesz egy lapáttal. Ha valaki sokáig tapsol erősen, akkor ez elején fáj, majd elkezdi nem érezni az ominózus végtagokat. Így érzem magam most én is. Annyira fáj, hogy a fojtogató érzésen kívül semmit sem éreztem. Futni kezdtem és meghallottam a zenét, végül beértem a nagyterembe amin végigrohantam. Ki az utcára, le a lépcsőn. El akartam tűnni, mikor egy hangot hallottam. - Cat! Cat mi történt? – Matt futott utánam. - Én... Én nem... - lihegtem és éreztem a könnycseppjeimet az arcomon. – Túl sok nekem. Túl sok. Nem kaptuk el ma sem. Ki tudja meddig tart... Én nem bírom... - szipogtam, és jól esett volna egy ölelés, de a fiú csak állt ott semleges arckifejezéssel és a földet bámulta. - Hamarosan vége lesz. - Igen, mert én itt befejeztem. – jelentettem ki és futva elindultam az egyik irányba, majd váltottam gyors sétatempóra. Hallottam, hogy valaki jön utánam és gondoltam, hogy Matt az, de aztán egy szúrást éreztem a nyakamon és a világ elsötétült.